Legszebb Csalódás

7. Aprócska érzelmek

Hétfőn reggel szokásos módon késésben voltunk.
Baekhyun és én is villám sebességgel készülődtünk.
Felvettem egy fekete passzos farmert, egy fehér rövidujjú, apró virágmintás inget , cipőnek pedig szokásos fekete csatos szandámat.
A hajamat villámgyorsan vasaltam ki, és egyik oldalt az előlre lógó tincset elcsatoltam.
Lágy sminket dobtam az arcomra,és most kivételesen ajkaimat vörös rúzzsal színeztem. Mivel még reggel picit hűvös volt, felvettem a bőrkabátom.
Mikor kimentem a konyhába Baekhyun már 2 teával várt.

-Miért csináljuk ezt mindig? - kérdeztem tőle, utalva arra, hogy mindig kapkodnunk kell.

-Szeretünk veszélyesen élni. - mondta álmosan a fiú, közben a kávéját kortyolgatta.

-Érzem hogy egy szar nap lesz... - mondtam, és lehúztam az utolsó korty kávét.

-Naty szívem, ne legyél negatív. Ha így állsz hozzá biztos az lesz. Mosolyogj és szarj a világra. Hétfő reggel van. Szerinted lehet rosszabb? - mosolyodott el Baekki, és megölelt.

-Mi lenne velem nélküled.... -mondtam, és viszont öleltem. Komolyan gondoltam hogy mi lenne velem nélküle. Ha ő nem lenne már rég elvesztem volna.

A szokásos autóutat zenét hallgatva és énekelve tettük meg.
Baekhyun jó kedve menet közben át ragadt rám is, és már egész pozitívan álltam a naphoz.

-Jóreggelt! - intettem mosolyogva Namjoonak mikor besétáltam az irodába. A srác döbbenten nézett, szerintem nem tudta mire vélni a hirtelen jött jókedvemet.

-Jóreggelt Natasha... - köszönt vissza, és halványan elmosolyodott.
Lepakoltam a cuccaim az asztalomnál, majd dudolászva visszasétáltam, és az automata felé vettem az irányt, hogy igyak egy kávét.

•Namjoon szemszöge•

Éppen a bejövő emaileket nézegettem, és aláírogattam pár papírt, amikor hirtelen nyílt az ajtó, és Natasha lépett be.
Mindig gyönyörű, de ma különösen az volt. Lazán simított hátra egy tincset az arcából, és vidám mosolyra húzta vörösre festett száját. Istenem, meghalok érte.

-Jóreggelt! - intett mosolyogva, a szemöldököm pedig az egekbe szaladt. Mi van veled te lány ?

-Jóreggelt Natasha...- köszöntem döbbenten, de közben próbáltam mosolyogni.

Nem tudom mit kezdeni hirtelen jött jókedvével. Eddig mindig olyan hideg volt, néha mosolygott csak. Be van szívva? Ha igen adhatna nekem is, legalább bátrabb lennék.

-Kérsz egy kávét? - kérdezte a lány megint mosolyogva, én pedig már végképp nem tudtam mit mondani.
Komolyan nem értem magam.
Namjoon, legyél már férfi az isten szerelmére, és szólalj meg!.

-Tessék? - tettem úgy mint aki nem értette mit mondott, hogy ne vegye észre mennyire lefagytam.

-Kérsz kávét? - mosolygott a lány továbbra is.

-Öhmm... Igen...köszönöm. - mondtam ki nehezen, mire Natasha csak mosolygott egyet, és tovább dudolászva kisétált.

•Natasha szemszöge•

Kifelé menet támadt egy hirtelen ötletem, ezért még mielőtt kisétáltam megálltam Namjoon asztala előtt.

-Kérsz egy kávét? - kérdeztem mosolyogva. Viszonozni akartam a múltkori szívességet, és már ideje lenne jóban lenni vele.
Kérdésemre azonban nem érkezett válasz, csak nézett maga elé pár másodpercig, majd hirtelen megszólalt.