szívmelengető egyperces (nagyon rövid) történet samről és deanről, kizárólag testvéri párosításban. jó olvasást!
Sam hangosan szipogott, miközben Dean letette elé a tányér levest. A bátyja a zsebében kutatott, aztán Sam kezébe nyomott egy újabb zsebkendőt.
- Nem kellett volna elkezdened a próbákat, Sam - Dean megcsóválta a fejét. Sam úgy érezte magát, mint kiskorában bármikor, amikor Dean kelletlenül leszidta. - Szépen abbahagyod, és majd megcsinálom én.
- Asziszed' rád nem fog ugyanúgy hatni? - kérdezte Sam orrhangon. Dean megcsóválta a fejét, Sam pedig gyorsan kifújta az orrát. - Légyszi, ne csessz le, ne most.
Dean felsóhajtott, és megérintette Sam vállát, majd leült mellé az asztalhoz, és nézte, ahogy enni kezd.
- Szükségem van rád, Sammy, nem engedem, hogy elpatkolj egy kis náthában, mint Mercury.
- Mercury éces volt, Dean - felelte Sam megvetően. - Ez legyengítette az immunrendszerét, aztán tüdőgyulladásban meghalt, nem náthában.
- Még ilyenkor is vág az eszed, öcskös - vigyorodott el Dean, aztán elkomolyodott Sam újabb szavaira.
- Nekem is szükségem van rád, és nem fogok ennyitől elpatkolni.
Percekig maradtak csendben, Dean szemei könnyekkel teltek meg, és a könnycseppek némán cikáztak le az arcán. Nem vette észre, amikor Sam rápillantott, és most ő nyújtotta neki a zsebkendőt.
