The kingdom

2. A királyi család új tagja?

Körülbelül három óra sírás után elaludtam. Álmomban újra lejátszódott előttem, ahogy hidegvérrel lemészárolják a családomat. Nem tudom mennyit aludtam, csak arra ébredtem fel, hogy valami keményen érek földet. Mikor kinyitottam a szemem egy cellában találtam magam. Sötét volt és hideg. Csupán egy apró ablakon szűrődött be a fény. Egy nehéz vasszerkezetes ajtó akadályozott meg a szabadulásban. Látszott rajta, hogy nem lehetne egykönnyen betörni. Be kellett látnom, semmi esélyem megszökni. Lekuporodtam az egyik sarokba és Magnus gyűrűjét nézegettem.

Visszatekintés (2 évvel ezelőtt)

-Add vissza a gyűrűm Lena!-kiabált utánam Magnus, ahogy a folyosón kergetett.

-Kapj el és odaadom!

-Ne csináld már! Ha eltűnik, apa meg fog ölni!-mondta komoly hangon.

-Jól van na.-abba hagytam a futást és visszaadtam a gyűrűt.

-Köszönöm, de ezért most megfizetsz!-húzódott egy sunyi mosoly az arcára. Amilyen gyorsan csak tudott, odakapott és elkezdett csikizni.

-Neeee! H-hagyd abba!-terültem el a földön nevetve.

-Most megfizetsz tökmag!!! MUHAHAHA!!!-kezdett el "ördögien" nevetni.

Visszatekintés vége

Az emlékektől ismét könnyek gyűltek a szemembe. Ha ki is jutnék innen, akkor sem láthatom már őket viszont. Nem hallgathatom apu kioktatását a jó modorról. Nem bújhatok oda anyuhoz, ha egy kis ölelgetésre vágyom. Nem idétlenkedhetek Magnusszal és az ikrek sem fognak idiótának nézni miatta. Nincs otthonom, sem családom, akik szeretnek és óvnak.

Hat hónappal később (február)

Éppen az ágyon ültem, mikor kinyílt a cellám ajtaja. Nem fordítottam különösebb figyelmet rá, azt gondoltam, biztos csak az ételt hozták be. De egy ismerős hang törte meg a csendet.

-Annalena!-felnéztem és láttam, hogy maga a király áll az ajtóban.

-Felség! Ön hogy kerül ide?

-Ez majd később elmagyarázom. Most gyere!

-Mégis hová?

-A kastélyba!

Nem kérdeztem többet, csak felálltam és követtem. Mikor kiértünk az épületből, láttam, hogy eléggé szegényes helyen vagyunk. Baromfiak szaladgáltak ide-oda, minden tiszta sár volt és az emberek is egyszerű rongyokban mászkáltak. Az összképet csak a királyi hintó törte meg. Beültünk és útnak indultunk a kastély felé, a hegyekbe. Körülbelül egy fél nap volt az út, a nap éppen lemenőben volt, mikor megérkeztünk.

Kiszálltunk a hintóból és egy hatalmas kétszárnyú ajtó fogadott minket. Végül beléptünk a kastélyba.

-Érezd magad otthon Annalena! Oda mehetsz, ahova akarsz, de a birtokot nem hagyhatod el. Veszélyes lenne elhagynod a kastélyt. Itt biztonságban vagy. Nem véletlenül történt. Úgy gondoljuk valaki felbérelte azokat az alakokat. Nem tudsz róla, hogy apádnak esetleg lettek volna haragosai?

-Engem sosem avatott be ezekbe. Magnus volt az egyetlen, akinek egy kevés bepillantása volt a családomból.

-Értem. Ne aggódj! Ki fogjuk deríteni ki volt az.

-Köszönöm, felség.-hajoltam meg.

-Ez csak természetes, kedvesem.-csettintett egyet és rögtön mellettünk termett egy szobalány.