Csak téged szeretlek... (Deku x Kacchan)[BNHA]

1.fejezet

Két évvel ez előtt érettségiztünk le. Szomorú és boldog pillanatok voltak azok. Különböző ügynökségekhez jelentkeztünk. Most viszont két év után. Újra a közelemben tudhatom. Régen láttam már. Túl régen. Még magasabb lett, mint volt. Hangja mélyebb. Viszont, ami nem változott az a modora. A mai napig ugyan az a morcos és könnyen lángra kapott természet. Egy rossz szó és felrobbantja a buszt, amin éppen utazunk. Egymás mellett ülünk, de mind a ketten ügyelünk arra, hogy ne érjünk a másikhoz. Kifelé bámul az ablakon és az elsuhanó tájat nézi. Arcvonásait memorizálom, hogy a küldetés végeztével sokáig emlékezhessek rá. Az illata olyan férfias lett. Bódító. Szétterjed az egész buszon, vagy csak én érzem azt, hogy mindenhol ott van? Belepirulok a gondolatmenetembe. Nem azért vagyunk itt, hogy ezeken rágódjak. De olyan régen láttam már. Hiányzott, még akkor is, hogyha ő nem akar látni. Két évvel ezelőtt elkövettünk egy kisebb hibát. Az iskolai banketten ahol ünnepeltük a meglévő érettséginket, kissé többet ittunk a kelleténél. A mai napig emlékszek minden egyes pillanatra. Minden érintésre, minden sóhajra, és minden kéjes nyögésre.  

 "Kacchan szobája felé botladoztunk. Az egész épületben néma csend terjengett. Mindenki messze bulizott az éjszakai csillagos ég alatt. Csak mi ketten sétálgattunk a kollégiumi szobák folyosóján. Szerencsékre gyorsan eljutottunk a szobáig, amit kissé nehézkesen kinyitottunk az alkoholos köd mámorában. Kacchan belökött a zajtón, majdnem elestem a földre dobott pólók halmában, de egy izmos kéz átfogta a derekamat és megtartott. Kacchan szemeibe néztem, amik most pontosan úgy csillogtak, mint az enyémek. Tele volt vággyal. Lábujjhegyre állva próbáltam közelebb kerülni a puhának tűnő ajkaihoz. Hozzá simultam a kidolgozott mellkasához. Ő pedig elnyomott egy jóleső sóhajt majd lehajolt, hogy megszüntesse a távolságot. Ajkaink találkozásával, mintha áram ütött volna belénk.Onnantól nem volt megállás." 

- Miért motyogsz magadba? - nézet rám dühösen. - Régen is mindig ezt csináltad. - sóhajt,majd újra a tájnak szenteli a figyelmét. Arcom vörösen ég, és nagyon remélem, hogy nem hallott meg. 

Sziasztok💕💕 Hát elsőnek ennyi lenne. Remélem tetszett.  A folytatást pedig hamarosan hozom. 😁 A véleményeteket nyugodtan írjátok le a kommentbe, mindenképpen elfogom olvasni. 💪💪

~Zs