Petert evivanda adta ötletül❤️
-Mit szólsz ha holnap elmegyünk moziba?-nyomott a fiú egy puszit a homlokomra nedves ajkaival.
-Nem tudjuk átrakni máskorra?-néztem rá boci szemekkel.-Nincs sok kedvem filmet nézni.
-De hát holnapig még változhat a véleményed.-értetlenkedett.-Kérlek,aludj rá egy éjszakát.Olyan régen voltunk kettesben.
-Jól van.-komolyodtam el.
-Szeretlek.-ölelt meg búcsúzásképp a "szerelmem".
Éppen vége volt a sulinak és lépkedtünk ki az épületbőlJackkel.Igen Jack Stone kíséretében.Ő a pasim,ha úgy tetszik.Most kérdeznétek,hogy az előbb folytatott "menjünkmoziba"reakcióm után mennyire tartom őt az igaz szerelmemnek.
Én nem akartam ezt a kapcsolatot vele,de megfenyegetett,hogyha nem jövök vele össze akkor annak súlyos következményei lesznek.Tehát tettem amit mondott.
És most szívom ennek a levét.Azt a levet,hogy nem lehetek együtt Peter Parkerrel akiért fülig odavagyok.
Búsan indultam hazafelé,amikor egy meleg kéz megérintette a vállamat.
-Szia Peter.-mosolyogtam rá a legjobb barátomra.Ezt az apró részletet nem említettem!A legjobb barátomba voltam szerelmes...
-Minden rendben?-nézett rám elég komolyan.Ezek szerint a gondolkodásom közben elég hülye fejet vághattam.
-Persze,csak elbambultam.Miért?
-Aggódok érted.Nem beszélsz sokat az osztályban,az órákon se vagy aktív.Ne haragudj meg amit mondok,de ez azóta van így,mióta összejöttél Jackkel.
Én nem bírtam tovább.Utat engedtem a könnyeimnek.
A szemben lévő fiú rögtön tudta mit kell tenni az ilyen esetekben.Magához rántott és védő karjai között ölelt magához.Én pedig arcomat belefúrtam mellkasába és a pólóját markoltam.Látszódott rajtam,hogy nagy a baj.
-Mi történt?-simogatta a hátamat.
-Én nem is tudom,hogy mondjam el...-szakadtunk el egymástól.
Egy pillanat múlva már hüvelyk-és mutatóujját az állam alatt éreztem.Aztán pedig megtörtént,amiről még álmodni se mertem.
Peter Parkerrel szenvedélyes csókba fonódtunk.Számomra hihetetlen volt ez a pár perc.
-Sajnálom,de ezt már nem tudom magamban tartani.Szeretlek...-ejtette ki e varázsszót.
-Én is.De nem lehetünk együtt.Ugye tudod?-hajtottam le a fejemet.
-Elmondod,hogy miért sírtál?Tett valamit Stone?
Vacilláltam,hogy elmondjam neki az igazat.Megosszam vele vagy egyedül örlődjek a hallottakon?
-Peter.Elmondom,de létszi ne kapd fel a vizet.Ez az én dolgom.-kérleltem.
-Rendben.
És bele kezdtem a történetbe.
-Hogy a francba tehetett ilyet egy fiú!?-akadt ki.
-Kérlek ne foglalkozz ezzel.Én...
-Mostmár értem,hogy miért vagy olyan azóta mióta együtt vagytok.Megkeresem és megölöm!
-Kit ölsz meg?-hallottam Jack hangját valahonnan a közelből.
-Jack?-kaptam fel a fejemet.
-Parker!Te a hátam mögött a csajomat tapizod?-rontott neki a hívatlan vendégünk.
-Jack!Állj le!-próbáltam közéjük állni,de nekem semmi esélyem nem volt.-Jack!Hagyd már abba!
-Megcsaltál?-szorította oda Petert egy ház falához.
-Nem!-tudtam,hogy ezt az egész ügyet csak úgy tudom megúszni,ha Stoneval maradok.De akkor boldogtalan leszek.
-Elhagysz?-ettől a kérdéstől rettegtem a legeslegjobban.
-Ha elengeded Petert és békén hagyod, akkor veled maradok.De csak,hogy tudd!Nem szeretlek és nem is foglak.Erre nem kényszeríthetsz rá.-néztem mélyen a fiú szemébe.
-Rendben.-engedte el szerelmemet.
-Most magunkra hagynál Jack?Ne gondolj semmi rosszra.Csak szeretnék pár szót váltani vele.-mutattam a sértettre,a pasim pedig fogta magát és odébb ment egy picit.
-Miért tetted ezt?-egy ismerős érzés fogott el.Az az érzés amikor gyengének,elveszettnek és magatehetetlennek képzeled magad.
-Kettőnkért...-engedtem,hogy könnyeim lefolyanak arcomon,de az utukat a fiú ujjai elzárták.-Így lesz a legjobb.
