Csak téged szeretlek... (Deku x Kacchan)[BNHA]

4.fejezet

Kacchan szemszög:

Már eltelt egy hét, mióta Dekuval vissza jöttünk az onsenből. Keres engem, de mindig el hessegetem, olyan indokokkal, mint, hogy dolgozom, vagy éppen más dolgom van. Nem akarok vele találkozni, mert nem tudom vissza fogni magam a közelében és ez rohadtul idegesít.

- Bakugo. – rázza meg az arcom előtt a kezét Kirishima. A kedvenc bárunkban ülünk a harmadik pohár whiskynk felett. Felé fordítom a fejemet és kérdőn nézek szemeibe. – Amióta vissza jöttél, többnyire merengően bámulsz magad elé és szólongatni kell. Elmondanád végre mi történt Dekuval a küldetésen? – vág aggódó arckifejezést, miközben ajkaihoz emeli a poharát és húzóra lelöki az italt.

- Semmi közöd hozzá. – vágom a fejéhez és újra a poharam mélyét kezdem el bámulni.

- Ne legyél már ilyen. Évek óta ismerjük egymást és pontosan tudom, mit érzel iránta. – szemöldök ráncolva ránézek. – Haver, ne már, hiszen középiskolában is nyilván való volt, hogy neked ő nem, csak egy barát. – érvelése mellett, rendelt még egy pohárral, mind a kettőnknek, habár én még az előzőt sem fejeztem be.

- Nem akarok a közelében lenni. – mondom.

- Hülyeség.

- Csak tudom. – kapom fel a vizet.

- Na, nyugi. – emeli fel a kezét védekezően. – Csak mond el. Hidd, el megkönnyebbülsz utána. – sóhajtok egyet és lehúzom mind a két poharam tartalmát, mielőtt mesélni kezdenék.

- Egy futonon aludtunk. Mondtam neki, hogy ne érjen hozzám és ne jöjjön közel, de ennek ellenére is oda bújt, hozzám én pedig nem bírtam ki és átöleltem. – Kirishima felém fordulva figyel és látom az érdeklődést a szemében. Fura, de nagyon jó barátom lett. Csak párszor be húznék neki. - Első éjjel nem történt semmi, de a másodikon, megkérdeztem direkt csinálja-e. Azt válaszolta igen.

- Ennyitől még ne légy kiborulva. – nevet fel.

- Azt mondta szeret. – Kirishimát néztem, akinek az arcán hatalmas mosoly éktelenkedett. 

- Ez fantasztikus haver. – veregeti meg a hátamat. – Nem is értem miért ülsz most itt mellettem, ahelyett, hogy vele lennél. – nevet még mindig.

- Ez egyáltalán nem jó. – jelentem ki bosszúsan.

- Miért nem? – kérdezi szemöldökét felvonva.

- Mert nem akarok a közelében lenni, megint bántani fogom, mint régen. – döntöm a fejemet a pult lapjára. A hideg kő jól eső érzés a forró fejemnek. Le kell hűtenem ezeket az érzéseket. Nem tehetem Dekuval azt, amit régen.

- Ez megy köztetek évek óta. – sóhajt. – Figyelj, Deku már ezer éve megbocsájtott, sőt ő tette meg az első lépést és elmondta neked, hogy szeret. Ideje lenne neked is szembe nézned vele és nem csak elfutni. – felé kapom a fejemet és idegesen nézek rá. Nem futok el senki elől sem, nem mondhatja ezt. De ahelyett, hogy védekezne, ugyan olyan csúnyán néz rám, mint én ő rá. – Az lenne a legjobb, ha végre tennél valamit. Nem lehetsz ilyen vele, az sokkal jobban kiakasztja, hogy ha nem beszélsz vele és kerülöd, mint az, hogy rosszul bánsz vele. Egyébként is téged, így szeret. – felállt a bárszékből. felvette a kabátját. Tekintetét rám emelte, magabiztosan kihúzta magát, szemei vészjóslóan csillogtak, de mégis volt benne valami szomorúság. – Ne akard, hogy még egyszer megverjelek az után, hogy Deku sírva jön hozzám. Pont, mint két éve. A frászt hozta rám. Szóval többet ne hagyd figyelmen kívül az érzéseit, és vedd már észre a sajátjaidat is. – sóhajt és távozik az épületből. Otthagyva engem és a gondolataimat. Miképpen kéne cselekednem? Ezzel a kérdéssel a fejemben távoztam én is az épületből. Kilépve a meleg bárból megcsapott a kinti, hideg. Az égből hó cseppek zuhantak le beterítve a várost fehér takaróval. Fények égtek amerre, csak mentem. Meleg leheletem elszállt a messzibe néztem az eltűnő felhőt és abban a pillanatban jöttem rá, ha nem teszek valamit Deku is, csak így eltűnik az életemből. Futásnak eredtem és tudtam, nem akarom elveszíteni. Meg akarom szerezni. Szeretem.

Sziasztok!😁💕

Meghoztam a részt és megint rá kell jönnöm, hogy ez még mindig nem túl, hosszú😅😅😅 Igyekszem, de hát tőlem ennyi telik. Előző, héten nem volt rész,mert hatszáz dolgozatot írtam, még szünet előtt, de ma végre vége van a sulinak, szóval meghoztam a részt. Rájöttem, hogy kéthetente sokkal jobban esik írni, mert tud ülepedni, hogy hogyan akarom a folytatást, szóval szerintem ennél a lehetőségnél maradok, de ne haragudjatok, hogyha kések a résszel. 😋😉

A hibákért bocsánat, és köszönök minden kommentet és csillagot!💕💕💕

Boldog karácsony mindenkinek!🎄🎁🎅🏻