Csak téged szeretlek... (Deku x Kacchan)[BNHA]

5.fejezet

Sziasztok💕💕

Arra gondoltam, hogy megleplek titeket új év napján egy résszel és örömet okozok azoknak akik, ma otthon töltik a szilvesztert és wattyn olvasgatnak. Én sajnos vagy nem sajnos, de ki kell merészkednem a szobám négy fala közül ugyanis a kedves barátaim elrángatnak szilveszterkor valahova, aminek következtében a meleg takarómat otthon kell hagyjam 😫😭😭 Na de mindegy is. Ez a fejezet hosszabb lett, mint a többi, talán azért, mert írtam bele egy 18+ részt 😋😋Egyébként, nem hiszem el saját magamat. Már az 5. részben össze fektetem a karaktereket... hát, de miről írjak majd később? Még több ágy jelenetről? 😅😅😅 Ennek ellenére remélem tetszik majd. Na de abba is hagytam a locsogást jó olvasást. 😉💕

A meleg forró csokimmal a kezemben üldögéltem a kanapén. Uraraka-san mellettem szintén egy bögrével bámulta a tv műsört. Az ülő helyem mellett lévő ablakon bámultam a kinti hideg hópelyhek versenyét. Kacchan azóta nem vette fel a telefont mióta vissza jöttünk. Régebben legalább válaszolt a hívásaimra és üzeneteimre. Szomorkás hangulattal néztem a fények ragyogását az utcán.

- Deku-kun – böki meg a vállamat Uraraka-san. – Mi történt? Már egy hete ilyen csöndes vagy.

- Semmi. – erőltetek egy mosolyt az arcomra, majd vissza fordítom a fejem az ablakhoz. Uraraka-san sóhajt és csöndben nézi tovább a televíziót.

Egy csöngetésre eszmélünk fel az órák óta tartó ülés után. Értetlenül össze nézünk, majd feltápászkodva kinyújtóztatom tagjaimat. Megindulok az ajtó felé, át lépdelek az előszobába. A bejárati ajtó pont takarásban van, így Uraraka-san kíváncsian jön közelebb, hogy megnézze ki jött.

Az ajtót kinyitva egy lihegő Kacchan fogad. Nem tudom vissza fogni meglepődöttségemet. Szám félig elnyílva és szemeim kétszer akkorára nagyobbodva nézik a hópelyhekkel áztatott szőke arcát. Elmosolyodik, majd egy lépéssel megszünteti a távolságot köztünk és karjaiba zár. Fejemet szorosan mellkasához húzza, és nem enged.

- Bakugo-kun mit keresel itt? – kérdezi a hátam mögött álló lány, hangjában némi aggódást és féltékenységet vélek felfedezni.

- Beszédem van Dekuval. – lép beljebb és becsukja maga mögött az ajtót. Vizes cipőit leveszi a bejárati ajtónál, majd felkap, és a karjaiban visz be a szobámba. – Ha lehet, akkor ne zavarj minket. – nézz vissza lakótársamra szigorúan.

Ledob az ágyra majd kulcsra zárja az ajtót. Kabátját leveszi, és a földre hajítja. Szobámat nézi, majd halvány el mosolyodik.

- Semmit sem változott az All Might rajongásod. – mondja, majd bele néz a szemeimben.

- Miért vagy itt? – teszem fel a szerintem egyértelmű kérdést.

- Most mondtam, hogy beszélni akarok veled. –közelebb sétál az ágyamhoz.

Rá huppan az ágyra és szembe fordul velem. Törökülésben várom, hogy mi fog történni. Kacchan mélyen a szemeimbe néz, de ahelyett, hogy bármit is mondana, megfogja arcomat és szeplőimet simogatja. Érintésére kiráz a hideg és érzem, ahogy elpirulok. Szemei számra pillantanak, és közelebb jőve megszünteti a távolságot. Ajkait lágyan mozgatja az enyémeken és szenvedélyes táncba hívja. Megnyalja alsó párnáimat és bejutást kér, amit rögtön meg is adok. Gyenge vagy Izuku, nem kéne ilyen hamar behódolnod, neked most haragudnod kéne rá, amiért nem válaszolt és ignorált egy teljes hétig. De ennek ellenére, amikor a nyelvünk összeért elszáll a dühöm és vágy veszi át a helyét. Percekig csak csókolózunk, majd Kacchan óvatosan hátra dönt az ágyon és felém magasodik. Még egyszer szenvedélyesen megcsókol majd alkarjával támaszkodva a fejem mellett arcomat simogatja.