Shigadabi: Szerelem első látásra

Vakáció

*Dabi szemszöge*

Végre nyár! El sem hiszem! Végre megvalósíthatom azt, amit hónapok óta tervezek!
Eltelt az az idő, amíg Shiga gipszben volt. Szegény, amikor levették egyből ment volna normálisan, nagy örömmel, meg lökte volna le magát a ágyról, de bizonyosodnia kellett azzal, hogy rohadtul nem tudja mozgatni a bokáját, a könyökét és a csuklóját. Megint segítettem neki, lemenni a lépcsőn és sétálni, miközben hallgattam a szidkozódásait. Amíg csinálta a gyógytornákat, addig is végig vele voltam. Segítettem neki a gyakorlatokban. Volt, amikor én próbáltam mozgatni, meg meg is masszíroztam, amikor fájt neki. Viszont Toga azóta is jött a hülyeségeivel, egy pillanatra azt hittem, hogy a végén vissza kell mennünk a kórházba. Pl.:
"-Tomura-kun, focizzunk!"
"-Tomura-kun, twisterezzünk!"
"-Tomura-kun, menjünk sportolni!"
Na és a kékség reakciója már az lett, hogy fel akart volna ugrani onnan, ahol éppen ült, én tartottam vissza. Viszont ez is eltelt, térjünk a lényegre!

Hajnali 3 óra van. Aranyosom most kivételesen alszik, pedig most kéne fent lennie.
-Shiga! Shiga, ébredj!-kezdtem keltegetni a páromat, aki az első hangra felkelt. Hát, nem alszik valami mélyen az tuti.
Álmosan rám nézett és elkezdte törölgetni a szemeit.
-Mi a baj, Dabi?
-Kelj fel! Van egy meglepetésem!-pusziltam homlokon.
-Milyen meglepetés?-lépett a ruhásszekrényéhez, kinyitotta, majd rám nézett-Miért hiányzik vagy 1 hétnyi ruhám?-Hát igen. A matekban mindig is otthon volt.
-Hehe, a meglepetés része.-mosolyogtam rá kínosan.
-Akkor valahova utazunk.......De nem kellett volna bepakolnom?-kezdett pánikolni. Olyan aranyos ilyenkor. Viszont az esze zavaró lehet.....
-Nem. Már megtettem helyetted. Csak gyere!-fogtam meg a már elkészült, de még félig alvó párom kezét, másikba húztam a bőröndöt és elkezdtem vele kiszaladni.
Végig szaladtam vele az utcákon, egészen a reptérig és madarat lehetett volna fogatni velem, olyan boldog voltam.
-Dabi! És a többiek?
-Velük leboltoltam. Otthon maradnak és Kurogiri vigyáz rájuk. Viszont most, ha nem haragszol. -még mielőtt látszódott volna a reptér megáltam egy pillanatra, egy kendőt kötöttem Shiga szemére és füldugót tettem a füleibe, minden ellenkezést figyelembe se véve.
-Dabi! Ez mi a franc?!-próbálta lehúzni a szemfedőt, de óvatosan lefogtam kezét.
-Kérlek ne tedd, úgy elrontanád a meglepetést.-nyomtam puszit kézfejére, mire elpirult és elhallgatott.

Amint beértünk a reptérre, odavezettem pár székhez és pár pillanatra kivettem a fülhallgatót a füléből.
-Ülj le ide egy kicsit, légyszi! Mindjárt visszajövök, bízz bennem!-segítettem neki leülni, majd elmentem és minden információt megérdeklődtem a jegyeinkkel kapcsolatban.
Amíg várt rám, a kezébe adtam a játékát és amint láttam, látás és hallás nélkül is simán tudott vele  játszani. Az én kis függőm.
Pár perc múlva visszamentem hozzá, kivettem a fél füldugót és elkisértem a géphez.
-Lépj nagyot! Lépcső következik.-vigyáztam minden egyes lépésére, tartottam és szóltam neki, amikor olyan volt.
-Nem tudom mit tervezel, de nagyon nem tetszik. Megint olyan érzésem van, mint amikor el volt törve a lábam és egyfolytában segítségre szorultam.
-Na, ez nem olyan! De amúgy szívesen segítek neked.-válaszoltam neki.
-Várj!-kezdett el hallgatózni.-Ez egy repülő hangja. A reptéren vagyunk. Lassan, de így is rá fogok jönni a tervedre!
-Azt kétlem!-nevettem el magam, majd felszáltunk a gépre és helyet foglaltunk.-Most már nem kellenek azok.-vettem le róla mindent.
-Végre ember!-ütött gyengéden vállba.

Pár napig utazhattunk. Japánból nem kevés az út odáig. Ebben az időben együtt játszottunk a videójátékain, mert két konzolt is hoztam, UNO-ztunk, elbeszélgettünk, meg néztük a felhőket. Nagyon élvezte, sose repült még, de a kisgyerek megmaradt benne.
-Nézd Dabi! Az a felhő olyan, mint egy nyuszi! Az meg mint egy delfin!-sorolgatta, hogy mihez hasonlítanak a felhők. Így aranyos, mindjárt elolvadok.
Amikor meg megkérdezték az enni-, innivalót:
-Shiga, mit kérsz?
-Nekem mindegy.
Az őrületbe kergetett. De amikor aludt, mindig megfogta a karomat és csak úgy tudott nyugovóra térni.