The kingdom

13. Mindenre fény derül

---Taehyung szemszöge---

Már egy hónapja, hogy haza jöttünk. Lenát szerencsére nem viseli meg a terhessége, aminek nagyon örülünk. Viszont Jin bátyám romló állapota kicsit sem kecsegtet jóval. Nem elég a sérülése, még össze is szedett valami betegséget, amiről még az orvosok sem tudják, hogy micsoda. Nem jósolnak neki túl sok reményt, ami még inkább elszomorítja az egész családot.

Éppen az ágya szélén ültem. Nagyon örült, hogy meglátogattam. Lenát nem engedtem a közelébe, nem szerettem volna, hogy elkapja.

-Hogy érzed magad?

-Voltam már jobban is.-nevetett fel erőtlenül majd köhögő rohamot kapott.

-Pihenned kell! Nem szabad magad megerőltetned!

-Ugyan, erős vagyok, tudod jól. Nem fog ki rajtam egy kis betegség.

-Hiába próbálsz nyugtatni, nincs eredménye. Aggódom érted fivérem.

-Ezt az egyet megígérhetem, hogy a gyermeked születéséig ki fogok tartani.-mosolygott rám. Mindig is imádta a gyerekeket, ahogy én is.-A világért sem hagynám ki a csöppség érkezését.

Még beszélgettünk egy fél órát, majd elindultam visszafelé Lenához.

-Szerelmem, itt vagyok.-nyitottam be a szobába, de nem találtam ott hitvesemet. Körbejártam az egész szárnyat, de nem találtam sehol. Kezdtem egyre idegesebb lenni. Hol van Lena?

Felforgattam az egész kastélyt, bejártam a kertet háromszor, de sikertelen volt. Már kezdett sötétedni, ezért is aggódtam még jobban. A sírás kerülgetett, mikor beugrott, hogy egy helyet még nem néztem meg. A titkos búvóhelyünk.

Amint felértem, rögtön körbe kémleltem, hátha megtalálom. Ahogy nézelődtem jobbra-balra, megláttam kedvesemet, amint a kis lépcső tetején ül és olvas. Rögtön odamentem hozzá.

-Lena, kincsem, mit csinálsz ott fent?

-Olvasok a babának esti mesét.-mosolygott rám.

-És miért pont itt? Nem lenne kényelmesebb a szobában?

-Látni akartam a naplementét. Innen pont jól látni.-elmosolyodtam, felmásztam hozzá és jó szorosan magamhoz vontam.

-Azt hittem eltűntél, felforgattam az egész kastélyt.

-Sajnálom, hagynom kellett volna egy üzenetet, hogy hol vagyok.

-Csak annyit ígérj meg, hogy többé nem tűnsz így el.

-Ígérem.-ajkaira hajoltam és megcsókoltam.-Elmondhatok egy titkot?

-Persze.-simogattam az arcát.

-Amikor először jöttem fel ide, furcsa emlékek jutottak eszembe.-a szavai lesokkoltak, mi az, hogy furcsa emlékek, talán kezd eszébe jutni a múlt?

-Milyen furcsa emlékek?

-Egy kisfiú és egy kislány. Ide bújtak el a szobalány elől.-teljesen ledöbbentem. Nem hittem volna, hogy ez valamikor is eszébe fog jutni.