The kingdom

1. Merénylet a főhercegi család ellen

A reggeli napsugarakra ébredtem. Mikor kinyitottam a szemem, Veronica, a szobalányom, már ott állt az ágy mellett.

-Jó reggelt kisasszony!-hajolt meg.-A reggelit máris tálaljuk.

-Köszönöm

Segített felöltözni, majd az étkező felé vettem az irányt. A szüleim és a három bátyám már az asztalnál ült, mikor beértem.

-Jó reggelt!-köszöntem és leültem Magnus mellé

-Jó reggelt Lena!-köszöntek egyszerre a szüleim.

-Hogy aludtál tökmag?-ölelt meg Magnus.

-Jól.-viszonozták a gesztust.

Mindig is Magusszal volt a legszorosabb kapcsolatom. Nicolas és William általában csak egymással beszélgettek. Magnus mindig segített és vigyázott rám.

-Gyerekek! Ma este bált rendezünk. A királyi család is eljön.

-Jajj ne! Már megint azzal a hét tuskóval kell bájcsevegnünk?

-Vigyázz a szádra Lena!-förmedt rám anyu.

-De ez az igazság. Mindegyik egy felfuvalkodott arrogáns tahó.

-Lena, ezen a bálon fogjuk kiválasztani a férjedet.-váltott témát anyu.

-És nagy valószínűséggel az egyik koronaherceg lesz az.- szólalt meg apu is.

-MICSODA!? Nem megyek hozzá egyikhez sem!

-Ez nem a te hatásköröd kislányom.-mondta nyugodt hangon.-Náluk jobb és érdemesebb embert nem találsz.

-Inkább meghalok!

-Na ide figyelj kisasszony! A ma esti bálon szépen megjelensz és elfogadod, akit férjednek választunk. Most pedig szépen felmész a szobádba és felkészülsz! Nincs apelláta!-emelte végül fel a hangját.

Nem mondtam mást, csak felrohantam a szobámba. Leültem a földre és elkezdtem duzzogni. Még hogy én az egyik tahóval? Inkább kitagadtatom magam apámmal. Néhány perc múlva Magnus lépett be.

-Szia tökmag!-ült le mellém egy halvány mosollyal.

-Szia colos!-mosolyogtam rá én is.

-Figyelj, beszélnünk kell.

-Fogadok, anya küldött.

-Bingo!-mondta a tarkóját vakarva.-Nézd, én sem kedvelem azokat az elmaradott taplókat. Csak remélni tudom, hogy apának végül megjön az esze. Kérlek, ha érte nem is, de értem légy ott a bálon.

-Rendben, meggyöztél.

-Köszönöm tökmag!-ölelt magához. Nem mondtam semmit, csak viszonoztam a gesztust.

-Na gyere! Van még időnk egy kis lovaglásra.

Se szó, se beszéd, elindultunk az istálló felé. Felnyergeltük a lovakat és elvágtattunk a közeli rétre. Leszálltunk a nyeregből és elfeküdve az eget bámultuk.

-Emlékszel, mikor 5 éve kilovagoltunk ide csillagokat nézni?-törtem meg a csendet.

-Apáék meg kiakadtak, az őrséggel és a személyzettel kerestettek.-nevetett fel.

-Magnus?

-Hmm?-fordult felém.

-Milyen lesz a házas élet?

-Most komolyan ezen aggódsz?

-Igen, mert félek! Mi lesz, ha apa tényleg házasságba kényszerít az egyik tahóval?