ELÁRULVA - J.J.K.

19. - Bizonytalanság

Jungkook:

A hazavezető úton végig karjaimban cipeltem Noelt, aki megadóan bújt ölelésembe. Gawriil mellettünk cammogott, szokatlanul csendesen. Feleségem halkan szuszogott, így beérve a házba óvatosan lefektettem a hálószobában. A gyerekek már aludtak, Nani a kanapén ücsörögve olvasgatott. Hálás voltam neki, amiért végig No mellett volt és támogatta, amíg én ezt nem tehettem meg. Cigivel a számban vonultam ki a ház elé, rágyújtani. Az a furcsa, szörnyűséges álom, No önfeláldozása... Akkor tudatosult bennem, mennyire idióta vagyok, úgy igazán. Nem akartam többé elárulni  Őt, hűtlen lenni. Olyan akartam lenni, mint Harry és őszintén boldognak látni Noelt. A családomat akartam, jó apa lenni. Olyan ember, kire a felesége büszke lehet. Gyorsan kivégeztem a bűzrudat, majd visszamentem Noelhez. Gaw ott ült mellette, haját simogatva, No pedig az oldalához bújt, akár egy szeretetre éhes kiscica.
- Ha megharapnád, megint farkas lehetne – jegyezte meg csendesen Gawriil.
- Nem biztos, hogy bírná a szervezete. Az is lehet, hogy nem sikerülne – magyaráztam.
- Ha te nem teszed meg, én fogom. Noelnek szüksége van a farkasára. Született Alfa, a lénye, az igazi természete – érvelt Gaw.
- Erre még visszatérünk később, menj, kísérd ki Nanit – utasítottam.
- Nem. Itt maradok vele – makacskodott – Ő hozzám is tartozik.
Felsóhajtva otthagytam őt és megköszönve a segítséget, kikísértem az idősödő nőt. Visszatérve az ágyra ültem, figyelve Gawriilt, ahogyan vigyázó mozdulatokkal cirógatja No sötét tincseit.
- Te mit láttál? Neked is volt álmod? – tudakolta.
- A legszörnyűbb – biccentettem – még csak nem is ismert. Neked?
Gawriil arcára nosztalgikus mosoly kúszott, szemei az ágytakaróra meredtek.
- Velem volt – simította egész tenyerét Noel fejére – Nem voltunk gazdagok, de boldogok voltunk és szerelmesek. Egy gyárban melóztam, ő egy könyvesboltban. Szeretett. Nem miattad, nem azért, mert rád emlékeztettem, hanem magam miatt. Az igazi nevemen szólított és volt két gyönyörű kisfiúnk – mesélte.
- Tehát, a te álmod más volt, mint az enyém – állapítottam meg.
- Szerintem, nem álom volt. Látomás. Betekinthettünk egy olyan világba, amilyen akkor lenne minden, ha a dolgok a rendes kerékvágásban működnének.
Hümmögve töprengtem el elméletén. Talán, igaza volt. A farkasom nélkül sosem ismertem volna meg Noelt. Mindezt számba véve viszont kifejezetten érdekelt, Nonak is volt álma? Vajon, Ő mit látott?

*&*&*&*