The kingdom

9. Minden rendben lesz

1 hónappal később(április)

Már egy hónapja, hogy elutaztunk. Taehyunggal egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Minden percünket együtt töltöttük. Közös séták a kertben, közös evés, közös alvás. Rájöttem, hogy a pöffeszkedő fajankó külső mögött egy kedves és önzetlen ember lapul.

Taehyung elment vadászni. Azt mondta, napnyugtára már otthon lesz, de nem így lett. Nagyon aggódtam, hogy valami baja esett.

Éppen a vacsorát fogyasztottam, mikor beállított Taehyung.

-Végre! Már az hittem, valami baj történt.-álltam fel és a nyakába ugrottam.

-Ugyan, csak kicsit eltévedtünk.-nevetett fel.

-Biztos nem történt semmi?

-Teljesen biztos.-mosolygott rám, de a szemében láttam, hogy valami nincs rendben.

Leültünk és megvacsoráztunk.

Taehyung szobájában ültem az ágyán és olvastam. Azt mondta, hogy valamit még el kell intéznie, mielőtt még nyugovóra térne. Már jó ideje távol volt, úgy döntöttem, megkeresem.

Felvettem a köntösöm és elindultam kifelé. A folyosókat szelve eljutottam a dolgozó szobáig. Fény szűrődött ki, az ajtó résnyire nyitva volt. Gondoltam benézek, hogy mit csinál.

-Úgy tűnik, még mindig nem ért véget ez a dolog. Még mindig vadásznak rá. Nem tudjuk ki küldi őket. A halálát akarják. Ezért az óhajodat megszegve, elindulunk vissza a kastélyba. Most Lena biztonsága a legfontosabb.-mondta egymás után a mondatokat.

Ezt nem tudom elhinni. Még mindig meg akarnak ölni? De miért? Azt apámnak sosem voltak haragosai. Senki nem akart neki ártani, mindenkivel kedves volt és tisztelettudó.

-Még ma induljon meg a levéllel! Nagyon fontos! Három nap múlva indulunk vissza!

-Igenis!-állt fel a székből és elindult az ajtó felé.

Gyorsan elbújtam, hogy ne vegyen észre. Miután a férfi elment, bementem a szobába. Taehyung ott állt az ablak előtt és csak bámult a sötétségbe.

-Még sincs minden rendben.-ijedten hátrafordult.

-Lena!

-Éreztem, hogy valami történt. Miért nem mondtad el?

-Mert nem akartalak terhelni vele.-jött oda hozzám és megfogtam a kezeim.-Nem akartam, hogy újra eszedbe jussanak a történtek.

Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Újra elöntötte a szívemet a fájdalom, a szomorúság és a harag.

-Kérlek, ne sírj!-törölte le az arcomról az apró cseppet. Közelebb húzott és szorosan magához ölelt.

Visszamentünk a szobába és lefeküdtünk. Addig simogatta a fejem míg el nem aludtam.Egész este rémálmok gyötörtek.

Reggel nagy nehezen sikerült felkelnem. Felöltöztem és lementem reggelizni. Mikor leértem Taehyung már az asztalnál ült és engem várt.

-Jó reggelt!-köszönt mosolyogva.

-Jó reggelt! Miért nem ébresztett senki?

-Én mondtam nekik, hogy senki ne ébresszen fel. Tudom, hogy rémálmaid voltak tegnap éjszaka. Gondoltam jobb, ha sokáig alszol és kipihened magad.

-Köszönöm.

-Igazán nincs mit Szerelmem. Ülj le! Együnk!

-Rendben.