Baby Heaven's in your Eyes [magyar] ~ Larry Stylinson

7. fejezet

Kicsim, a pillantásod maga a mennyország (FORDÍTÁS)
eredeti történet: Baby Heaven's in your Eyes
eredeti szerző: smileyourepretty
A fordítás engedéllyel készült, máshová kirakni tilos!

Kis infó: Louis szülinapja december 24. (pont Szenteste), csak azért fontos, mert utalás van rá a fejezetben, de nincs kimondva, hogy pontosan mikor van, és hátha néhányatok nem akkora fan, hogy fejből tudja.
A felnőtt tartalom figyelmeztetés még mindig nem dísznek van. Jó olvasgatást!

*****

Azt mondani, hogy Louis teljesen ki volt borulva, a kis „balesetétől" Harry-vel közel sem volt annyira drámai, mint a valóság. Azóta az este óta minden összedőlt, mert Louis, amikor éppen nem a házi feladatával volt elfoglalva, semmi másra nem tudott gondolni, csak arra, hogy milyen jó volt Harry kezét magán éreznie. Ráadásul még csak nem is közvetlenül magán, hanem az alsóján keresztül.

Akárhányszor meglátta Harry-t az iskolája előtt, a kőfalnak támaszkodva, Louis rendszeresen fülig pirult, és elfordította a fejét. Tudta, hogy valószínűleg egy ilyen helyzetben ez a reakció teljesen normális és nem jelent semmit, de mégis furcsán érezte magát tőle. Zavarta.

Annyi mindenre kellett volna koncentrálnia; a közeledő bálra, vagy éppen a félévi vizsgákra, így Harry-re most pont nem volt szüksége. Mármint egész pontosan a gondolataiban nincs szüksége Harry-re, mert magával a fiúval nem is beszélt azóta az este óta.

És nem is akart, főleg mivel attól tartott, hogy ideges lenne, és összehordana minden badarságot.

– Mindened megvan? Tárca, kulcs, telefon? – kérdezte az anyja az ajtóban állva, miközben megigazította Louis nyakkendőjét.

– Igen anya – sóhajtott a fiú, és hagyta, hogy az édesanyja odahajolva megpuszilja az arcát, majd elvette tőle a csuklóra húzható kis virágcsokrot és a hozzá illő zakóra való virágot, amit Eleanor-al fognak viselni a bálon. A terv szerint Louis a Lamborghini-vel megy a lányért a házukhoz és onnan mennek tovább a hotelba.

Louis pontosan hat órakor lépett ki a házuk ajtaján, azon a december tizenkettedikei estén. Egy kis időre meg akart feledkezni az iskoláról, a jövőjéről, de főleg Harry-ről, és csak jól érezni magát a bálon. Ráadásul a születésnapja is már csak két hétre volt, és még el sem kezdte a szervezést. Úgy tervezte, hogy egy fedett medencés bulit tart a nagybátyja házában, egy nappal a születésnapja előtt, mivel a Szentestét mindig a családjával tölti.

Eleanor-ék háza öt percre volt tőlük kocsival. Amint begurult elé a Lamboval, a kapu kinyílt, Louis pedig felvezetett egészen a bejáratig, majd kiszállt az autóból. Felsétált az ajtóig és bekopogott. Eleanor apja erős kézrázással és egy határozott bólintással fogadta őt.

– Jó estét Mr. és Mrs. Calder – köszönt udvariasan Louis, és megölelte Eleanor anyját.

– Eleanor! Louis megérkezett! – kiabált a nő, és mindhárman felpillantottak a lépcső tetejére, ahol a lány hirtelen megjelent.

Hát persze, hogy hatásos belépőt akar, gondolta Louis magában, és kifejezetten nehezére visszatartania egy gúnyos horkantást.

A lány hosszú, kék, Valentino koktélruhát viselt, aprócska Jimmy Choo cipővel, a kezében pedig egy YSL kistáskát tartott.

– Kedvesem, fantasztikusan nézel ki – hagyta el Louis száját a mondat, amit útközben jól begyakorolt a kocsiban, majd a lány csuklójára húzta a kis virágcsokrot, miközben Eleanor apja végig kamerázta őket. Ezután a lány felhelyezte Louis zakójára a csuklópántjához illő kis virágfejet, majd a pár összeölelkezve pózolt pár kép erejéig.