Kéréseteket teljesítettem!Itt van a folytatása a Logan-es oneshotnak!
Mégegyszer megemlíteném,hogy _ComicFox_ adta Logan-t ötletül❤️
-Már lassan fél hónapja nem történt semmi!-csaptam le a telefonomat az asztalra.-Miért nem lépnek?Idegörlő ez a csend és várakozás.Nem azt akarom,hogy bosszút forraljanak,de mivel megígérték,hogy nem ússzuk meg ennyivel,ezért most idegeskedni kell,hogy mikor,mit és hogyan lépnek.
-Betudnád fejezni?-szakította meg gondolat menetemet Logan,akit látszólag zavart a hangulatom.-Ha lépnek,lépnek.Ha nem,akkor nem.
-Te egy kicsit sem örlöd magad a dolgon?-raktam csipőre mindkét kezemet.
Ő csak vállat rántott.Néha teljesen az agyamra tud menni,de mégis elmondhatatlanul hálás vagyok neki,hogy apám helyett apám.Mindent megtudunk beszélni és ezért nem vagyok lelkileg összezuhanva.
-Holnap újra suli és megint nézhetem annak az idiótának a fejét.-dobtam le magamat a kanapéra.
-Nézd a jó oldalát!Nem fogsz unatkozni.
-Én eddig sem unatkoztam.-összefontam a mellkasom előtt a kezeimet.
-Hányszor is hallottam a téliszünetben,hogy"Logan.Segíts már, kérlek.Adj ötletet,hogy mivel üssem el az időt!"?Hm?
-Sokszor.-hajtottam le a fejemet.-Na én megyek aludni.
Morgott egyet ami valószínűleg egy "oké"-t jelentett.
Miután lefürdöttem bebújtam a meleg ágyamba,de mielőtt elaludhattam volna a bácsikám benyitott:
-Csak adni akartam egy jó éjt puszit.
-Ugye tudod,hogy már 16 vagyok?-fordultam felé.
-Persze.-de ez sem állította meg.Odasétált mellém és a fejem tetejére nyomta a nekem szánt meleg pusziját.Majd pedig nem is kell mondanom,hogy kisétált némán.
Reggel szokásomhoz híven kapkodtam,mivel tudtam,hogy Logan nem az az ember akit meglehet váratatni.
-Mi tartott ennyi ideig?-húzta fel egyik szemöldökét.
-Bocsásson meg uram,de nőből vagyok és nekem nem elég 10 perc ahhoz,hogy elkészüljek.-mondtam szarkasztikusam.
-Induljunk.-hangjában egyhangúság volt.
A suliba befelémenet körbenéztem,hogy nincs-e a közelben Jake Wilson.De szerencsémre nem volt a láthatáron.
A szekrényemhez sétáltam és mikor kinyitottam,az állam szinte leesett.
Összeégett tankönyvek,összefirkált képek,bunkó üzenetek fogadtak.Egyszóval káosz.
És mégcsak most jött a java.
Miközben mérgelődtem magamban egy-egy izmos kezet pillantottam meg mindkét oldalt megtámaszkodva a szekrényeken.
-Mizu,Kiscsaj?-mondta a fiú.Megfordultam és meglátván őt,mégrosszabb kedvem lett.
-Tűnj már innen Jake!-löktem el az egyik kezét és elindultam az igazgatói felé.De ő elkapta a derekamat és magához szorított.
-Ma este egy menet?-hajolt közel az arcomhoz.Nem akartam megütni,mert akkor megint én húznám a rövidebbet.Szóval nem tettem semmit.
-Szépen kérlek engedj el.-szinte már könyörögtem.
-Nem hallottad,hogy engedd el!-hallottam egy ismerős hangot.
Logan baktatott végig a suli folyosóján,egyenesen Wilsonnal szemben.
A fiú kezeiből kiszöktem és ezt követte az az eseménysor amikor a nagybátyám a fiút,mintha egy könnyű bábu lenne,neki lökte a falnak.
-És még mi éreztünk magunkat rosszul miattad.-a férfi szorította a falhoz a teljesen ijedt fiút.
-Logan.Engedd el!Tanulj a múltkoriból.Azelőtt is mi szívtuk meg.Ők megfenyegettek,és most ha megint teszünk valamit ellenük,mégjobban magunkra haragítjuk őket és terrorba fognak minket tartani.-mentem melléjük.
Úgy látszott,hogy hatottam a férfira,mert elengedte és belenyugodt.
-Gyerünk.-intett a fejével.
Én nem ellenkeztem egy cseppet sem.Legalább mára megszabadulok a pokoltól.
Kint,a kocsiba beszállva bácsikám száját elhagyta egy bizonyos mondat,ami kifejezetten jól esett:
-Mikor nőttél fel?-mosolygott rám.
-Akkor amikor te támogattál és ott voltál mellettem.Szeretlek.-bújtam oda a karjához.
-Én is szeretlek.-kaptam tőle egy újabb puszit.Ez is teljesen meglepett,mint az,hogy azt mondta"én is szeretlek".
Végre közöttünk kialakult egy "apa-lánya"kapcsolatnak mondható kötelék.
