Csak téged szeretlek... (Deku x Kacchan)[BNHA]

12.fejezet

❤Sziasztok!❤

 Nem akarok mentegetőzni miért nem volt eddig rész. Amit egyébként nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon de még annál is jobban sajnálok.  A lényeg, hogy visszatértem egy új résszel. Remélem tetszik majd. Köszönöm azoknak akik még mindig olvassák a történetemet. Igazi túlélők vagytok.😍💕💕

Todoroki szemszög:

- Jó reggelt. – sétált ki egy boxerben, meg egy alsógatyában.

- Már dél van. - állok a konyhában az ebédet kevergetve, amit végül nekem kellett megcsinálnom, mert a többiek dolgozni vannak, vagy iskolában.

-  Fuh, de morcos valaki már korán reggel. – jelenti ki. – Mi lesz az ebéd? – hallom a hangját közvetlenül mögülem.

- Curry. – egy pillanat múlva a vállamra helyezi a fejét és átnézve bele tekint a lábosba. A döbbenettől kicsúszik a fakanál a kezemből és hangos csattanással a földre esik. – Ne csinálj ilyeneket. – lépek el tőle döbbenten, majd leguggolva egy szalvétával feltörlöm a curry cseppeket. Munkálkodásom közben az előttem álló személy váratlanul a hajamba túr, mire ismét meglepődve tekintek rá.

- Tudod, pont jó helyen vagy. – mondja, mire pirulva húzódok hátra ágyéktól.

- Fejezd be a hülyéskedést. – állok fel égő arccal és a koszos fakanalat a mosogatóba helyezem.

- Ohh el is felejtettem milyen félénk vagy.... – kezével arcomra simít, miközben közelebb hajolva hozzám fülembe súg. – Szűzike. – ahogy kimondta végig nyal a fülem vonalán, majd eltávolodik. Hátat fordít és egyszerűen távozik a konyhából.

- Mi a franc volt ez?! – suttogom magam elé vörös arccal és egyszerűen nem bírom leállítani a mellkasomba dübörgő szívemet. A reggeli mély hangjával olyan közelről belesúgni a fülembe egyszerűen túl izgató volt, minden tekintetben. Fülemhez emeltem a kezem és nem bírtam megállni, hogy ne képzeljem el újra és újra a jelenetet.

Ilyen és ehhez hasonló esetek történtek az egy hét alatt míg együtt laktunk a szobámban, de az utolsó nap olyan történt amire egyáltalán nem számítottam. Fáradtan estem haza egy küldetésről és a legnagyobb vágyam az volt, hogy egy jó meleg vízben megfürödjek, majd utána aludjak. A fürdésig minden jól ment, nagyban feküdtem a meleg vízben és relaxáltam, mikor Dabi konkrétan beesett az ajtón.

- Mi a francot csinálsz? – kérdezem tőle ingerülten, mert semmi kedvem a hülyeségeihez. – Nem látod, hogy foglalt? – nézek rá miközben ő próbál egyhelyben megállni. Hirtelen lekapja a pólóját és az övével kezd el vacakolni. Felsőtestét megpillantva elfog a pánik, hogy mi legyen, mert ez alatt a héten nem egyszer tervezett hülyeséget csinálni, de sose voltak komolyabb szándékai, csak szívta a véremet ezekkel. De most nem úgy tűnik, mint aki józanul tud gondolkozni. – Dabi fejezd be részeg vagy.

- Hallgass. – szól rám mikor is az övét végre sikerült kicsatolni. Egy rántással húzta le a gatyáját és a fehérneműjét. A döbbenettől egy pillanatra nem tudtam, mit csináljak. – Csukd be a szád, vagy betömőm. – nézett rám, mire követtem utasítását és összecsuktam ajkaim. Zavaromban nem bírtam tovább őt nézi így elfordultam. – Kár. – ennyit mondott, majd lépteit hallva közeledni kezdett.

- Mit akarsz csinálni? – kérdeztem.

- Nyugi semmi olyat, amit te ne akarnál. – megérinti a vállam, majd arrébb tolva beül mögém a kádba, és úgy helyezkedik, hogy én a két lába között a mellkasának dőljek. – Ez csak fürdés. Minden testvér csinálja.

- De nem ebben a korban. – közlöm miközben érzem, hogy kezeivel átkarol és közelebb húz mellkasához.

- Az nem számít. – mondj miközben nyakhajlatomba helyezi a fejét. – Bepótoljuk, amit régen nem tudtunk megtenni. – kellemes borzongás fut végig rajtam miközben ajkai a szavakat formázzák és nyakamat súrolják.

- Minden testvéreddel együtt fürödtél régen? – kérdezem. Sose volt alkalmam rá, hogy ilyen személyes dolgokról beszélgessünk és most a kádban a mellkasának dőlve hallgatva a szívverését, miközben a nyakamba csókol, valahogy elkapott a fáradtság és olyan érzésem volt, hogy örökké így akarok maradni.

- Csak veled nem. – mondta miközben megint bele csókolt a nyakhajlatomban. Egy halk sóhaj hagyta el az ajkaimat. Dabi erre felbátorodva tovább folytatta. Nem tudom, hogy azért mert a munka okozta fáradtság most jött ki rajtam vagy mert nagyon kellemes volt minden érintése, de hagytam hogy folytassa. Kezével mellkasomat kezdte simogatni és mellbimbómat is megtalálta. Egy halk nyögés futott ki belőlem. – Milyen aranyos vagy Szűzike. – suttogta fülembe, majd beleharapott. Újabb nyögés. Éreztem, hogy arcom lángol és a testem mindenhol felforrósodott, ahol hozzám ért. Kezét állam alá helyezte és arcomat maga felé fordította. Csillogó kék szemeibe néztem, és egyszerűen képtelen voltam elszakítani tőle a tekintetem. Ő lepillantott az ajkaimra és közelebb hajolt. Az utolsó pillanatban megállt és szemeimbe nézett. Olyan volt, mint aki habozna, és arra vár én hogyan cselekszem. Nekem viszont elegem volt az időhúzásból és megszüntettem kettőnk között a távolságot. Belemosolygott a csókba, aztán rögtön ízlelni kezdte az ajkaim. Kissé alkohol ízű szája mégis olyan finom volt, mint addig még soha semmi. Dabi végig nyalt alsó ajkaimon bejutást kérve, amit én kis késéssel, de megadtam neki. Nyelveink összetalálkoztak és egy gyönyörű latin táncba kezdtek az ajkaink fogságában. Levegő vétel miatt szétváltunk, de szinte azonnal újra egymás szájára martunk, mint az éhes kígyók a prédájukra.

- Shouto. – hallom kintről a nővérem hangját, mire ajkainkat elszakítva, egymásra nézünk.

- Igen? – kérdezem.

- Meddig tervezel még pancsolni? – hallom dühös hangját. – Tudod szeretnék lefürdeni, hogy pihenhessek.

- Ohhh.. Oké. – mondom, majd Dabira nézek. – Még pár perc. Addig menj csinálj valamit.

- Oké, de siess. – hallom ahogy kinyitja az ajtót, majd csukja.

- Rendben. – sóhajtok. Az előbbi köd el szállt az agyamból és csak arra tudok gondolni, hogy ezt nagyon nem szabadott volna. Kiszállok Dabi karjai közül és kisétálok a fürdőből.

Dabi szemszög:

Nem vagyok normális. Rámászni a kis öcsémre. Még akkor is ha évek óta nem láttuk egymást, ezt minden tekintetben sem szabadott volna. Nem, hogy törvénybe ütközik, de mit mondana a családunk. Teljességgel lehetetlen, hogy együtt legyünk. De.... olyan aranyos. Ah, az a vörös arc, amit mindig látok mikor zavarba hozom egy aprósággal. Az a puha bőr, amit bárhol megérintek mindig kellemesen meleg. A szemei, amik úgy csillognak, mint a tiszta égbolton az esti csillagok. Ajkai íze az epernél is édesebb. Legszívesebben az egész testét végig csókolnám, hogy minden porcikáját megízleljem... Sose gondoltam volna, hogy egyszer az egyik családtagom okoz ilyesfajta problémát az alsó felemnek.

- Talán kicsit többet ittam a kelleténél.

Hát ennyi lett volna mára. Tudooom megint nem sok, de egyszer majd esküszöm írok egy igazán hosszú fejezetet. Remélem tetszett és köszönöm, hogy elolvastátok.😍💕
Mindenkinek boldog karácsonyt és kellemes ünnepeket és ezzel együtt boldog új évet kívánok. 😍😘

(～￣▽￣)～