The kingdom

11. Végre az enyém

Megérkeztünk a kastély templomához. Nagyon izgultam, de egyben mérhetetlenül boldog is voltam. Örültem, hogy végre összeköthetem az életem azzal, akit szeretek.

Az ajtók kinyíltak és mindenki felénk fordult. Egy csomó olyan ember volt ott, akit nem ismertem, de voltak ismerősök is. Nagyon sok csodáló tekintetet kaptam.

Odasúgtam Magnusnak.

-Miért néznek engem ennyire?

-Két okból.

-És pedig?

-Első ok, csodálatosan szép vagy. Második ok, hibákat keresnek rajtad, amit meg tudnak vitatni.

-Ettől nem lettem nyugodtabb.

-Én csak válaszoltam a kérdésedre.-nevetett halkan.

Végre, egy örökkévalóságnak tűnő út után, odaértünk az oltár elé. Mikor odaértem, Taehyung felállt az egyik padról és rám nézett. A szemei kétszeresére nőttek, de látszott a mérhetetlen boldogság az arcán.

Time skip

Ahogy kimondtuk az igent, mindenki tapsolni kezdett. A szertartás után egy hatalmas bál vette kezdetét. Mindenki gratulációját adta nekünk. Nagyon sok jó kívánságot és tanácsot kaptunk. Körülbelül öt órán keresztül tartott a fogadás. 

Végül minden vendég elment, mi pedig visszavonultunk a szobáinkba. A szobalányok segítettek levenni a ruhámat, majd felvenni a hálóingemet.

Mire beértem a szobába, Taehyung már ott feküdt az ágyban és éppen olvasott. Az ajtó nyitódására odakapta a fejét.

-Azt hittem már eltévedtél.-összecsukta a könyvet és felállt.

-Ugyan, csak kissé nehéz volt megszabadulni a ruhámtól.

-Úgy látom, még sem sikerült az összeset levenni.-az arcán megjelent egy sunyi mosoly.

-Valamiben aludnom kell.

-Az nem annyira biztos.-fonta karjait a derekam köré. Közelebb húzott és megcsókolt, amit azonnal viszonoztam. Először lágyan majd egyre hevesebben. Egy pillanat alatt felkapott az ölébe és az ágy felé sétált. Óvatosan letett, majd fölém tornyosult. Hirtelen felhúzott és levette rólam a hálóingemet. Zavaromban takargatni kezdtem magam.

-Ne! Ne takard el magad! Annyira gyönyörű vagy.-húzta el kezeimet a testem elöl és végig mért csillogó szemekkel.

Egy pillanat alatt levette magáról az igét, majd a nadrágját is, majd újra fölém hajolt.

-Ne aggódj! Vigyázni fogok rád.

Másnap reggel

---Taehyung szemszöge---

A reggeli nap sugarára ébredtem. Megfordultam és szemben találtam magam Lenával. Annyira békés és gyönyörű volt, ahogy aludt. Csodaszép, hosszú, barna haja össze-vissza volt a párnán és egy tincs rakoncátlan módon az arcába lógott. Hason feküdt, a takaró pedig a csípőjéig le volt csúszva. Normálisan betakartam és eltűrtem a tincset. 

El sem tudtam hinni, hogy ez a csoda itt feküdt mellettem egy érzelmekkel teli éjszaka után. Nem tudtam mit tesz velem ez a lány, de teljesen más lettem miatta. Ő volt az egyetlen, aki meg tudott nyugtatni vagy egyetlen gesztusával az őrületbe kergetni.