Sziasztok!Nagyon sajnálom ezt a rengeteg kihagyást és,hogy inaktív voltam.De ígérem mostantól ugyanúgy jönnek a részek itt is,meg a másik könyvemben is❤️
Figyelem!Ez a/az oneshot a Doctor Strange 2,az én elképzelésem szerint.Természetesen az olvasó is szerepet játszik a storyban.Ha esetleg valami egyezni fog a filmmel,akkor az véletlen egybeesés!
Strange-t pedig EmeseAradi és SzSara7 adta ötletül❤️
Ott voltam.Egy párhuzamos dimenziók közötti nagy ürességben.Már el is felejtettem,hogy kerültem ide.
Lehunytam a szememet,majd elkezdtem visszamenni fejben a múltba.
-Strange!-kiabáltam.-Strange!
De sehol nem volt.
Megtámadták a kápolnát,és én egyedül nem tudom megvédeni.Hiszen még csak egy varázsló tanonc vagyok.
Azok a valakik pedig körülöttem tovább romboltak.Én meg,mint egy gyáva nyúl,itt bújkálok a varázslatos tárgyak között.
De már nem sokáig...
A pusztítók berontottak a rejtekhelyemre,én pedig kiugrottam a titkos menedékemről,és az erőmet használva elkezdtem őket ostromolni.
Egy ideig bírtam,de mikor megláttam,hogy egyikük ahhoz a pálcához nyúl,ami a világok közötti utazást biztosítja,magam is odavetődtem.
És aztán puff...
Itt vagyok.
Hirtelen egy világító skarlát fény vakított meg,és vele együtt megjelent egy világos vörös hajú nő.Gyönyörű volt,de mégis meggyötört.Mintha hiányérzete lett volna.Hiányzott neki valami,vagy valaki.
-Te ki vagy?-hangja nőies és elbűvölő volt.
-Én is ezt szeretném kérdezni.
Ekkor valaki megérintette a vállamat,amitől természetesen majdnem szívrohamot kaptam.Megfordultam és a mesteremmel találtam szembe magamat.
-Strange?-kérdeztem.
-Végre megtaláltalak.Már három teljes napja eltűntél.
-Hogy micsoda?-döbbentem le.-Olyan,mintha csak pár perce jöttem volna.-Na meg persze ki tudja,hogy meddig voltam kiütve.
-És te Wanda,mi célból vagy itt?-fordult a nő felé a mesterem.
-Maga ismeri őt?-jött a következő meglepetés.
-Persze.Együtt harcoltunk Thanos ellen.
-Te honnan tudod a nevemet?-Wanda hangjában a meglepettség árnyalatait véltem felfedezni.
-Strange vagyok.Nem emlékszel?
-Én már az idők kezdete óta itt vagyok.A többi boszorkány társammal buzgón védtük ezt a helyet,mindaddig amíg el nem kapták őket.
-Ez a Wanda nevezetű lány nem épp úgy beszél,mint akivel együtt harcolt volna.-tartottam egy kis szünetet.-Mester!Ön azt mondta,hogy a lánnyal együtt vívott győzedelmes csatát.Ő pedig az ellentétjét állítja.És ez csak egy másik dimenzióban létezhet.Azok között ugyanazok vagyunk.-magyaráztam.
-Szóval azt akarod mondani,hogy mi egy lehetséges dimenzióba vagyunk,és nem a "semmibe"?
-Pontosan.Tehát van lehetséges kiút innen.-csapok a homlokomra.
De ez a boldogság hamarosan már a múlté vált.
-Miért jöttetek?-kérdezi a nő.
-Véletlenszerűen kerültünk ide.Nem láttad esetlegesen a dimenzió pálcát?-mesterem határozott hangnemben kommunikált.
-Itt van a pálca?-arcára öntelt és rosszat mondó mosoly ült ki.-Ha igen,akkor búcsúzzatok el szánalmas életetektől.-és hirtelen támadást indított ellenünk skarlát vörös erejével.
A harc végkimenetele pillanatnyilag megjósolhatatlan volt és az is maradt.Szomorú,de ennek mihamarabb véget vetettem,mert megtaláltam a keresett tárgyat.Mivel a boszi épp Strange-t támadta,rám sem hederített.Könnyedén kezembe vettem a dolgot és odakiáltottam a férfinek:
-Mester!Ideje menni!
A fejét felém fordította és egy utolsó varázslattal mellettem termett.
-Ideje hazamenni.-mondta.
Az utazás ugyanolyan volt,mint elsőnek.
Mikor végre a lábunk földet ért,meglepetten néztem körül.Rend és tisztaság volt a múzeumba.Ezt a Dokinak nem említettem meg.
-Minden rendben?-szaladt az ajtóba az igazi Wanda.
Mindketten a lányt néztük ő pedig nem értette ennek az okát.
-Persze.Csak épp kegyeddel küzdöttünk meg.-fújta ki a férfi a levegőt.
-Mi van?
