A Gyűrű Szövetsége: Legolas és Én

Mordor felé 7- Galadriel úrnő nyaklánca

Ariana

-Nézzétek!- fordult felénk Aragorn , egy levél alakul kapcsal a kezében.- Ez biztos az ővéké.
-Tehát még élnek- jegyezte meg Legolas.
-Akkor mire várunk. Folytassuk utunkat!
-Csak most lehetőleg lassabban. Öreg vagyok én már ehez.- jegyezte meg Gimli
-Vagy csak túl alacsony.- mosolyodott el pimaszul Legolas, mire mind elnevettük magunkat . Kivéve Gimli . Ő fórt a dűtől. Már napok óta követtük az Urukai csapatot . Hála annak a csatnak , újra remény ébredt bennünk Pipin és Trufa iránt. Vajon minek kellenek ők Sarumánnak? Már a nap lemenőbe volt amikor megálltunk egy szikla mögé éjszakára. Hamarosan Lovasvégen leszünk. Apámmal sokszor voltunk ott átutazóba. Az egyik kedvenc helyem. Már rég nem voltam ott. Az éjszaka folyámon többször váltottunk őrséget. Elöszőr Legolas kezdte , őt váltotta Aragorn . Majd én és Gimli. Semmi különös nem volt. Nyugott volt az éjszaka. A nappal kelve folytattunk utunkat.
-Vért ontottak az éjjel.- jegyezte meg Legolas az égre nézve, mely vörössen izzott
-Remélem nem hobbitokét.- néztem Legolasra. Szeme aggodalommal volt teli.
-Én is.- nézett vissza rám.
Lodobogás csapta meg fülünket. Azonnal egy szikla mögé bujtunk , és ott vártunk , hogy újra tiszta legyen a levegő. Vagy 2000 lovas vágtatott el mellettünk. Címerüket azonnal felismertem, akárcsak Aragorn, ki azonnal kiszökőt a szikla mögül és a lovasok felé nézett.
-Rohan lovasai! Mi újság a határon!- kiáltotta oda nekik , mire azonnal megfordultak. Közbe mi is felálltunk és Aragorn mellé léptünk. A lovasok körül vettek minket. Vezetőjüket megpillantva elmosolyodtam.
-Ariana! -szált le a nyeregből Éomer , a lovasok vezetője.
-Éomer!- azonnal megöleltük egymást.
-Mit kerestek itt?
-Egy Urukai csapatot üldözünk.- lépett elő Aragorn. Éomer kérdőn pillantott rám, mire mindenkit bemutattam.
-Ő itt Aragorn, Arasorn fia.- mutattam a mellettem levő trónörökösre
-Ő , Zöldlomb Legolas . Ő meg Gloin fia , Gimli.
-Örvendek .- biccentett feléjük Éomer.- Visszatérve ügyetekre, azt a Urukai csapatot mi már levadásztuk.
-Nem volt velük két hobbit? Egészen kicsi szerzetek. A te szemednek gyerekek.- kérdezte Aragorn. Éomer szemébe keserű bánat tükröződött.
-Sajnálom.
-Szóval halottak?- kérdeztem Aragornhoz fordulva.
- Hol öltétek meg a csapatot?
-A Fángorn erdőnél.- erre Aragorn biccentett egyet.
Két ló jelent meg Éomer háta mögött.
-Ezek legyenek a tiétek. Egykori gazdájuk halottak. Szolgáljanak úgy titeket, ahogy őket.
-Köszönjük.- bólintottam Éomernek.
-Legyetek ovatosak.- nézett Aragornékra, majd hozzám fordult.
-Vigyázz magadra Ariana.- megöleltük egymást majd elbucsuztunk. Lovasvég lovasai tovább álltak , mi meg kész voltunk folytatni utunkat. Gimli Aragorn mögé ült, míg én Legolas mögé.
-Indulhatunk?- kérdezte  hátranézve, mosolyogva.
-Igen.- mosolyogtam vissza.

Legolas

Kimeritő utunk egyre hosszabb és hosszabb. Hol elfogy minden reményünk , hol visszajön. Következő uticélunk a Fángorn erdő, ahová élő lélek ritkán merészkedik be.
Arianara néztem. Kezeit összekulcsolta a derekam körül, fejét hátamra hajtotta. Mikor Éomer  átölelte féltékenység öntött el. Nem az ölelésért, hanem azért amit a szemébe láttam. Ugynazt ami az enyémbe tükröződött,mikor Arianara néztem . Szerelmet.  Vajon honnan ismerhetik egymást? Tettem fel magamba a kérdést. Hamarosan megérkeztünk uticélunkhoz. Az erdő előtt egy ork kupac foglalt helyet. Mind halottak voltak. Leszálva lovunkról, jobban szemügyre vettük a területet. De nem láttuk nyomukat a hobbitoknak.
-Ez az őv ,Pipiné.- emelt fel egy sáros övet Aragorn
-Akkor lehet, hogy....- nézett Ariana Aragornra.
-Nem. Még élnek.
Aragorn jo nyomolvaso képességének köszönhetően megtaláltuk a választ a kérdésünkre. Élnek még, de kitudja meddig?
-A Fángorn erdőbe menekültek.

Ariana

A Fángorn erdő, ahova lábamat sose tenném be. De most muszály lesz. Pipinért és Trufáért. Lassan haladtunk az erdő mélységébe . Minden neszre figyelve. Kardomat készenlétbe tartottam .
-Azt mondják itt élnek a fák.- jegyeztem meg halkan.
-Úgynevezik őket, hogy az erdő pásztorai.- folytatta Aragorn
-Remélem, hogy semmi bajuk Pipinéknek.
-Ne aggodj. Itt nem eshet semmi bántodásuk.- nézett rám mosolyogva Aragorn.- Persze ha elkerülték a pásztorokat.
Pár perc mulva nagy fény tünt fel a hátunk mögül. Nyakláncomra pillantottam, mi fényesen világított.
-Háromra megfordulunk, fegyverünket előrántva.- mondta Aragorn. Elővéve kardomat felküszeltem a végszóra. De valami mégse hagyta , hogy támadjak. A nyaklánc , amíg Galadriel úrinőtől kaptam, nem most láttam először világítani, hanem akkor amikor....
-Három!- kiáltotta Aragorn, mire mindenki fegyverét a fény felé szegezte. Legolas épp lőni akart , mikor eléje ugrottam.
-Ne lőj. Ez nem Sarumán.- néztem rá hevesen dobogo szivvel. Még magamnak sem hittem el , hogy ezt mondtam, de valami azt súgta, hogy ez tényleg nem ő. Erre a fehér fény semmivé foszlott, és előtűnt egy alak. Hosszú fehér palástot viselt. Fehér haja egyenes és kifésült volt. Botját magaelé tartva nézett minket. Könnyek gyültek a szemembe . Nem hittem annak amit látok. Aragorn, Gimli és Legolas letétgyeltel a fehér mágus előtt.
-Apám.- mondtam sírva , majd nyakába ugrottam. Hirtelen minden reményt visszakaptam.

Folytatás -  Théoden király