_ComicFox_ ötlete által készült ez a rész!❤️
-Mond bácsikám!Merre megyünk?-kérdezte az én 5 éves énem.
-Mit szólnál egy gombóc fagyihoz?-kacsintott rám.
-De csak akkor ha kapok karamellásat!
Hirtelen az ébresztő hangjára riadtam fel.Nem volt elég az,hogy azt se tudtam melyik bolygón és univerzumban élek,de még rátett egy lapáttal az,hogy a csörgés után egy üzenetet kaptam:
10 perc múlva ott vagyok.
De jó!Még sehogy se állok,de Logan valószínűleg kopogtatni fog nagyjából 7 perc múlva.
Kikecmeregtem a pihe-puha ágyból és a ruhásszekrényemből kihalásztam a mai ruhámat.Utána lementem reggelizni(ami egy müzli szeletet takart)és ezt követően fogat mostam.Mikor végeztem reggeli teendőimmel, felkaptam az iskola táskát és kilépve elkezdődött a megszokott életem.
Már a bácsikám ott állt fekete autójával az út mellett.Beszállva a kocsiba,összetalálkozott a tekintetünk.
-Késtél.-közben bekötöttem magamat.
-Tudom.-válaszoltam,ő pedig beindította a járművet.
Most azon gondolkodtok,hogy hogyan is lehet ez a férfi a nagybácsikám!
Nem annyira bonyolult a dolog.Egyszer megtámadták az édesapámat a cégnél,amikor 4 éves lehettem.Logan sietett megmentésünkre,de apa sajnos a terrortámadásban súlyosan megsérült és nem tudom mi történt vele.Az édesanyám pedig miután megszülettem otthagyott.
De térjünk csak vissza a támadásra.Apa a Farkas-ra bízott engem,tehát ezzel rá ruházva a "bácsikámra"a gondviselői szerepet.Azóta így élünk.Igaz külön házban,de minden nap látjuk egymást.
-Milyen órád lesz az első?-komoly,mint a vakbélgyulladás.
-Matek.-fintorgok.
Az iskola előtt kedvtelenül szállok ki.
-Suli után hívj fel,hogy mikor jöjjek érted.-elereszt egy fél mosolyt.Amúgy annyira jól áll neki a mosolygás,de nem értem miért nem teszi többször.
-Rendben,csörgök.Szia.-én is mosolygok rá.
Beléptem a kétszárnyú ajtón és a szokásos látvány tárult a szemem elé.Srácok akik között vannak bunkók,lányok akik plázacicák,stréberek akik mindig tanulnak és satöbbi egyéniségek mellett sétáltam el.Nagy szerencsémre az egyik fiú megszólított:
-Hé,kislány!Tali 2 perc múlva a takarítószertárban?-érintett meg.Én pedig reflexből kicsavartam a kezét.
-Tudod kit nevezz kislánynak.-nyomtam le a földre.
-Engedj már el!
-Kisasszony!Engedje el az úrat.-jött az ügyeletes tanárnő.
Én pedig elengedtem.
-Azonnal hívom a gyámját.
Csúcs!Ezt sem kívántam a hátam közepére.
Másfél óra múlva már az igazgatói irodában ültem Logan mellett,aki rosszalló pillantással méregetett.
Még a fönök nem volt bent,szóval egy rövid beszélgetésbe kezdtünk:
-Ugye tudod,hogy nem ezért tanítottam neked az önvédelmet.-morgott.
-Tudom.-nem is néztem rá.
-Csoda ha ezt megússzuk rendőrségi ügy nélkül.
Mire válaszoltam volna az igazgató,a helyettes tanár és a fiú nyitott be.A srác mögött ott voltak a szülei akik ugyanolyan beképzelt,nagyra vágyó,"enyém az egész város"személyiségek voltak.Csendben helyet foglaltak mellettünk.
-Nos én ezt a beszélgetést nem szeretném fél óránál hosszabbra nyújtani.Meghallgatjuk a két fél vallomását és utána közös megeggyezésre jutunk.-helyeselt a férfi.
-Én viszont nem tervezek 10 percnél tovább maradni,mert megbeszélésem lesz.-mondta a "sértett"apja.
-Akkor kezdjük a kisasszonnyal.-mutatott rám.
Nyeltem egy nagyot és belekezdtem mondandómba:
-Besétáltam a suli ajtaján és rögtön a szekrényemhez mentem.Akkor szólított meg Jake és hozzám ért.De nem olyan durva értelemben.Én pedig nem annyira díjazom ha megérintenek,szóval teljesen reflexből csináltam azt a mozdulatot.
-És arra nem gondoltál,hogy kitöröd a fiam kezét?-nézett megvetően az édesanyja.
-Rendben.Nyugalom.Most Mr.Wilson-t szeretném meghallgatni.
-Már körülbelül negyed órája lehettem bent,amikor megláttam és beszélgetni akartam vele.Jó,lehet,hogy félreérthetően közeledtem hozzá,de ennyi.Ő pedig megvert.-rántotta meg a vállát.
-Azt azért nem gondolod hogy a "megvert"jelző nem éppen illik az önvédelemhez!?-pattantam fel a székemről.
-Kérlek higgadj le!Ne foglalkozz vele.-parancsolta Logan én pedig leültem,de kicsit se voltam nyugodt.
-Szülők véleménye?Szeretnének feljelentést tenni?
-Természetesen.Jake-nek nagyobb baja is lehetet volna.-vágtak közbe.
-Szerintem nem kellene a bíróságot ilyen kis dologgal terhelni.-nagybátyám a helyzet magaslatára állt.
Látszott a házaspáron,hogy vacilálnak.
-Rendben.Nem jelentjük fel magukat.
-Köszönjük.Akkor hát végeztünk.Viszlát.
Mikor kiléptem az ajtón akkor azt hittem,hogy megkönnyebbülhetek.
De nem így történt.
-Logan!Igaz?-lépett hozzánk közelebb a férfi.
-Igen.
-Az hiszi,hogy ennyivel megúszta maga és az unokahúga?Hát akkor nagyon téved.Kifogom csinálni magukat.-elfordult és mielőtt eltűnhettek volna,még Jake is hozzám vágta a magáét.
-Véged van.
Logan-el napokig agyaltunk a helyzeten,de nem jutottunk semmire.
Vajon ennek az eseménysorozatnak lesz még folytatása?
