Berohantam a szobámba, levetettem magam az ágyra és elkezdtem sírni. Nem hiszem el. Hogyan lehet valaki ennyire érzéketlen? Utállak Taehyung! Teljes szívemből!
Ismét álomba sírtam magam. Reggel, mikor felébredtem, Adelin már az ágyam mellett állt.
-Jó reggelt kisasszony. Elkészült a reggeli.
-Köszönöm.
Gyorsan átöltöztem. Utam az étkezőbe vezetett. Mikor beléptem, meglepetten láttam, hogy csak Hoseok ül az asztalnál.
-Szervusz!-állt fel egy hatalmas mosollyal a helyéről.
-Jó reggelt. A többiek merre vannak?
-Sosem szoktunk együtt reggelizni. Általában mind külön időben szoktunk enni. Nagyon örülnék, ha megtisztelnél a társaságoddal. Olyan magányos vagyok így egymagam.
-Szívesen.-mosolyodtam el. A reggeli viszonylag kellemesen telt. Félre ismertem Hoseokot. Nagyon figyelmes és kedves, de néha tud kissé öntelt is lenni. Mikor végeztünk az evéssel, elköszöntünk egymástól és elváltak útjaink. Úgy gondoltam egy kis olvasás helyretenné a gondolataimat, ezért rögtön a könyvtár felé indultam. Csodaszép, hatalmas könyvtár volt, sokkal nagyobb, mint a miénk volt.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Elkezdtem keresgélni a könyvek között. Miután kiválasztottam a legszimpatikusabb könyveket, úgy döntöttem kiülök a kertbe olvasni. A kertben nézelődve, megláttam egy viszonylag magasabb fát. Az egyik ága tökéletes helynek bizonyult, hogy olvashassak. Óvatosan felkapaszkodtam a fára és leültem az ágra. Már éppen bele mélyedtem a könyvbe, mikor egy ismerős hang ütötte meg a fülem.
-Mit keres egy gyönyörű hölgy fent a fán?-kirázott a hideg is. Biztos voltam benne, hogy minden lánynak így incseleg. Gyorsan lemásztam a fáról és szembe fordultam vele.
-Mit akarsz Jimin?
-Csak azt szerettem volna mondani, hogy hallottam a tegnapi kis beszélgetésedet Taehyunggal.-a szemeim ennek hallatán kipattantak.
-Te hallgatóztál?
-Szó sincs róla, csak hallottam ezt-azt.
-Figyel, se időm se kedvem nincs veled diskurálni, szóval gyorsan mond mit akarsz!
-Ez nagyon egyszerű, téged.-húzta egy sunyi mosolyra száját.
-Parancsolsz?
-Jól hallottad. Azt akarom, hogy az ágyasom légy.
-Na hát abból nem eszel.-mentem el mellette. Egy hirtelen mozdulattal elkapta a karomat és a fatörzsnek szorított, majd belesúgott a fülembe.
-Én mindig elérem azt, amit akarok.-csókolt a nyakamba. Elengedett és bement. Nem lehet egy perc nyugtom sem?
Gyorsan visszamentem a kastélyba és a szobámat vettem célba. A napom további része olvasgatással telt, amit csak az ebéd és a vacsora szakított félbe. Végül lefeküdtem aludni.
