Csak téged szeretlek... (Deku x Kacchan)[BNHA]

10.fejezet

 Kellemes napot, minden szivárvány gombócnak!🌈😝🤗❤️

Huh hát nem is tudom mit mondjak. Kezdjük az elején talán azzal, hogy nagyon sajnálom amiért nem volt rész. Ezer éve, már azt is elfelejthettétek, hogy akár létezik is e ez a sztori.😅 Na de ugyebár itt volt a nyár és én természetesen elvesztegettem az egészet. Sokat gondolkoztam a történet alakulásán és első ötletként arra jutottam, hogy én ezt nem tudom befejezni és nem lesz ebből semmi jó, így letörlöm a francba, de aztán végig olvastam és rá kellett jönnöm, hogy nem annyira rossz, mint emlékeztem, vannak benne kivetnivalók és helyesírási hibák, meg rengeteg rész, ahol még én magam sem tudom, mégis mit akartam. Így arra jutottam, hogy befejezem és majd, mikor kész átírok egy-két részt. (Főleg azt, amikor Uraraka cipőben járkál a házban!! és oson mikor tök logikus lenne, ha egyszerűen a képességét használná🙄🤔)

A másik dolog, amire az átolvasás után rájöttem, hogy habár nincs sok komment(mondjuk szerintem, így is több van, mint amit valaha gondoltam volna😍) de azok amik vannak azok nagyon is megérik azt, hogy megmaradjanak. Őszintén nevettem a saját írásomon, és le is döbbentem néhány helyen, hogy mégis hogyan jutott nekem ez eszembe. De a hozzászólások tették fel arra a bizonyos i-re a pontot. Teljes szívből örülök, amiért ilyen olvasóim vannak és nagyon örülök, hogy olvastad a sztorit. Lehet, hogy önző, de reménykedek benne, hogy ezután a nagy kihagyás múltával is itt vagytok és ugyan úgy olvastok.😌❤️

Na már megint túl sokat locsogok, jó olvasást és köszönök minden kommentet és csillagot.😍😍😍

Kacchannal tökéletesen sikerült a randi és a vidámpark után elmentünk egy étterembe vacsorázni. Elég drágának tűnt az étel, de Kacchan nem engedte, hogy kifizessem a saját részemet. Azt az indokot használta, hogy mivel randizunk neki kell fizetnie, mert így illik. Persze én ellenkeztem, de aztán rá kontrázott azzal a mondattal, hogy ne éljem bele magam, mert nem sűrűn fog ilyet csinálni.

Most pedig itthon fekszünk az Uraraka-sannal közösen bérelt albérletünkben. Kacchan elnyújtózott a nappaliban lévő kanapén én pedig a mellkasán elterülve feküdtem rá. Egyszerűen minden pillanatot mellette akarok tölteni, ha már megadatott, hogy vele lehetek. Fejemet nyakhajlatába fúrtam, míg ő kócos tincseim közé vezette ujjait. Így feküdtünk egy jó darabig. Kacchan szívverését hallgattam, miközben beszívtam mámorító illatát.

- Sajnálom – mondta Kacchan megtörve a nyugodt csendet. Értetlenkedve pillantottam fel arcára, de ő, csak a plafont bámulta elmerengve.

- Mégis mit? – kérdeztem, és egyáltalán nem értettem, mire gondolhat.

- A két évvel ezelőtt történteket. – mondta és szomorúan szemeimbe nézett. – Kirishimától hallottam, hogy sírva mentél hozzá. Közvetlen utána le is ütött, de nem régiben mondta el, hogy miért tette. - pirulva fordultam el. Nem hiszem el, hogy Kirishima-kun elmesélte ezt Kacchannak. Annak idején emlékszem miután hozzá mentem segítségért, nagyon elrohant valahova, most már tudom, hogy Kacchant ment elverni. Ezt később meg kell köszönöm neki, mosolyodtam el. Mondjuk nem igazán, mondanám, hogy oda mentem, inkább egymásba mentünk.

„Kacchan karjai között ébredtem és a tegnap estére úgy emlékeztem vissza, mintha csak egy látomás lenne. Kacchan mocorogva közelebb húzott magához és ezzel meztelen testeinket még jobban összedörzsölve. Elpirulva néztem Kacchan arcát, ami egy hajszálnyira volt tőlem. Kezét végig simította oldalamon, ami valószínűleg egy véletlen mozdulat volt, tekintve, hogy a fiú még mindig csukott szemmel bóbiskolt, de engem ez az ártatlan érintés mégis hirtelen ért és kirázott a hideg majd egy halk nyögés hagyta el ajkaimat. Kacchan szemeit nyitogatta a hirtelen hangra, majd feleszmélt, hogy pucéran fekszik egy ágyban velem és a keze az én szintén pucér testemen van. Szemeit végig vezette a takaró alól kilátszódó felsőtestemen, amit emlékeim szerint elég szépen kiszívott, így jól látható a tegnapi izgalmunk. Kezeit elemelve derekamról szájához emelte ezzel eltakarva eltátott száját. Szemeit lassan felvezette arcomhoz és piruló tekintetembe fúrta szemeit. Két pillanatig figyelt, majd mikor nyitottam volna ajkaim, hogy mondjak valamit egy egyszerű mozdulattal lerúgott az ágyról, én pedig hatalmas és fájdalmas eséssel landoltam a padlón. Felállt, majd felvette a földön heverő boxerét. Felkapkodta a cuccaim, bele nyomta a kezeimbe és nemes egyszerűséggel kihajított a szobából.