⭐Első Látásra/NamJin/⭐

⭐A nem várt találkozás⭐

Amilyen jól aludtam az éjszaka,olyan rosszul keltem reggel.

Valami eléggé kemény nyomódik hátamnak,s mikor észereveszem Nam széles vállait a hátamba beékelődni,kicsit arrébb gurulok a hatalmas ágyon.

Nem akarom felébreszteni szegényt,ezért kómásan,halkan vánszorgok ki a konyhába hogy valami ehetőt készíthessek magunknak.

A pirítós mellett döntöttem,a lustaságom miatt ugyanis nem akarok hétfogásos reggelit készíteni. Ahhoz túl fáradt vagyok még.

Ezért hát keresgélni kezdek a szekrényben,fiókokban,de a fő alapanyagot nem találom.
Kissé elhúzom számat,mikor fejbe csap a felismerés;a kenyér is elfogyott 'itthonról".
Így betervezek magamnak egy gyors vásárlást,s a tárcámat feláldozva-miután melegen felöltöztem-ellátogatok a sarki kisboltba.

Az ajtó feletti csengő édesen csilingelni kezd,aztán utánna vagy húsz ember rám kapja tekintetét.
Egy udvarias köszönés,majd biccentés után utam a pékárukhoz vezet,s kosaramba kerül a fő dolog is amiért jöttem.
Hamar még körbefutom a nagy helyiséget,s miután mindennel megvagyok,már rohanok is a kasszához.
Jobban mondva rohannék,ha nem jönne nekem hátulról valaki.
Ijedten veszek egy 180-fokos fordulatot,majd mikor meglátom az ismerős szürke hajkoronát,félénken kezdek hátrálni.

Ennek nem lesz jó vége.

Taehyung miután észrevette arcvonásaimat,sűrű bocsánatkérések közepette ijesztő vigyorra húzza ajkait.
-Nocsak Jinie,nem hittem volna,hogy egyeltalán mi még találkozni fogunk.-Simít végig karomon,amit próbálok rezzenéstelen arccal tűrni.
Ennél kínosabb nem lehetne ez a beszélgetés!

-Hát,micsoda véletlenek vannak,nem igaz?-
A felszínes nevetésemtől görcsbe rándul a gyomrom,és abban reménykedek,hogy nem hányom le szerencsétlen gyereket,aki egyre közelebb kerül hozzám.

-Persze,de az ilyenek néha jól jönnek. Örülnék ha valamikor meglátogatnál.-

A mosoly,mi eddig is elég műnek látszott,most arcomra fagy,ezért órámra nézve eltátom számat.
-Jézusom,már ennyi az idő?! Igyekeznem kell,ne haragudj!-
-Ugyan! A szerelmed már vár,nem igaz?

Meghökkenek udvariatlanságán.
Azt hittem ennél bunkóbb már nem lehet.
Hát,úgy látszik nagyon is tévedtem.

-Szerelmem?-Kérdezek vissza nagy szemekkel,folyamatosan türelmetlenül toporzékolva.
NamJoon már felébredhetett?

-Hát NamJoon.

-Mi..mi nem vagyunk együtt.

A tenyerem hipergyorsasággal kezd izzadni,s szívem egyre hevesebben ver a rám törő izgalomtól.

-Nem kell ahhoz együtt lennetek,hogy a szerelmed legyen.-kacsint rám,és se szó,se beszéd,faképnél hagy.

Én pedig csak hebegve állok egy hülye,tésztákkal roskadásig rakott polc előtt.

Bő fél óra után már Nam házának utcácskájában lépdelek a macskaköves járdán,a felkelő napot nézegetve.
Pár percig még folytatom nem túl érdekes tevékenységemet,majd mikor a lakás elé érek,hirtelen egy pillanat erejéig még a szívem is megáll.
A kis terasz szerűség rozoga verandájáról egy kötél lóg lefelé,amiről egy felfújt, emberhez hasonlító gumi figyeli a járókelőket.
Lélegzetem egyre csak gyorsul,ahogy közeledek a lényhez,s óvatosan leszedem a terasz fedeléről.

Félve csak a kukába dobom az amúgy összefirkált furcsaságot,valahogy reménykedve abban,hogy csak NamJoon szórakozott velem.
Ám ez a reményfolt abban a pillanatban szertefoszlik,amint a szobába sétálva meglátom NamJoon alakját az ágyon.
Aranyosan szuszog,valószínűleg még azóta sem kelt fel,mióta elmentem.

Ki a franc akar belőlem bolondot űzni?

Heyhey!:3
Nos,itt lenne az újabb rövidebb rész,amit még tegnap este írtam,végre megjött az ihlet!:D
Viszont csak egyszer néztem át az egész szöveget,szóval előfordulhatnak benne helyesírási hibák:c
Remélem mindenkinek jól tellt a Karácsony,még van egy hét a szünetből,pihenjétek ki magatokat!♡
Előre is boldog Új évet(ha addig nem jelentkeznék:D)!