The kingdom

10. Egy régi ismerős

1 nappal később

A nem tervezett hazautazásunk miatt, kedves jövőbeli apósom úgy döntött, hogy egy előbbi időpontot keresünk az esküvőnek. A várható esemény három hét múlva lesz esedékes. Mindenki sürgött-forgott. Már nagyon izgatott vagyok én is, hogy hogyan fog menni. Remélem, minden rendben lesz és nem fogunk semmit elrontani.

Szerencsére, a sok dolog között tudtunk időt szakítani egymásra Taehyungal.

Éppen a szabó vett méretet rólam az esküvői ruhámhoz. Mutatott nekem pár tervet, amik közül választhattam. Úgy érzem, jó kezekbe kerültem ezen a téren. Néhány eléggé csicsás volt nekem, de végül sikerült eldöntenem, hogy melyik lesz a tökéletes.

Mire minden teendőmmel végeztem, már késő délután felé járt az idő. Úgy határoztam, hogy kimegyek a kertbe egy kicsit játszani az én kis Vaníliámmal. El is mentem érte, majd a kert felé vettem az irányt. Elsétáltam a kis halastóhoz és leültem. A levegőben már érezni lehetett, hogy közeleg a nyár. Az idő egyre melegebb lett és egyre hosszabbak lettek a nappalok.

Csak néztem, ahogy Vanília ugrált jobbra-balra egy pillangót kergetve. Annyira aranyos látvány volt. Egyszer csak meglátott valamit, majd elkezdett felé szaladni. Én is elnéztem abba az irányba és megláttam Hoseokot.

-Hát szervusz te kis csöppség!-kapta fel a kiscicát.-Oh, Lena!-mosolyodott el.

-Szia!-viszonoztam a gesztust. Odasétált és leült mellém.

-Lehetne egy kérdésem?

-Csak nyugodtan.

-Ti Taehyungal mikor lettetek ilyen jóban?

-Az alatt az egy hónap alatt sok minden történt.-ekkor kaptam tőle egy lesokkolt tekintetet.

-S-sok minden? E-ezt hogy érted? U-ugye t-ti nem?

-Szent ég! Dehogy is! Semmi ilyesmi nem történt.-pirultam el teljesen. Kínos csend telepedett ránk, végül Hoseok törte meg.

-Szóval, egy hónap alatt ennyire közel kerültetek egymáshoz?

-Igen, rájöttem, hogy akárcsak téged, félreismertem.

-Ezt hogy érted?

-Igazából rájöttem, hogy egy nagyon is figyelmes és kedves ember.

-Azért ne bízz meg benne annyira!

-Miért?

-Nem emlékszel mit tett veled?

-Hoseok, azt már magunk között megbeszéltük.

-Ez nem a megbeszélésről szól Lena! Mi van, ha megint megteszi? Erre nem gondoltál? Taehyung kiszámíthatatlan.

-Ez nem a te hatásköröd.

-De igenis az! Nem hagyhatom! Nem engedem, hogy esetleg újra bántson!-kezdett el kiabálni.

-Hoseok nyugodj meg! Tudok magamra vigyázni.

-Hogy tudnál? Mikor megtörtént sem tettél semmit. Csak ott feküdtél tehetetlenül.-nevetett fel hitetlenül.

-Miért aggódsz ennyire értem? Miért törődsz velem ennyire?

Ekkor olyat tett, amire nem számítottam volna. Közelebb hajolt és ajkaimra tapadt. Egy pillanatra teljesen megdermedtem. Lassan és óvatosan csókolt. Mikor észrevette, hogy nem viszonzom, elhúzódott tőlem.