ELÁRULVA - J.J.K.

21. - Önmaga ellensége

Jungkook:

Aggódtam Noel miatt, hiszen nem tartottuk be a hat hetet és szeretkeztünk. Igaz, sokkal nyugodtabb hangulatban voltam, de akkor is szarul éreztem magam emiatt. Délelőtt a tengerparton sétáltunk, kagylókat keresgéltünk Angievel, gyarapítva a gyűjteményét. Gawriil eközben ott ücsörgött No és Caleb mellett, beszélgetve valamiről. Zavart, hogy ő képes volt elzárni előlem a gondolatait és nem tudhattam sokszor mire gondol. Titkai voltak és ez nem tetszett. Waitakere viszont nagyon is. A családom boldog volt itt és egyre inkább kezdtem eljátszadozni a lehetőséggel, itt maradok a falka vezetését pedig Jiminre bízom. Ideje volt annak, hogy én hozzak áldozatot, ne csak Noel. Egy kis hangulatos étteremben megebédeltünk, majd lassan haza battyogtunk. No fáradtnak látszott, így ráparancsoltam, aludjon egy kicsit, addig én Angievel rajzolgattam. Calebet végig a kezemben tartottam. Gaw néha ránk lesett, ami idegesített. Az egész úgy vette ki magát, mintha féltette volna tőlem a saját gyerekeimet. Ami nonszensz, tekintve, hogy én vagyok az apjuk, nem pedig, ő. Frusztrációm estére visszatért. Gawriil viselkedése rohadtul zavart és mielőbb beszélni akartam a javas asszonnyal, magyarázatot követelve. Egyrészt, Noel elvett farkasa miatt, másrészt, a lélek dolog miatt. Megvártam, míg mindenki elalszik, aztán csendben leléptem otthonról. Farkasomnak hála könnyebben tájékozódtam, mint a többi ember és hamar, bolyongás nélkül megtaláltam a kis házat. A nő mintha már várt volna rám. Ott ücsörgött halálos nyugalommal a tornácon, meg sem lepődve érkezésemen.
- Hakuna matata Vajas néni - biccentettem üdvözlésképp.
- Fiatalok - ingatta fejét rosszallón.
- Két felháborodás közt vegye elő a bölcs varázsló nyanya énjét és dobjon meg pár jó tanáccsal - dugtam zsebre kezeimet.
- Mivel kapcsolatban?
- Taccsra baszott a pubertás - poénkodtam el.
- És valójában? - emelte meg szemöldökét.
- Ha odaadom magának a farkasomat, visszaadja Noelét? - tértem a lényegre.
- Nem.
- Ilyen hozzáállással maga sem lesz Miss. Új - Zéland - horkantam fel.
- Noel született farkas. Azzal, hogy elvettem tőle a farkasát, nem azt jelenti, hogy örökre ember marad. Hamarosan feléled benne egy új. Egy másik, ami jobb, erősebb, dominánsabb. Ha a tiédet elvenném, nem kapnál másikat. Hiába harapna meg valaki, a tested elutasítaná az átváltozást és talán bele is halnál - magyarázta.
Eltöprengtem a hallottakon. A tény, hogy No nemsokára ismét régi önmaga lesz megnyugtatott. Ám ott volt még egy probléma.
- És a lelkem? Meglehet egyáltalán szüntetni ezt a szarságot? Miért nem sikerült egyesíteni? - faggatóztam.
- Na, ez egy jóval összetettebb téma - ráncolta homlokát - A lelked másik fele túlságosan is ragaszkodik a testhez, melybe ragadt. Ez valahol még érthető is, viszont, minél több időt tölt a két lélek fél külön, annál veszélyesebb lesz. A másik, ti esetetekben Gawriil, egyre inkább kezdi majd úgy érezni, ő az igazi. Ő az, akinek minden jár és te mindössze egy betolakodó vagy. Magának akar majd mindent és téged eltávolítani az útból.
- Mi a fasz?! - kérdeztem roppant intelligensen - Ő az, aki rám akaszkodott és megpróbálja az én életemet élni, erre én leszek a geci?! - háborodtam fel látványosan.
- A helyedben nem ez miatt aggódnék - morogta - Idővel teljesen megtébolyodik és félre akar majd állítani téged, mint egyfajta zavaró tényezőt. Olyan leszel számára, akár egy idegen, egy rivális, akit mihamarabb ki kell iktatnia, mert veszélyezteti a pozícióját.
Ledermedtem. Amit eleinte áldásnak tituláltam, most simán a vesztemet okozhatja. Ha a varázsló nyanya igazat mond, akkor nem csupán én vagyok veszélyben, hanem Noel és a gyerekek is. Na, ez miatt paráztam jobban. Az egy dolog, hogy Gaw feltehetően megkísérel majd kinyírni, de mi lesz Noelékkel? Képes lenne nekik is ártani? Not ismerve, nem hagyná szó nélkül Gawriil bekattanását.
- Mit tudok tenni ellene? - érdeklődtem halkan.
- Mi történik, ha megölsz valakit?
- Lecsuknak a picsába - vágtam rá, mire megrökönyödve pislogott.
- Ismered azt a teóriát, mi történik a lélekkel halál után? - megráztam fejemet, így folytatta - Úgy tartják, amikor elveszed valakinek az életét, azzal egyetemben a lelkétől is megfosztod. Onnantól fogva te uralkodsz a lélek felett, birtoklod és a részeddé válik.
- Meg kell ölnöm Gawriilt? - kérdeztem enyhe sokkal.
- Vagy ő végez veled, vagy Te vele. Ez ilyen egyszerű. Amíg ő életben van és nála van a lelked másik fele, önmagad ellensége vagy - okoskodott.
- Mégis, hogy a rákba csináljam? Egy gyilkosság bűncselekmény. Úgy beszél erről az egészről, mintha a házi kenyér receptjét adná meg. Oké, tegyük fel, kinyírom. És aztán? Elkapnak a zsaruk, lecsuknak a faszomba és hátralévő életemet a börtön kurvájaként tölthetem - beszéltem indulatosan.
- Ha nincs holtest nincs bizonyíték - jegyezte meg - Ha farkasalakban végzel vele, farkasként hal meg.
- Aha. Tök jó - horkantottam.
- Talán, bölcsebb lenne segítséget kérned egy náladnál erősebbtől - javasolta.
- Tényleg, mindjárt üzizek is Vasembernek, jöjjön gyorsan, mert gebasz van - gúnyolódtam.
- Farkasra gondoltam te idióta - csapta meg a karomat - Valakire, aki rangban feletted áll és már harcolt. Neked esélyed sem lenne ellene, mert lévén, hogy a részed, ismerni fogja minden egyes mozdulatodat, tudni fogja már előre a lépéseidet.
- Van Hellsing? - tippeltem.
- Na, fárasztd a hülyeségeiddel a jó anyádat! - állt fel ingerülten - Tényleg, ennyire degenerált vagy? Ki az, aki akire bármilyen körülmények között számíthatsz és akár az életét adná érted? - vakkantotta dühösen.
- Őszintén szólva, nem sok ilyen ember van - bólogattam - Bár, Batmant mindig csíptem, talán ő megmentené csepp kis testem a pusztulástól - vigyorogtam.
- Jó éjt! - vonult be a házba, hangosan becsapva maga mögött az ajtót.

Bocsánat a hosszas kihagyásért, de végre meghoztam a részt! Remélem, tetszett. Vészesen közeledünk a végéhez. 🙌