Csak téged szeretlek... (Deku x Kacchan)[BNHA]

14. fejezet

Kacchannal szemben ültem a kicsi nappalijában. Már vagy percek óta csak néz engem, én meg agyalok, hogy mit kéne mondanom. Éppen belekezdek, amikor feláll a helyéről és mellém ül. A mozdulatai teljesen belém fojtják a szavakat, és mikor megérzem a kellemes és férfias illatát, még az eddig is gyorsan verő szívem egy még gyorsabb ütemet vesz fel. Komolyan szinte lehetetlen. Mikor tenyerét arcomra vezeti, érzem, hogy az lángolni kezd az érintett felület. Közelebb hajol én pedig ösztönösen hunyom le a szemeimet. De a várt ajkai nem érkeznek meg, sőt a kezét is levezeti arcomról és elenged. Meglepődötten nyitom ki szemeimet. Ő pedig egy csalódott sóhaj keretében elhúzódik. Muszáj elmondanom neki mindent, mert nem bírom nézni ahogy ilyen arcot vág. Borzalmas.

- Kacchan. – kezdek bele. – Igazából nem történt semmi. – mondom ki és tényleg, így is gondolom, mert tényleg nem jelentett semmit egyikünknek sem és nem is feküdtünk le, sőt még, csak nem is csókolóztunk.

- Akkor még is mit szeretnél elmagyarázni, amit a telefonban is említettél? – néz rám metsző pillantásával. Nekem pedig újra a torkomba ugrik a gombóc, de itt az ideje kitálalni és nem megfutamodni.

- Az a helyzet, hogy ő tényleg nem csinált semmit. – kezdek bele és már újra vágna közbe, de én folytatom. – Ugyan is én voltam, aki rámászott. – jelentem ki és félve arcára nézek.

- Hogy micsoda? – döbbent arckifejezése, nagyon megijeszt, és amikor dühösen ökölbe szorított kézzel felkelni készül a helyéről, pánikolva kapok utána mielőtt még elmenne kitudja hova. – Engedj el Deku. – mondja ideges hangon.

- Nem, még meg sem vártad, hogy elmagyarázzam. – mondom és reménykedek, hogy meghallgatásra kerül a mondandóm.

- Nem érdekel. – újra elindul, de én egy egyszerű mozdulattal utána kapok és lábait fogva csimpaszkodok belé. – Engedj el Deku. – most már egyáltalán nem higgadt a hangja, hanem dühös és ingerült.

- Azért tettem, mert nem volt biztos magában... – kezdenék bele.

- Leszarom a másfeles hülye gyereket. – ordítja most már, próbálna elmenni, de még mindig teljes erőmből szórítom ezzel pedig ott maradásra kényszerítem.

- Ő mást szeret és én meg téged. – mondom. – Egyikünknek sem jelentett semmit. – mondom most már könnyezve.

- Megmondtam Deku, engem felejts el, ha bármi is történik. – jelenti ki szigorúan.

- De nem történt semmi, csak pár puszi volt a nyakon és ennyi. – mondom ki, mire érzem, hogy megkövül. Fel sem tudom fogni mi történik már Kacchan alatt fekszem elterülve. A pulcsim, ami a felsőtestemet takarta egy pillanat alatt már ott sem volt. Kacchan a nyakamhoz hajolt, míg ujjaival erősen elfordította fejemet, ezzel megnézve nyakamat. – Mit csinálsz Kacchan? – kérdezem, mert nem nagyon értem a történéseket.

- Szerencséje van a Felemás gyökérnek. – mondja suttogva. Egy másodperc töredéke alatt hajol nyakamhoz és harap bele. Egy fájdalmas nyögés keretein belül túrok bele a szőke hajtincsekbe és folytatom a magyarázást, mert tudom, hogy most már megfog hallgatni.

- Kábé abban a pillanatban abbahagytuk ahogy elkezdtük. – mondom még mindig a fiút simogatva, aki most már, csak rajtam fekve, a nyakhajlatomba fúrt fejjel hallgatja, amit mondok. – Todoroki-kun nem azért jött hozzám, mert engem szeret, hanem mert nem tudta elfogadni a benne kavargó érzéseket és szeretett volna tenni ellenük, de miután elengedte magát, önkéntelenül arra gondolt, akit tényleg szeret. – sóhajtok fel. – Tehát én, csak segítettem neki ebben. Semmi nem történt közöttünk, és egyikünknek sem jelent a másikunk többet, mint barát. – Kacchan elemelkedik tőlem és szemeimbe néz, én arcára simítok kezemmel. – Csak téged szeretlek. – mondom, majd mikor meglátom az apró mosolyt ajkain közelebb húzom magamhoz és összeérintem ajkainkat. Jóleső libabőr fut végig testemen, habár nem voltunk sokáig rosszba, egyáltalán nem akarok tőle távol lenni és bármit megadnék, hogy örökre együtt lehessünk. Kacchan oldalamra vezeti kezét és cirógatására kiráz a hideg. A csókot elmélyíti és szenvedélyesen simul karjaim közé. Lábát két lábam közé vezeti, ezzel pedig egy másodperc alatt átcsap az édes romantikázásunk erotikusabb tartalomba. Halkan sóhajtok fel, ahogy kezét a hasfalamon végig vezetve nadrágom korcánál sem állva meg lenyúl egészen a legérzékenyebb felemig. De mielőtt bármi más is történne csöngetnek. Kacchan morcos tekintettel folytatja a tevékenységét, és bal mellbimbómra csókol, mire én elengedek egy újabb nyögést. – Kacchan, csöngetnek. – mondom mikor a csengés kezdi felvenni egy ritmikus ütemet.