A Gyűrű Szövetsége: Legolas és Én

Mordor felé 5-Galadriel úrnő

Ariana

A palotát betöltötte a fényesség. Minden oly tiszta és békés volt, akár az erdő. Türelmetlenül vártam az úrnő érkezését, kézbe azon gondolkoztam, hogy mondjam el neki az apám halálát. Legolas mintha csak megérezte volna idegességemet mellém állt. Pár perc mulva a legmagasabb lépcső tetejébe két alak jelent meg. Az úrnő és ura. Lassan felénk indultak.
-Úrnőm.- hajtottam le a fejemet, mikor leértek. A többiek követték példámat , egyedül Gimli makacskodott , de végül megadta a tiszteletet.
-Rossz hírrel jövök. Az út során apámat , Szürke Gandalfot bátorságának köszönhetően , elvesztettük.- torkamba gombóc nőtt. Alig birtam elfolytani a sirást, de végül sikerült. Az úrnő meg se lepődött híremen, mintha olyant tudod volna, amit én nem. Éjszakára maradásra birtak , ugymondván reggel segitségünkre lesznek utazásunk folytatásába. Az esti lakomán mindenki ott volt . Evett , ivott. Kivéve én. Egész nap csak apám volt az eszembe. Ha sietek és gyorsan segitek neki, akkor most itt ülne. Mardosot a büntudat.
-Nem a te hibád.- ült mellém Legolas és kezét a vállamra tette.
-De ha siettem volna , akkor most itt lenne.- könnyek gördültek le az arcomon, mire a mellettem ülő tünde szorosan átölelt. Mindig megnyugtatott ha átölelt. Még ebbe a percbe is boldogság öntött el . Szörnyű ember vagyok. A vacsora végeztéve mindenki nyugovora telt. Mi a palota csarnokába kaptunk szállást és tiszta ruhákat. Az egész palotát bezengte a tündék gyász dala. Nem értettem énekük mondandóját, de talán jobb is volt így. Mindenki szótlan volt. Épp aludni készültünk , mikor láttam hogy Frodo eltünt, így keresésére indultam.

Legolas

Fakult kék szinű ruhába hallgattam a tünde gyászéneket. Oly szomorú és bánatos volt. Arianara pillantottam, ki maga elé meredve gondolkozott valamin. Arcát bú fedte le. Szemei még pirosak voltak a sírástól. Mindenki helyén volt és alváshoz készülődött. Kivéve Frodó. Őt sehol se láttam. Gyűrű hordozóként, rá különösen kell vigyázzunk. Sose tudhatjuk mikor jön az ellenség.Ariana is észre vette a hobbit hiányát , ugyanis felállt és elindult. Én is, követve őt.

Ariana

A sötétbe rejtőztem. Onnan figyeltem az eseményt, Frodo és Galadriel között. Láttam ahogy a tünde elveszti önuralmát a gyűrű fölött. Láttam , ahogy mohoság önti el . Szörnyű látvány volt. És még ők nevezik gyengének az embereket. Badarság. Miután Frodo ott hagyta, az úrnő magába fordult. Háttal állt nekem. Igy nem láthattam arcát. De szinte biztos voltam benne, hogy félelem tükröződik rajta.
-Miért várakozol ott , a sötétbe, Gandalf lánya, Ariana.-hallottam meg kis idő múlva , nyugott, határozódott hangját. Kilépve a fényre, az úrnő rám emelte tekintetét.
-Láttál és hallottál mindent.- kerülte meg a helyiség közepén levő kutat.-Most már tudod, hogy mi tündék se vagyunk különbek a gyűrű esetébe az emberektől. Hallom a fejedbe cikázó gondolataidat, szemre hányásaidat. De egyúttal rengeteg kérdést is. Tedd fel. Tedd csak fel a legfontosabbat. Melyikre nem találod a választ. - az úrnő hangja határozott volt.
-Ha tudja a kérdést , akkor miért nem válaszol rá?- közelebb léptem hozzá, mire az úrnő elmosolyodott.

Legolas

Egy fa árnyékába állva néztem az úrnő és Ariana beszélgetését. Számomra ismeretlen beszélgetését.

Ariana

-Ki az anyám , valojában?- tettem fel végül. Ezt a kérdést, mely oly régi volt . Mely Galadriel úrinőhöz kötött. Csak nem tudtam miért. Legalább is nem akartam elhinni.
-Ez lenne a legnehezebb kérdés, mire nem tudod a választ? - kérdezte majd elfordult.- Vagy nem akarod elhinni.- arcán mosoly jelent meg. Fájdalmas mosoly.
-Hát még a saját szemednek se hiszel? Amit láttál  akkor , az a válasz rá. Most menj és pihend ki magad. Valák őrizzék utadat.- megfordult és elment.
Otthagyott, de legalább válsszal.

Legolas

Épp fordultam meg, hogy tovább álljak. Lebukásomat elkerülve, mikor egy hang megszólított.
-A Bakacsinerdő tündéknél szokás a hallgatózás?- hátra fordultam és Arianaval találtam szembe magam.
-Én csak ...Bocsáss meg.- Ariana elmosolyodott majd elindult. Én utána. Kis idő mulva megszólalt.
-Gondolom most öl a kiváncsiság , ugye?
-Tünde vagyok. Népemhez híven , nem vagyok kiváncsi fajta.- fejeztem be.
Pár perc mulva egy kerthez értünk , ahol padok voltak. Ariana el is foglalta az egyiket.
-Gyere elmondok neked valamit.- ütögette meg a mellette levő helyet. Mire leültem.
-Apám Szürke Gandalf. Anyám nincs . Legalább is ezt hittem. Egész kicsi korom óta ugy tudtam, hogy az anyám halott.  De egyszer itt voltam. Sőt legtöbbet itt voltam , egészen 14  éves koromig. 10 voltam , mikor apám meglátogatott. Egy este Galadriel úrnővel beszégetett. Veszekedtek. Számomra ismeretlen okból. De az anyámról volt szó. Amit akkor este megtudtam , sose felejtettem el. Sőt nem is akartam elhinni. Tagadtam, mind ezidáig.
-És mi volt az?- kérdeztem felhuzodt szemöldökkel
-Galadriel úrnő , az én  anyám.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Ariana

Reggel gyorsan felöltöztünk és összecsomsgoltunk. Minél hamarabb infulni akartunk. A tündéktől kaptunk étel és vizet. Épp a folyonál várakoztunk. A csónakok már elkészültek már csak azt vártam, hogy végre utnák eredjünk. Galadriel úrnő sorba elbúcsúzott mindenkitől, adva nekik "ajándékokat". Én épp a folyó parton álltam , mikor meghallottam hangját a hátam mögül.
-Ariana.- fordultam meg.- Ez legyen a tiéd. -nyujtott felém egy nyakláncot. A lánc ezüst volt , és a medál egy csillagot ábrátolt. Gyönyörű szép volt.- Ez az enyém, de most neked adom. Ne feledd  én mindig veled leszek.
-------------------------------------------------------
-Mi a következő megállo , kapitány?- kérdezte Legolas a csonakba mellettem.
-Majd meglátod hercegem.- mindketten elmosolyodtunk. Vele mindig jol érzem magam. Remélem ő is így érez.

Folytatás - A Szövetség felbomlása