Legszebb Csalódás

6. Tökéletesen más

Másnap reggel Baekhyun ébresztőjének iszonyatos sípolására keltem.
A fiú álmosan nyomta ki a telefont, és dobta vissza az éjjeliszekrényre.
Nyögve a fejére húzta a takarót, és az eddig hátamon pihentett karját és lábát levette rólam.
Csaj legyen a talpán aki vele tud aludni. Rengeteget forgolódik, és rugdos.
De hogy én hogy is kerültem vele egy ágyba?
Semmi olyasmi, csak barátok vagyunk.
Az egész tegnap este kezdődött, ugyanis az a "nagyszerű" ötletem támadt hogy miért ne nézhetnénk filmet?
És milyen filmet? Egyértelmű hogy horrort.
Vagy éjfélig néztük, mindenféle szellem volt benne, marha ijesztő, főleg hogy mindketten hiszünk az ilyesmiben.
Az csak fokozta a félelmünket hogy a film végén megjelent a rettegett felirat: igaz történet alapján.
Átmentem ugyan a szobámba, és próbáltam aludni, de egyfolytában felültem az ágyban, és nézelődtem, vagy éppen hallgatóztam hogy nem e jön valami, ami el akar vinni.
Egyszer aztán mikor a tükörben egy árnyat véltem felfedezni betelt a pohár.
Átszaladtam Baek szobájába akit magamhoz hasonló állapotban találtam.
Az ágyon gubbasztott, és a telefonnal világítva nézelődött körbe körbe, a kezében egy nyaklánccal, amin kereszt medál volt. Nem bízta a véletlenre.
Közöltem vele hogy én egyedül képtelen vagyok elaludni, mire ő is tökéletesen egyetértett velem.
Összebújva aludtunk, és próbáltuk nyugtatni egymást, hogy nem fog minket semmi sem elrabolni.

-Nem akaroom! -nyöszörögtem, és felültem az ágyban.

-Hidd el én sem. Csak 6 órát aludtunk. Az mocskosul kevés.. -ásította Baekhyun.

-Csináljak kávét? -Baekhyun nem válaszolt, csak meredt a távolba, mint aki gondolkozik valamin. -Hahó! Föld hívja Baekhyunt. -integettem, mire a srác kiszakadt az előbbi bambulásból.

-Te figyelj.. Biztos hogy be akarunk mi menni? -kérdezte Baek.

-Hogy érted? - meredtem rá álmosan.

-Szarjuk le a mai napot. Úgy is péntek van. Betelefonálok Namjoonak, és kérek mindkettőnek mára szabit. Na mit szólsz?

Először nem akartam. Úgy voltam vele hogy rosszabb napokra akarom a szabikat megtartani, kitudja mire kellhet még. Máskülönben viszont egyáltalán nem volt hangulatom ma be menni.
Sokkal jobban tetszett a lazulós nap gondolata, így a döntést egyértelmű irányba meghoztam.

-Legyen! De szerintem még ne most hívd. Lehet még alszik.. -mondtam mérlegelve a tényeket. Azért csak nem kéne felkelteni.

-Jajj de aggódik valaki! -mosolygott az orra alatt Baek.

-Dehogy is! Csak szimpla bunkóság felhívni valakit reggel 6-kor. -rántottam meg a vállam, és kimásztam az ágyból.

-Nyugi van, Ms.Jóindulat, 7 körül akartam hívni. Akkor már csak fent van. - mondta Baekhyun és elkezdte nyomkodni a telefonját. -Szerinted messengeren hívjam vagy rendes telefonon? -tette fel a "nagy" kérdést.

-Te bejelölted? -kérdeztem meglepetten.

-Még szép! Miért te nem? - vigyorgott a srác.

-Egyértelmű hogy nem. Amúgy szerintem rendes telefonon hívd, úgy a hivatalos. -mondtam, majd kisétáltam a konyhába teát készíteni.
A tegnapi kis balesetem után a kávé egy időre ugrott, úgyhogy maradt a tea.
Pár perc alatt két teával a kezemben sétáltam az erkély felé, ahol Baekhyun már kint várt.
Kihozta a szokásos 2 párnát, de most egy takarót is hozott, mert egy picit hűvösebb volt.
Letettem a földre a két gőzölgő teát, és óvatosan leültem Baekhyun mellé.

-Annyira nyugis. -fogtam a kezemben a bögre meleg teát, és közben a távolba bámultam.

-Nagyon hiányzott. A poklok pokla volt az a 3 nap. Komolyan. El voltam veszve nélküled. - mondta Baek, de nem nézett rám, csak a bögréjében lévő teát bámulta. Úgy tűnt mintha valami nyomasztotta volna, és ez kicsit nyugtalanított, de inkább nem kérdeztem. Nem akartam faggatni, majd elmondja ha szeretné.
A kérdések helyett inkább hozzá bújtam, és mosolyogva lehunytam a szemem.
A fiú először átkarolt, de csak pár pillanatig, utána elhúzódott tőlem, és valamit a telefonjával matatott.