Sétálgattam az utcán egymagamban.Mélyen a gondolataimba merülve indultam felfedező körútra az új városban.Azon járt az agyam vajon merre lehet ő?Aki egyszer megmentette az életemet és ennek a végkifejlete az lett,hogy közelebb kerültünk egymáshoz.Ráadásul nem csak barátok lettünk hanem több.Őrülten hiányzott ölelése,hangja és ő maga.
Mint említettem nem teljesen voltam észnél,de egyszercsak valaki belém ütközött.
-Elnézést kérek.-néztem az illető szemébe.
-Én kérek bocsánatot.-de mire összenéztünk mindkettőnk lélegzete elállt.
-Bucky?-könnyes szemmel ejtettem ki ezeket a szavakat.
-Manó?-igen,ő így hívott engem.
Hirtelen az első reakciónk az volt,hogy egymás karjai között kötöttünk ki.Meleg érintésétől teljesen elolvadtam.De éreztem fém kezét,ami nem rémített meg,viszont Bucky-t folyton érdekelte mit gondolok a karjáról.Mindig a válaszom ezt válaszoltam rá:"Úgy szeretlek,ahogy vagy."
-Nem gondolod,hogy elkéne menni valahova beszélgetni?-néztem fel rá.
Ő csak bólintott egyet.
Beültünk a legközelebbi kávézóba és mivel tél volt,levetettük a kabátjainkat.Egymással szembe ültünk le,hogy szemügyre vegyük a másikat.Elég nehézkesen indult be a beszélgetés,de végül ő törte meg a köztünk lévő izgatott csendet:
-Hogy vagy?
-Hiányoztál.-ennyi futotta tőlem.
-Te is.-villantott egy cuki mosolyt.
-Merre voltál?A Tony Stark-al való balhé után hagytál egy üzenetett,hogy "Elkellett mennem.Szeretlek."-ennyire tisztán emlékszem utolsó "szavaira".Mondjuk nem is nehéz megjegyezni.
-Steve-el itt kellett hagynunk az országot,mert a Sokoviai Egyezmény ellen fordultunk és én,mivel egy körözött személy vagyok,ha elkapnak akkor börtönbe kerülök vagy megölnek.-mondta halkan nehogy valaki meghallja.
-És Paris-ig kellett jönnöd ehhez?-most én mosolyogtam rá.
-Muszáj volt.-nézett le a kezére.
-Most az a lényeg,hogy együtt vagyunk.-nyújtottam a kezemet,hogy fogja meg.Ő úgy is tett ahogy szerettem volna.
-Te,hogy kerülsz ide?Ha már itt tartunk.
-Hát az úgy volt,hogy össszevesztem a szüleimmel és otthagytam őket.Itt van munkám.Ráadásul Tony kiderítette,hogy közel állok hozzád és felkeresett.Azt modta,hogy számoljak be neki mindenről.De nem mondtam semmit.Franciaországban pedig nyugtom van és senki sem zaklat.-meséltem neki 1 éves történetemet.
-Mindennap rád gondoltam.-nyugtatgatott.-Sajnálom,hogy ott kellett téged hagynalak.
-Nehéz volt mindkettőnknek,de túl éltük.Mostmár együtt lehetünk.-mosolyogtam,mint egy idióta.-Ha megittuk a kávénkat,akkor van kedved feljönni hozzám?Megnézhetnénk valamilyen filmet.
-Miért is ne?-puszilta meg összefogott kezünket.
Fizetés után kézenfogva sétáltunk az albérletemhez.Természetesen nem a vibránium kezét fogtam,mert azt soha nem engedte meg,hogy megérintsem.Mielőtt felmentünk volna,a lakásom alatti boltba beszaladtunk egy kis nasiért.
Felérvén a házba hirtelen elkapott egy emlék amit Bucky társasága váltott ki.Kettesben voltunk.Mint régen.Filmet néztünk.Mint régen.Összebújva.Mint régen.Vajon most is minden aszerint fog történni,mint a múltban?Mert ha igen,akkor kár belekezdeni.Emiatt kissé megromlott a kedvem.
Nagy nehezen találtunk egy filmet ami közös döntésünk szüleménye volt.Összebújtunk és chips majszolás közben neki is fogtunk.Én nem koncentráltam a tv-re,és ezt a barátom észre vette.
-Minden rendben?-aggódott.
Elmondjam vagy ne mondjam?
Első opció:Ha elmondom akkor azzal lehet megkönnyebbül a lelkem,de ötletem sincs,hogy reagál.
Második opció:Ha nem mondom el akkor zaklatni fog és a végén összeveszünk.Szóval maradok az elsőnél.
-Bucky...Ömmm...Amióta beléptünk a házba azóta furcsa érzésem van,hogy ugyanaz fog velünk történni,mint régen.Minden happy,de aztán elkell menned,engem magad után hagyva.És nem bírnám elviselni ha megint itt hagynál évekig.-magyaráztam.
Pillanatokig gondolkodott,de végül választ adott:
-Ne aggódj!Most nem úgy fog végződni,mint akkor.Nem hagylak itt soha többet.Ígérem.-húzott magához.
Az este további részét együtt töltöttük.De Bucky-nak nem lett igaza.Elkellett mennie Wakandába,ahol száműzetésben élt.Én meg megint egyedül maradtam.Aztán jött a hír,hogy a Kapitánnyal harcolt Thanos ellen,ahol hősies halált halt.És ő is eltűnt az univerzum felével.Én pedig itt maradtam 5 teljes évig,míg egy nap valaki bekopogtatott hozzám.Az a valaki James Buchanan Barnes személye volt.Meglepetten borultam karjaiba.Végül minden megoldódott.
