•Köztünk marad•

11.

-Jóreggelt Mel!- keltett fel apa
-Szia-nyöszörögtem
- Jared az elöbb hívott. Szervez egy jótékonysági estét és segítened kéne neki a díszletben meg hogy milyen ételek legyenek stb...engem kért meg de nekem dolgom van az irodában.
-Jó persze segítek neki-megtöröltem szemeimet. Miért nem momdta el hogy ilyet szervez?
-Remek akkor öltözz már elindult ide.- felállt ágyamról majd kiment. Kivettem az napi ruháimat a szekrényből és felöltöztem. Megcsináltam a hajam és megmosakodtam. Gyorsan reggeliztem hogy még fogat is tudjak mosni. Mikor mindennel kész voltam lefeküdtem a kanapéra és telefonoztam. Apa leült velem szembe.
-Szóval hogy állsz a pasikkal?- kérdezett rá kínosan.
-Hát mivel még alig ismerek itt valakit ezért sehogy.
-Csak mert tegnap reggel láttam hogy ki van szívva a nyakad.- a nyakamhoz kaptam a kezem. El is felejtettem.
-Hát az...-nem tudtam mit mondani de Jared pont jókor jött be az ajtón.- ó meg is jött Jared!- pattamt fel a kamapéról gyors felvettem táskámat a földröl majd hátánál gogva toltam ki a lakásból Jaredet. Mikor elengedtem kérdőn nézett rám. Beültünk a kocsiba.
-Ez meg mi volt?- húzta össze szemöldökét.
-Pont jókor jöttél. Apa megemlítette hogy észrevette a nyakamon ezt.- eltűrtem hajam nyakamból hogy megmutassam.- A tiédet is biztos látta. Nem hülye. Kiszúrja az ilyeneket.
-Basszus!- kicsit ideges lett
-El kell neki mondanunk.
- Mel! Mi lenne ha ezt befejeznéd? - rám kiabált. Megijedtem. Nem szóltam semmit csak bámultam ki az ablakon. Beindította az autót és elindultunk. Elösszőr hozzá mentünk.

•••

Ahogy bementünk a házba a nappaliba mentem. Meg sem vártam. Leültem a kanapéra. Pár katalógus hevert a dohányzó asztalon a díszletről és a kajákról.
-Azokból válaszz.-mutatott a katalógusokra.- Neked biztos jobb érzéked van ehhez mint nekem.- elmosolyodtam. És ahogy látta hogy én mosolygok ő is elmosolyodott.

•••

Idővel végül mindent eltudtam dönteni. Jared már telefonon intézte az egészet. Mikor végzett letette telfonját az asztalra. Felállt és odalépett hozzám. Megfogta kezemet h felhúzzon és ölelésébe vont. Megnyugodtam ölelésétől.
-Na mit szolnál ha elmennénk venni valami ruhát az estére?- mikor látta hogy felcsillan a szemem elmosolyodott.

•••

Egy nagyon drága, sznob helyre hozott. Csodaszép ruhák voltak. Elöbb Jarednek választottunk. Nagyon jól nézett ki benne de szivesen le is vettem volna róla. Sok ruhát felpróbáltam de valahogy egyik sem nyerte el a tetszésem. Aztán megakadt a szemem egy gyönyörű hosszú kék ruhán.
-Ez az! Ez az én ruhám!- mosolyogtam. Felpróbáltam de ezt nem mutattam meg Jarednek. Meglepi lesz.

•••

Leparkolt házunk elött.
-Köszönöm a ruhát!- megcsókoltam
- Ugyan, neked bármit.- megölelt majd cuccaimat fogva kiszálltam a kocsiból és bementem a házba.
- Kék vagy fekete?- mutatta fel apa a két nyakkendőt.
-Fekete. Hozzád jobban illik a fekete.

•••

Este 6 óra volt szóval be kellett vennem a tablettát. Már készülni is kellett szóval felöltöztem egy kevés sminket is tettem fel. A hajamta csak kiengedve hagytam.

Mikor kész voltam lesétáltam a lépcsőn. Apa már lent várt. Mikor meglátott elmosolyodott.
-Nekem van a legszebb kislányom.- nem tudtam semmit sem mondani szóval csak mosolyogtam és megöleltem.

•••

Mikor odaértünk a helyszínre minden úgy volt ahogy én azt elterveztem. Gyönyörű volt a díszítés.

Aztán megláttam Őt. Nagyon elegáns volt. Szívdöglesztő. Legszivesebben oda mentem volna és megcsókoltam volna de persze ezt nem szabad.

Jared szemszöge:
Ahol álltam onnan pont rá lehetett látni az érkező vendégekre. Aztán megláttam Őt. Mintha körülöttem lelassult volna minden és ugyanolyan lassúsággal szállt ki a fekete autóból. Az a kék ruha tökéletesen kiemelte vékony alakját. Csodálatos ez a lány. Távolról rám nézett és elmosolyodott. Elindultam feléjuk.

Melissa szemszöge:
Elindult felénk. Mikor ideért hozzánk kezet fogott apával nekem meg két puszit adott és fülembe súgta.
-Gyönyörű vagy!- majd kihúzta nekem a széket hogy leüljek. Mintha csak az első találkozásunk lett volna. A pincérek sorba hozták az ételeket. Mikor már mindegyikből ettünk Jared megszólalt.
-Scott ugye nem bánnád ha elvinném Melissát bemutatni pár embernek?- felált és kinyújtotta kezét hogy belekaroljak.
-Persze vidd csak!- legyintett egyet apa. Jared odavitt két férfihoz.
-Hello Tom! - fogott kezet a Jared a férfival. Majd én is köszöntem.
-Jóestét! Melissa vagyok.-bemutatkoztam.
-Hello Melissa én Tom vagyok és ő itt a fiam James.

Jamesnek is kezet nyújtottam erre ő kézfejen csókolt és rám mosolygott. Felnéztem Jaredre látszott rajta hogy nem tetszik neki de nem tudott mit csinálni. Beszélgettünk még egy kicsit majd Jaredet félrehívták beszélgetni.
- Esetleg egy táncra?-nyújtotta felém James kezét. Hát miért is ne? Végülis Jared akar minket titokban tartani. Megfogta kezem és a táncparketthoz vezetett. Egyik kezével enyémet fogta másikkal pedig csípőmet. Közelhúzott magához. Beszélgettunk de szememmel Jaredet kerestem. Megtaláltam. Állkapcsa megfeszült. Tekintete sötét volt. Mikor vége lett a táncnak. Kimentem az épület elé. Jared jött utánam.
-Ez meg mi volt?- teljesen kiakadt
-Mégis mi lett volna?-kérdeztem vissza.
- Miért táncoltál vele?
- Hogy ránk ne gyanakodjanak.
-De nem kell ezt csinálnod Mel!
- Akkor mondjuk el!- kiabáltam.
- De veszélyes nem érted? Nem lehet!
-Ja hát persze félted a céged!- flegmáskodtam
-Úr Isten Meeel!- kapta kezét fejéhez.-Szeretlek! Szerelmes vagyok beléd és téged nem akarlak elveszíteni- kiabálta. Szemem könnyes lett ahogy az övé is.
- Én is szeretlek!- megcsókoltam. Ez volt a legőszintébb pillanatunk. Kis idővel később vissza mentünk táncolni.

Scott szemszöge:
Ahogy láttam a lányomat Jareddel táncolni boldog lettem. Nagyon jól mutatnak egymás mellett.