A Gyűrű Szövetsége: Legolas és Én

Mordor felé 6- A Szövetség felbomlása

Ariana

Két oriási szobor előtt találtuk magunkat. Régi ősöket ábrázoltak. A következő megállonk. Könyveltem el magamba. Apám büszke lenne rám. Gondoltam. A csonakokat hamarosan megállítottuk. Kihuztuk őket a partra és megkötöttük. A homokos part tiszta volt és érintetlen. Évek óta nem járt itt senki. Nyakláncomat megfogva Galadrielre gondoltam. Sose szólítottam anyámnak. Nem is tudtam volna. Vajon tudja hogy hol járunk? Vajon követi utunkat? Egy remény volt számomra. Egy remény mely azt sugalja, hogy még várnak rám valahol , és ha ennek vége lesz, akkor talán még igazi családom is lesz. Talán végre kifogom mondani a számomra ismeretlen szót. De lehetetlen. Én már nem hittem benne. Sőt semmibe. Már reményem se volt. Az életem darabokra hullott.
-Ma itt maradunk éjszakára- fordultam a többiekhez- Reggel folytatjuk utunkat. Boromir önként válalta, hogy tüzi fát gyűjt. A hobbitok az egyik szikla alatt foglaltak helyet. Én , Legolas, Gimli és Aragorn a területet mértük fel. Sose lehet tudni , hogy ki követhet. Pár perc múlva Legolas felállt helyéről és az erdő felé nézet. Arca gondterhelt volt. Valamit hallott. Valami nem volt rendben.
-Mi a baj?- léptem mellé. Kék szemeit rám emelte.
- orkok. Vannak itt orkok.
-Hol van Frodo?- forfult felénk Aragorn.
-Boromir se tért vissza.- néztem ilyedten Aragornra. Aragorn az erdőbe vetette magát. Mi meg követtük.  Legolas , és Gimli Aragorn irányába ment , én meg Boromirt kerestem. Meg is találtam.
-Boromir. Mi történt?- fogtam meg a vállát
-Ariana én...én.  Elvesztettem önuralmamat. Sajnálom.
-Tehát mi...- nem tudtam befejezni megkezdett mondatomat. Hirtelen orkok ugrottak elő a fák mögül. Kirántottam kardomat és támadásra kész voltam. Rengetegen voltak. Alig birtunk velünk. A fák közül Frodo elmosodott alakját vettem észre.
-Frodo!- orditottam majd feléje indultam.

Legolas

Aragornal és Gimlivel minden erőnket beleadva harcoltunk az orkok ellen. Láttam Frodo menekülő alakját. Reméltem valaki megtalálja és a gyűrű hordozó biztonságba lesz. Akármennyi orkot öltünk meg , annyival több jött. Csak Arianara tudtam gondolni. Reméltem hogy jol van.

Ariana

Több ork is nekem támadott mig elértem Frodoig. Volt kit egy egyszerű késdobással küldtem a másvilágra és volt kin csak egy lökés kellett és máris végzett vele egy éles faág.
-Frodo!-kiabáltam a hobbit nevét , ki erre felém forditotta fejét.
-Ariana!
-Frodo te meg...- a mondatot nem tudtam befejezni. Egy szúró érzést éreztem a hátamba és földre zuhantam. Aztán még egy szúró érzést és már teljesen a földön feküdtem.
-Ariana ! Ne!- hallottam meg Frodo kétségbe esett hangját. Ez volt az utolsó hang amit hallottam. A világ elsőtétült és én álomba zuhantam. Talán örök álomba.

Legolas

Minden orkal végeztünk. Aragorn több helyről is vérzett, de szerencsére nem sulyosan. Elindultunk megkeresni a többieket. Az egész erdőt ork holtetstek borították be. Minden csupa vér volt. Az erdő szélénél Boromirral fudtunk szembe. Nyilvesszők álltak ki mellkasából haldoklott. Aragorn gyorsan odasietett. Én szemeimmel az erdőt vizslattam. Ismerős arc útán kutatva. De sehol se találtam. Míg nem egy holtestet véltem felfedezni a fák árnyékából. Nem orkét, de nem is hobbitét. A szivem vadul kalapálni kezdett. A test felé igyekeztem és közbe reménykedtem, hogy nem ő fekszik ott. De amint közelebb értem a lélegzetem teljesen elállt. Az élettel teli arcot , hofehér szín váltotta fel. Nem mozdult. Letérgyeltem Ariana mellé.
-Ne ! Ne! Kérlek ne!- testét kezembe vettem és arcát vozslattam. Élettelen arcát.
-Kérlek élj!- fülemet melkasára tettem és hallgatoztam. Szíve verését kerestem. Tüdője felemelkedését. Egy csepnyi életet. Már teljesen kezdtem fel adni a reményt, míg nem hallottam , ahogy szíve nyugott mozdulatokkal verni kezd.
-Még él.- nyugodtam meg. Testét karomba vettem és Aragornhoz mentem. Kiderült , hogy Pipint és Trufát elvitték az orkok. Frodo és Samu meg elindultak Mordor felé.
-De utánuk kell menjünk. A Szövetség érdekében.- mondtam Argornak , miközbe Ariana mellett térdeltem. Sebeiből kiszedtem a nyilveszőket és alaposan lefertötlenitettem. Túl volt az életveszélyen.
-Nem mindig mondok ilyet, de a tündének igaza van. Vigyáznunk kell Frodoékra.- szolalt meg Gimli.
-Figyeljétek a Szövetség felbomlott. Már akkor amikor Gandalfot elvedztettük. Frodoék eltalálnak Mordorig. És utánuk fogunk menni. De most első feladatunk az , hogy megmentsük Pipint és Trufát Saruman karamai közül . És hogy Ariana felépüljön.

Ariana

Hangos veszedésre ébredtem. A hátam már nem fájt. Szemeimet lassan kinyitottam. Mikor szemeim már megszokták a vakító fényt , felültem.
-Nézzétek ! Felébredt!- hallottam meg Gimli örömteli hangját.
-Ariana ! Hála az égnek .- mosolyodott el Aragorn.
-Azt hittem nem látlak többé.- mosolygott rám Legolas, mire én is elmodolyodtam. Örültem, hogy ujra látom. Nagyon. Kezemet az övére tedtem , és megszoritottam, mire mégjobban elmosolyodott. Késöbb megtudtam, hogy mi történt. Örültem, hogy Frodo életben van. Sajnáltam Boromirt. Viszont egyet értettem Aragornal. Így megbeszéltük, hogy másnap reggel elindulunk a hobbitok után.
______________________________________

Már teljesen besötétedett. Mindenki aludt. Én a folyo partján álltam és a csillagokat bámultam. Apámra gondoltam, hogy most vajon mi van vele. Ugy hiányzott. Fájt , hogy többé nem láthatom. Viszont reményt kaptam. Egy reményt , hogy nyerhetünk. Hogy nyernünk kell. Apámért és egész Középföldéért
-Gyönyörű az éjszaka.- hallottam meg Legolas hangját. Kezét lassan kezemre tedte . Megfogtam a kezét és úgy néztuk tovább a csillagokat. Fejemet vállára hajtottam. Biztonságba éreztem magam nála. Mint mindig. Éreztem ahogy egy halvány puszit nyom a fejem búbjára. Én meg mosolyogtam. Mosolyogtam, mint egy örült.
-Igérd meg , hogy többet nem mozdulsz el mellőlem. Ígérd meg
-Megígérem.- utána már csak a csillagokat bamultuk szotlanul. Életem egyik legszebb éjszakája volt.

Folytatás- Galadriel úrnő nyaklánca