Sziasztok! Ez egy nagyon rövid fejezet, az utolsó elötti. Hátra van még egy epilógus és a végére értünk. Jó olvasást!
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Jungkook:
Naiv módon azt hittem, teljesen nyugodt napom lesz. Ez a tévhit rögtön meg is dőlt, amikor Noel hazaérve a hat hetes kötelező nőgyógyászati kontroll vizsgálatról nekem esett. Először csak vaktában ütlegelt össze-vissza, majd felkapva a konyhakést felém indult. Gawriil idejében elvette tőle a pengét és lefogta, de így is beszartam az arckifejezése láttán. Baromira nem értettem, mi ez a hirtelen gyilkolási vágy, mindenesetre, az asztal fedezékébe bújva pislogtam rá ijedten. - Gawriil, engedj el! – ordította a férfinak, aztán rám mutatott – Te meg most meghalsz! – jósolta. - Nyugi már! – szólaltam meg végre – Relax bébi. Fogalmam sincs, mitől akadtál ki ennyire, de tuti, nem én tehetek róla – próbálkoztam békíteni. - Tudod, mitől akadtam ki?! – fújtatta – Ma voltam dokinál, aki olyan lebaszást művelt le, azt hittem, elsüllyedek szégyenemben – vicsorogta – Felelőtlennek nevezett és jóformán ribancnak titulált, amiért nem vártam meg az előírt hat hetet és lefeküdtem veled – pityeredett el – Fáradt vagyok én ehhez, nem bírnék még egyet – fakadt sírva lecsúszva a padlóra, ahol kuporogva zokogott keservesen. Zavartan néztem Gawra, de ő tehetetlenül tárta szét karjait. Talán, pont annyira értetlenül állt az egész szituáció előtt, mint én. Tanácstalanul tekintettem a síró feleségemre. Meg tudtam volna fojtani a dokit, amiért ennyire lehordta Noelt és így kiakadt emiatt. Biztonságosabbnak véltem a helyzetet és közelebb araszoltam hozzá letérdelve elé. A fejét simogattam, azt remélve, ez használ, ám félrelökte a kezemet. - Ne érj hozzám te seggfej – zokogta hüppögve. - Kicsim, miket mondott, amivel ennyire megbántott? – faggattam óvatosan. - Leszarom, minek hordott el – csattant fel. - Akkor, miért sírsz? – ráncoltam homlokom. - Azt mondta... – dadogta – azt... azt mondta, hogy terhes vagyok. A megdöbbentő infó hallatán seggre ültem és biztosra vettem, le is sápadtam. Persze, reális volt, hiszen Noel szervezete eléggé felborult a hirtelen elvesztett farkasa miatt, de akkor is sokkolt. Értettem őt is, mert Caleb is kicsi volt még és fárasztó az éjszakázás. Ráadásul, felmerült a kérdés: akartam én ezt? Nem a picivel akadt problémám, hanem az időzítéssel. Nagyon korai volt. Veszélyesen korai. Aggódtam, hogy No egyáltalán képes lenne e ismét végigcsinálni a terhességi és szülési mizériát. Emberként. Gyengébb volt és ez megrémített. Gawriil gondolatai kuszák és zavarosok voltak, ennek ellenére egyetlen dolgot tisztán kivettem belőle. Váratlanul ragadtam meg Noel karját, magam mögé taszítva, míg ugrásra készen egyenesedtem fel, folyamatosan Gawot lesve. Íriszei ezüstösen villogtak, fogai kiélesedve bukkantak ki ajkai közül és baljóslóan morgott. Meg akarta harapni Not és ezt nem engedhettem. - Engedd el! – parancsolt rám, vállam fölött pillantva Noelre. - Nem – vicsorogtam megfeszülve. - Add ide nekem. Ő az enyém – hörögte. - Meg a kurva anyád! – pampogott feleségem kilépve árnyékomból, de visszatessékeltem. - Noel, fogd Calebet és menjetek innen – javasoltam a nőnek. Lévén, hogy a feleségemről volt szó, természetesen, dacolt velem és makacsul ott maradt mögöttem. Oké, számítottam erre, de reméltem, egyszer ebben a kibaszott életben, azt teszi, amit mondok. Gawriil kihasználva röpke figyelmetlenségemet előre vetődött, No után kapva. Arrébb löktem, neki a konyhapultnak, mire fájdalmasan szisszent fel. Ezzel sikeresen feldühítettem, ugyanis felém indult, majd öklével erőteljesen az arcomba csapott. Annyira gyorsan mozdult, esélyem sem volt kivédeni és hátra tántorodtam, felborítva az asztalt. Gawriil megragadta No kezét, magához húzva. Áldottam az eget feleségem harcias személyiségéért, mivel a férfi gyomrába ütött, kiszabadulva szorításából. Gaw nem adta fel, ezúttal Noel hajába kapaszkodva rántotta vissza és szívem kihagyott egy ütemet, ahogyan Gawriil ráhajolt No nyakára. A nő hátra vágott könyökével, újra eltalálva a férfi gyomorszáját. Felpattantam és félrelökve onnan Noelt, Gawriil arcába csaptam öklömmel, többször egymás után. Talán a varázslónő igazat jósolt Gaw megkattanásával kapcsolatban. Annyira gyorsan pergett minden, képtelenségnek tűnt reagálni rá. A férfi felordított, majd egy határozott lendülettel a torkomba harapott. Nem a nyakamba. A torkomba. Tompán éreztem, amint nyelőcsövemet elönti forró vérem, kifolyva a padlóra, kiszivárogva belőlem. Noel fájdalmasan felsikoltott, én pedig képtelen voltam megmozdulni. Pulzusom egyre lassult és nyilvánvaló volt, ez olyan volumenű sebesülés, melyet még hihetetlen gyorsan regenerálódó testem sem képes meggyógyítani. Az utolsó amit láttam, az az volt hogy Noel könnyes, kétségbeesett arccal felnyalábolja a kést, aztán Gawriilnak ront.
