The kingdom

7. Testi és lelki fájdalmak

---Taehyung szemszöge---

Egyszer csak kinyílt az ajtó. Hoseok és Jin léptek be.

-Taehyung, mi ez a za....-kérdezte volna Hoseok, majd ahogy közelebb lépett meglátta az előttem ájultan fekvő lányt.

-MI A JÓ ISTENT CSINÁLSZ!?-üvöltött rám.

-Megtanítom viselkedni.

-Jin segíts eloldozni.- fordult bátyánkhoz. Az idősebbik csak bólitott, majd szó nélkül eloldozták Lenát.

-Vidd a szobájába és szólj a szobalányának.-utasította Jin Hoseokot.

-És te?

-Elbeszélgetek egy kicsit Taehyunggal.

Hoseok felkapta az ájult lányt és kivitte a teremből. Jin felém fordult és arcon csapott. A nagy erő hatására a földön kötöttem ki, éreztem a tipikus vasas ízt, gondolom felszakadt a szám.

-MÉG IS MIT KÉPZELTÉL!?

-Csak megtanítottam, hogyan kell velem viselkedni. Tiszteletlen volt velem.-álltam fel nagy nehezen.

-Ez nem mentség arra, hogy ájulásig kínozd! Nem emlékszel mi történt legutóbb? Apánk súlyos büntetést szabott ki rád egy szolga miatt. Szerinted mit tenne, ha kiderülne, hogy egy főhercegnőt - aki ráadásul a menyasszonyod - így megkínoztál? Minimum halálra ítélne.

Igaza volt. Körülbelül öt éve volt egy incidens miszerint az egyik cselédnek nem tetszett a viselkedése és nem voltam a legjobb hangulatomban. Ugyan ebbe a szobába hoztam őt is. Be kell vallanom, akkor elszaladt velem a ló. A halál szélére sodortam. Apánk már emiatt is tombolt. Egy évig száműzetésben éltem. Erről senki nem tudott. Minden palotán kívüli személy azt hitte, hogy fontos ügyben elutaztam.

-Ha még egyszer bántani merészeled, mindenről beszámolok apánknak! Világos voltam?

-Mint a nap.-szorítottam ökölbe a kezem. Sarkon fordult és elment.

---Lena szemszöge---

Kinyitottam a szemem és már a szobámban voltam. Megpróbáltam megmozdulni, de hatalmas fájdalom nyílalt a hátamba. Egy fájdalmas nyögés hagyta el a szám. Óvatosan felültem és csupasz mellkasomat eltakartam a lepedővel. Nyílt az ajtó és egy kétségbeesett Hoseok lépett be a szobába.

-Felébredtél? Hogy érzed magad?

-Voltam már jobban is.-mosolyodtam el gyengén.

-Még mindig nem bírom felfogni, azt, amit veled tett az a vadállat.-szorította ökölbe a kezét.

-Kérlek ne aggódj miattam.

-De igen is aggódom, meg is ölhetett volna!

-De nem tette, igaz? Szóval innentől nincs okod aggódni.

-Nem tehetek róla, féltelek attól az idiótától. Félek, hogy valami olyat tesz veled, amit még ő is bánni fog. Ismerem milyen és néha nem tudja, mikor kell megálljt parancsolni az indulatainak.

Lehajtottam a fejem és a kezeimet néztem. Nem tudtam mit kéne mondanom.

-Hozok borogatást a hátadra.-csapta be maga után az ajtót.

Könnyek gyűltek a szemembe. Nem a kínzásom fájdalma miatt, hanem amiatt, hogy Hoseoknak ezzel aggódást és fájdalmat okoztam. Ennek mind én vagyok az oka, mert nem voltam képes uralkodni magamon. Minden az én hibám.

-Kérlek, ne sírj.-jött vissza Hoseok. Egy tál volt a kezében egy kisebb ronggyal együtt.-Feküdj hasra!-tettem, amit mondott.

Óvatosan a hasamra feküdtem. Hoseok leült az ágyamra, a tálat és a kis rongyot az éjjeliszekrényre rakta. Felnéztem rá és láttam, hogy szörnyülködve végigméri a hátamat. Elvette a kis rongyot a szekrényről, belemártotta a vízbe, majd nagyon óvatosan elkezdte a hátamat törölgetni vele. Borzasztóan fájt, de próbáltam nem mutatni jelét.