A folytatást SzSara7 kérésére hoztam.❤️
Tudom,hogy nagyon sokat kellett várni erre a részre,és ezért elnézéseteket kérem.De köszönöm,hogy itt vagytok,segítetek nekem és hihetetlen,de elértük már a 7k.Köszönöm❤️
-Ugye tudod,hogy csak körbe-körbe megyünk ebben a hatalmasnak tűnő erdőben?-kérdezte a társam mókásan.
-Tudom merre megyünk,csak rossz a...tájékozódó képességem.-Gratulálok!Ezzel a mondattal csodálatos benyomást tettél.
-Szerintem pihenjünk egy picit.-azzal megállt,leült és a hátát,valamint a fejét neki döntötte a fának.
-Nem állhatunk meg!Éppen keresnek minket.Ha megtalálnak,akkor végünk van.-kapkodtam a levegőt.
-Nyugalom.Nem találnak meg.-mondta teljes nyugodtsággal.
-Te hogy nem aggódsz,hogy elkapnak minket?-mostmár kezdett felhergelni a dolog.Nagyon.-Tudod mit?Te maradj itt,pihenj.Én addig elmegyek és megnézem,hogy merre van a kiút ebből a labirintusból.
Azt hittem,hogy ez az ötletem majd arra fogja késztetni,hogy velem jön.De nem tette meg a hatását.Dobbantottam egyet a bal lábammal és magára hagytam.
Egyedül kóboroltam ebben a végtelen sűrűségben,miközben magamban beszélgettem:
-Ebben a fickóban egy csepp csapatmunka se szorult?Én meg mentettem,de még arra se képes,hogy segítsen.Mondjuk nem is azért mondtam az előbbit,mert valami hálát várok.Csupán jóindulatból.-megtorpantam egy pillanatra és vettem egy nagy levegőt.-Befogok csavarodni 30 éves koromra.
Ekkor fa reccsenést hallott.Valaki közeleg.
Felvettem a támadó pozíciót és már majdnem rávetettem magamat az illetőre,amikor hirtelen a férfi állt előttem felhúzott szemöldökkel,akit előbb hagytam magára.
-Túl nagy volt a csend és unatkoztam.Azért jöttem utánad.-Persze a kifogások.
-Ühüm.
Pár óra bolyongás után végül kijutottunk a labirintusból.Nagy meglepetésünkre pedig az orrunk előtt magasodott a Bosszúálló bázis.
-Hát megjöttünk.-mondtam némi boldogtalansággal a hangomban.
-Figyelj!Nem tudom megköszöntem-e már azt,hogy megmentettél.Ha nem,akkor tudnod kell,hogy végtelenül hálás vagyok neked,és köszönöm.-azzal közel hajolt az arcomhoz,és egy gyengéd puszit nyomott rá.
Éreztem,hogy a bőröm felveszi a paradicsom piros színét.
Hirtelen mintha jéggé dermedtem volna,és csak néztem ki a fejemből.
Végül összegyűjtöttem minden erőmet és megszólaltam:
-Ömmm...Szívesen.
Ő csak mosolygott a reakcióm láttán,de mindketten tudtuk,hogy itt az ideje elindulni a "megmentőink" felé.
Amint odaléptünk a kapu elé,valaki vagy valami megszólalt a közelünkben:
-Miben segíthetek?-kérdezte egy női hang.
Én csak értelmetlenül körül néztem.Aztán láttam,hogy a társam is követi a példámat.
-Amerika Kapitányt keressük.-mondtam.
Ekkor hirtelen mozgásokat érzékeltem körülöttünk.
Két vaspáncél szállt le,egy íjat és további fegyvereket érzékeltem,amik csapdába ejtettek.És ezeket mind ránk szegezték.
-Mit akar a HYDRA?-kíváncsiskodott a vörös hajú nő.
-Nem a HYDRA küldött minket.-védtem magunkat.A mellettem álló férfi is igazán kinyöghetne valamit.-Megszöktünk,és ő azt állítja,hogy a Kapitány barátja.-böktem a fejemmel a társam felé.
Ekkor megérkezett Amerika hőse is.
-Bucky?-lepődött meg a szőkeség.
-Vigyétek a két foglyot külön-külön egy vallató szobába.-szakította meg Stark az idilli pillanatot.
Némán ültem az egyik széken,az egyik szobában,bilincsel a kezemen.Mit rontottam el?Én csak segíteni akartam Buckynak,de ide jutottunk.
Ekkor hirtelen kinyílt az ajtó és a Fekete Özvegy lépett be,majd ült le velem szemben.
-Most elmondasz nekem mindent.-a hangja nem tükrözött semmilyen érzelmet.Van más választásom?
-Megszöktünk és csak segítséget akartunk kérni tőletek.
-Miért pont tőlünk?-kérdezte a nő.
-Mert Bucky azt mondta,hogy régen a legjobb barátja volt a Kapitány.-magyaráztam.
-Nekem itt valami nem stimmel.A világ legrettegettebb katonája és egy HYDRA ügynök csak úgy,egyszercsak megjelenik a kapunk előtt.És...
-Nem kell aggódnia.Én nem maradok sokáig.
A vöröshajú bólintott,felállt a helyéről,és a bilincsem után nyúlt.Kinyitotta és otthagyott egyedül a szobában.
Tudom mit kell tennem.
Már éppen léptem volna ki a kapun,amikor valaki megragadta a kezemet.
-Nem hagyhatsz itt,egyedül.Most nem.-nézett mélyen a szemeimbe Bucky.
-Sajnálom,de nem maradhatok.Engem itt nem látnak szívesen.-kirántottam a karomat meleg szorításából és kiléptem a Bosszúállók területéről.
-Ég veled,Bucky.
