⭐Első Látásra/NamJin/⭐

⭐Fürdetés⭐

SEOKJIN

'Ha egy ölelés hét percnél tovább tart,a test elkezd boldogság-hormonokat termelni."

Eddig azt hittem,hogy ez csak egy mese,de tényleg egyre jobban vagyok a fiú karjai között.

-Jin,nem akarsz fürdeni?-
Emel ki óvatosan az öléből NamJoon.
-Büdös vagyok?-kérdezek vissza kissé sértődött hangnemben,mire ő aranyosan nevetni kezd.

-Dehogyis.-

-Hát jó. Ha nagyon akarod,gyorsan lezuhanyozhatok.-

Már sietnék is végig a hosszú nappalin,de rögtön a második lépésem után lábaim felmondják a szolgálatot,én pedig erőtlenül csuklok össze,lezuhanva a hideg padlóra.

NamJoon,amint észreveszi keserves fájdalmam,szitkozódva rohan hozzám,hogy menyasszony pózba vigyen a fürdőig.

-Nem kellett volna olyan sokat innod,Hyung.-

-Ne hívj Hyungnak.-hadonászok össze-vissza,miközben NamJoon óvatosan lerak a mosógép tetejére.

Lehúzza zoknimat lábaimról,majd enyhén beharapva ajkait,szemezni kezd fekete ruháimmal.

Na nem. Nem,nem és nem.

Pupilláim kétszeresükre tágulnak,mikor elkezdi lefejteni rólam az alkoholtól bűzölgő pulóveremet,majd ezt követve sötét pólómat is. Így már csak egy farmer takarja lábaimat,míg kezeimmel megpróbálok minnél kevesebbet mutatni felsőtestemből.

-SeokJin,ne legyél ennyire szégyenlős-

Nam közelebb férkőzik hozzám,így egyre kisebb teret hagyva nekem,és persze ajkaimnak is egyaránt.
-NamJoon?-félénken,piruló fejjel emelem egy vonalba arcomat az övével,kérdő tekintettel vizslatva őt. Persze nem is én lennék,ha már egy ilyen helyzettől ne jönnék zavarba.

NAMJOON

-Sajnálom,csak olyan aranyos tudsz lenni részegen is.-Simogatom meg buksiját,s csontos ujjaimat fekete tincsei közé vezetem.
Megszeppenve üldögél tovább,csillogó szemeivel figyeli,ahogy gyengéden húzom le róla a nadrágot.
Koszos ruháit egyből a szennyes közé hajítom,hogy holnap el ne felejtsem azokat kimosni.

Kicsit félénken nyúlok szürke alsója szegélyéhez,közben magyarázva,hogy segítek neki lefürdeni,de amint megérzi felforrósodott bőrén hideg ujjaimat,nyöszörögve kezemre csap.

-Ez inkább rajtam marad.-Lányos zavarában azt sem tudja mit csináljon,vagy hova nézzen,de hálásan tekint rám,mikor egy 'rendben'-nel leintem őt.

Mint egy törékeny porcelánt,úgy emelem a kádba SeokJint,hogy a nap fáradalmait lemoshassam elképesztő testéről.

A kimerültségtől már meg sem próbál ellenkezni,mikor szinte minden porcikáját bejárva dolgozom el a vanília illatú tusfürdőt.
Csak néha-néha felszisszen,amint a langyos víz érzékeny telületre folyik. Nyafogva szól rám;fejezzem be.

-Namh,kérhlek..-
-Egy perc SeokJin,bírd ki kérlek!-

Hamar leöblítem a fiúról a habokat,és egész lényét egy puha törülközőbe tekerve húzom hálószobámba.

-Itt van alsónadrág,és az egyik pólóm. Megfelel?-vigyorgok rá,s miután szerényen bólint,elhagyom a helyiséget,had öltözzön fel nyugodtan.
A teraszon állok meg csak ismét,mikor a zsebemből előkotorva kezembe fogom cigarettámat,s az öngyújtóval tüzet adok neki.

Lehet tényleg lekéne szoknom erről a szarról.

De mégis annyira jó a stresszel teli nap után elszívni legalább egy szálat, nézni a sötétbe nyúló füstjét,s azon gondolkodni,vajon az életem is ennyit ér?

-Joon!-zökkent ki Jin közeledő alakja elmélkedésemből,aki mellém érve szédölögve támaszkodik meg a korlátnál.
Combja közepéig érő pólóm eltakarja formás,vékony lábait, így még aranyosabb kinézetet varázsolva a fiúnak.

Mikor meglátja számban a cigarettát,hamar kitépi ajkaim közül,majd összetiporja a parkettán.

-Hé,tudod milyen drága volt?-kezdenék hisztizni,de mit sem foglalkozva velem,idegesen szavamba vág.

- És azt tudod,hogy a szervezeted sokkal többet ér ennél? Az életedről nem is beszélve.-Kicsit megemeli hangját,mire behúzom nyakamat.
Nem akarok visszaszólni neki.

-Sajnálom. Úgy látszik miután ittam,kicsit szókimondóbb vagyok.- Óvatosan megfogja a korláton pihenő kezemet,s ujjaival köröket kezd rajzolni rá.

Még mindig annyira aranyos..

-Ez mindenkivel így van,Jin. Ne okold magad.-mosolyodok el halványan.
Végig simítok hátán,egészen gerince mentén,s mintha egy kicsit kirázná a hideg,belesóhajt az éj csendjébe.

-Álmos vagy?-teszi fel a kérdést,végig ujja mozdulatát követve. Bőre szinte perzseli kézfejemet,de jól esnek apró érintései.

-Hát,már kezdek az lenni. Szerintem lefürdök,rendben?-

-Ahogy gondolod.-pillant rám fáradtan.

-Gyere,előtte megágyazok neked.-fogom meg karjánál,bevezetve hálószobámba.
Míg felhúzom a takarót Jinnek,ő nyugodtan várakozva ül le mellém az ágyra.

-Tessék.-

Kezébe adom a puha,meleg paplant,hogy szegény fiú végre egy jót aludjon a párnák között,de értetlenül nézek távolodó alakjára,mikor jóéjt kívánva távozni készül a szobából.

-Jin,hova mész?- Sietek gyorsan elé,mire ő megszeppenve válaszol.
-Kint alszok a kanapén,nem akarlak kitúrni a helyedről.-Mintha kerülné a szemkontaktust velem,a földet kezdi fáradtan csillogó szemeivel pásztázni.

Szóval még egy padló is érdekesebb nálam,huh?

-Most szépen visszamész és lefekszel. Öt perc és jövök.-még mielőtt tiltakozhatna,visszatolom a szobába és rácsapom az ajtót.

Mennyi gond van egy részeg Jinnel!

SEOKJIN

A nyitott ablakon bejutó,friss oxigén segítségével még erőt tudok gyűjteni ahhoz,hogy -mint egy zsák- bedőljek NamJoon gondosan megvetett ágyába.

Aminek mellesleg (meglepő módon) NamJoon illata van,pont mint a rajtam meggyűrődött ruhadaraboknak.

Még pár percig nézegetem az égbolton fel-fel tűnő hullócsillagokat,aztán már csak a fiú rekedtes hangjára leszek figyelmes.

-Ide feküdhetek melléd?-

-Joon,ez a te ágyad.-nézek rá hitetlenkedve,bár nem hiszem,hogy a ránk telepedő sötétség miatt bármit is kitudna olvasni tekintetemből.

-Jó,csak ha jobban belegondolok,kicsit fura ez a helyzet így,nem?-
Helyezkedik el a hatalmas ágyon.

Annak ellenére,hogy rengeteg helyünk van,szorosan férkőzik hozzám,s átlendíti karját vékony derekamon. Kicsit meglepődök,de túl fáradt vagyok elhessegetni kezét.

Vagy nem is akarom,hogy elengedjen.

-Nekem egyeltalán nem,NamJoon.-

Ez az utsó mondat ami elhagyja számat,mielőtt a fiúhoz közelebb helyezkednék,s szemhéjamra nehezedne a fáradtság mázsás súlya.

Éés,itt is lenne egy újabb rész,remélem elégedettek vagytok vele! >\\\<
Köszönöm szépen a sok megtekintést,nagyon jól esik,hogy egyre többen olvassátok az első könyvem!*-*
Remélem mindenki kiélvezi a nyár utolsó heteit,legyetek jók!*3*
/és az esetleges helyesírási hibákért megint elnézést kérek!•~•/