A Gyűrű Szövetsége: Legolas és Én

Mordor felé 3

Ariana

A hóvihar teljesen beborította a hegyeket . A szűk alíg járható út, teljesen fehér lett  a hótól. Hideg volt, mégse fáztunk . Mögöttem apám ballagott ,kalapját fogva. Erössen kapaszkodott botjába. Mögötte Aragorn , kezébe Frodoval és Samuval követte. Boromir ugyanigy Trufával és Pipinnel. Mögötte Gimli. A hóvihar egyre erősödőt. Nem volt természetes . Mindenki tudta, hogy Szarumán egyik ördögi terve. Oly jó mágus volt . Sehogyse értem miért állt át a gonosz oldalra.
-Apám!-fordultam hátra- Ezen alíg ha fogunk átjutni! Te is tudod, hogy más utvonalat kell válasszunk ! És csak egy út van!
Apám szemét elöntötte a félelem . Ez az út oly borzalmas és veszélyes, hogy még a legnagyobb mágusok sem képesek megközelíteni . De most nincs más választásunk.
-Arra nem mehetünk! Te is tudod.
-De most muszály  lesz. Óvatosak leszünk.
-Vigyázzatok!-kiabált Aragorn. A hóvihar megtette hatását. A hegy legtetejéről sziklák zuhantak egyenesen felénk . Magukkal hozva rengeteg havat. A hegyoldalához nyomottam, miközbe hó tenger teritett be. Nem tudom , hogy mindenkit-e. Nem láttam. Minden oly gyorsan történt.
-Ariana!-hallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja , majd egy kezet éreztem a csuklomon és már kint is voltam. Legolas tengerkék szemeivel találtam szembe magam . Aranyszőke haja, most fehér lett a hótól.
-Jól vagy?-kérdezte pár perc mulva
Csak bólógatni voltam képes. Csak álltunk ott egymást bámulva. Örökké valoságnak tünt. Egy gyönyörű örökké valoságnak.
-Ariana- lépett hozzánk apám,majd Legolasra nézett. Legolas gyorsan elengedte a csuklomat, és zavartan elnlzett.- Látom jól vagy. Múrián menjünk át.- szúros szemekkel nézett a tünde felé  , majd elindult.
Letérve a hófötte hegyekről , Múria felé vettük utunkat. Többet nem borította utunkat hó, csak kopár köves hegyek. Apám egyre idegesebb lett  , akárcsak én. A többiek mit sem sejtve követték. Míg nem megérkeztünk, de az ajtó zárva volt.
-Ezen hogy jutunk át?-kérdezte Boromir , mikor apám már harmadszorra próbálkozott.
-Ez lehetetlen.- szólt Pipin, majd leült egy sziklára.
-Az az írás ott fenn. Az mi?-kérdeztem apámhoz lépve
-Valószínűleg a kulcs. Csak nem tudom, hogy milyen nyelven kéne mondjam.
-Mond el minden nyelven, ami ismersz. Valamelyik biztos jo lesz.- erre bólintott egyet. Én is leültem egy sziklára. Majd a tóra néztem , mely oly sötét volt , akár az égbolt. Trufa épp a tóba dobált kövekkel szorakoztatta magát . Fura tó volt. Mintha már láttam volna.

Legolas

Egy fának dölve , karba tett kezekkel bámultam a távolt . Elgondolkozva. Minden eszembe jutott. Akár aggodalmat, akár reményt sugárzot. Más tünde már nem hinne a helyembe. Nem hinné, hogy Középfölde még megmenekülhet. Már rég a tengeren túl lenne. Vagy behuzodna falai közé , akárcsak az apám. Annyiszor tettem már fel a kérdést magamba. Én miért nem tartok a népemmel? Miért nem vagyok most otthonomba, Bakacsinerdőbe? Annyiszor. És mindig csak egy választ kaptam rá. Nem tudom.  Sose tudtam és most se tudom.
Tekintetem akaratlanul  Arianara tévett.  Ott ült a sziklán , bámulva a tavat . Akaratlanul is őt néztem, és már nem voltak kétségeim. Senki és semmi iránt. Minden választ megkaptam.

Ariana

A víz hirtelen bugyborékozni kezdett. Egy szörny bukkant ki a mélységből. Csápjai óriásiak voltak. Nagyobb volt mindennél.  Gyorsan Trufához rohantam , és elrántottam onnan mielőtt a szörny elkapta volna. Bosszúból Frodot kapta el.  A nagy erőtől a láncon logo gyűrű láthatóvá vált. A fejemet iszonyú fájdalom kapta el. Hallottam a gyűrű hangját a fejemben.  Rémképek jelentek meg elöttem, amik szúró érzést keltettek. Nem tudtam hogy miért és hogyan, de azt igen, hogy a gyűrűnek köze van hozzám . Pár perc mulva a fejem kitisztul, és látásom a régi lett. Előkapva az oldalamon lógó kardott a többiek segitségére siettem. Egymás után vágtam le a szörny csápjait , de azok mindig ujra nöttek. Legolas nyílveszökkel támadta a szörnyet, ami hatott is valamit. Frodot elengedte.  A hobbitokat apámhoz küldtük, míg mi a szörnyeteg ellen küzdöttünk. Egyszer felkapta Boromirt , de fegyverének és gyorsaságának köszönhetően megmenekült.
-Gyertek!-kiabálta apám , az ajtó felé mutatva , mely nyitva volt. Gyorsan berohantunk, magára hagyva a szörnyet, igy megmenekülhettünk.  Múria kihalt volt. Mindenhol halott törpök oszladozó , büzlő hulláit vélzük felfedezni.
-Remélem nem ő tette.-jegyeztem meg halkan, mire apám válaszolt.
-De igen. Ez az ő műve.-majd elindult.
Nagyot nyeltem. Félelem bórított el. Most itt leszünk összezárva , egy még veszélyesebb . , ki ha észre vesz nekünk végünk. Nagyszerű.
-Most merre Gandalf?-nézett Aragorn apámra
-Kövessetek.
Múria ezerszer nagyobb volt , mint ahogy mondták. És ilyesztöbb is. Na meg veszélyesebb. Estig sorolhatnám.
Pár óra mulva egy biztonságosabb helyen megáltunk. Egy letört hídon pihentünk

Legolas

Az út hosszú volt. Tán tul hosszú is.
Két szempár járkált Múria sötétjében. Már miota figyeltem. Mégis most nyerte el érdeklődésemet. Testalkata szörnyű, elborzasztó.  Semmihez nem hasonlít, amit eddig láttam. Akkor mi lehet? Tettem fel magamba a kérdést.
-Ő valamikor nem különbözött a hobbitoktól.-hallottam meg egy oly ismerős hangot mellőlem . Akaratlanul is elmodolyodtam.
-Már vagy miota követ minket.-jegyeztem meg
-Ő Szmiagól. De Gollamnak nevezi magát. A gyűrű tette ilyenné.
-És a gyűrűt akarja.-fejeztem be gondolatját.
-Pontosan.-mosolyodott el, mire felálltam és szemeibe néztem. Azokba a csillogó zöld szemekbe.
-Gyertek, indulunk.-hallottam meg Gandalf hangját.
-Szerinten jobb ha menjünk.
-Szerintem is.

Ariana

Ovatosan halkan mentünk. Zajtalanul , mig nemértünk egy kriptába. Egy koporsa volt a közepén melybe egy törpe feküdt. Kiderült, hogy a halott törp Gimli rokona. Nem is tudtam, hogy köze van ehez a helyhez. Apám némaságra intett minket. Ezt kihasználva minden neszre figyeltem. Ha mér senki se tudja, hogy milyen veszély leselkedik ránk, legalább én résnél leszek. Egy hangos csattanás csapta meg füleimet. Pipintől jött. Kibáncsiságánsk köszönhetően, egy hulla leverésével halálunk okozója is lehet. Most végünk.

https://youtu.be/P5wx_AycN4o

Folytatás Muria 2