Egy lány belevág élete legnagyobb kalandjába. Mindent hátra hagyva elköltözik Las Vegasból , Szöülba, egy interneten megismert barátja miatt. Új munkahely, új ország, minden új. Újdonsült barátja megígérte hogy mindenben segít neki.
De vajon van ol...
Két pokoli hét telt el. Ennyi ideje dolgozom Namjoonak. Valahogy még mindig nem lopta be magát a szívembe, hiába próbálkozott. Szünetekben próbált velem beszélgetni, vagy éppen kedvesen mosolygott, de én akkor is elzárkóztam tőle. Semmi kedvem nem volt jópofizni vele, tekintve hogy a főnököm. Meg akartam tartani azt a bizonyos 3 lépés távolságot. A többi kollégám szinte kivétel nélkül oda volt érte, és áradoztak róla hogy milyen jó főnök, milyen jól irányítja a céget, és hogy milyen rendes ember. Jah persze. Biztos hogy ez csak a látszat.
Hétfő reggel unottan kászálódtam ki az ágyból. Meglepődtem hogy Baek nem keltett, az elmúlt 2 hétben minden reggel ő keltett, de most valamiért nem. Hirtelen furcsa érzés fogott el, rossz előérzetem volt a mai nappal kapcsolatban. De még mennyire rossz.
Kitúrtam a szekrényből egy passzos sötétkék farmert, és ehhez felvettem a már tegnap este kikészített fehér ingemet. A hajamat most két oldalra parkettàba fontam. Kicsit kislányos lett tőle az arcom, de nekem tetszett. Enyhén sminkeltem, és egy gyors ruha igazítás és parfümözés után a táskámmal a vállamon indultam kifelé. Tanultam a múltkori esetből, és beújítottam egy nagyobb táskát, amibe belefért egy kis ételhordó doboz, így nem kellett már automatás kekszen élnem, mindig előző nap elkészítettem a kaját, és azt ebédszünetben nyugodtan meg tudtam enni.
Legnagyobb meglepetésemre mikor kimentem, Baekhyun nem volt a konyhában. Körbenéztem a lakásban, kiabáltam, de nem jött válasz. Aggódni kezdtem érte, ezért felhívtam. Kicsöngött ugyan, de nem vette fel. Még háromszor hívtam újra, de minden alkalommal kisípolt. Idegesen csaptam egyet az asztalra, majd inkább elindultam, ugyanis időbe be is kéne érnem.....
Odalent csak mégjobban tetőzte az idegességem, hogy nem láttam a szokott helyen parkolni a fekete mercedest, ezért nyilván autóval ment oda, ahova. Dühösen a buszmegálló felé vettem az irányt. Igazából nem is az dühített hogy nem szólt, hisz nem köteles mindenről beszámolni, hanem az hogy képes magamra hagyni úgy, hogy még soha nem buszoztam itt. Nehézkesen ugyan, de megoldottam a munkahelyre jutást. Egy egész aranyos srác segített, ki activityztem vele hogy merre szeretnék menni, és párszor a google fordítót is igénybe vettük, de végülis sikerült elmondania hogy hol kell leszállnom, és hogy ott merre induljak. Leszállás előtt még megköszöntem a segítségét, és őrült sebességgel trappolni kezdtem a munkahely felé. Már így is kisebb késésben voltam, nem akartam okot adni Namjoonak hogy esetleg valamiért le tudjon szúrni. Lihegve támaszkodtam meg a liftben, és igyekeztem lassabban venni a levegőt, mert ugyanis az oldalam rettentően beszúrt. Már éppen csukódott be a liftajtó, amikor egy kéz nyúlt be, és akadályozta meg hogy teljesen bezáródjon.
-Huhh ez meleg volt...-mosolygott rám Kai. Örültem a srácnak, már 2 hete szünetekben mindig jókat beszélgettünk, kedves volt, figyelmes. Egyáltalán nem olyan mint amilyennek Baekhyun és Min Seo leírta.
-Csak nem késésben vagy? -mosolyogtam a srácra. Ma csak egy laza fehér inget viselt, fekete nadrággal, és persze a megunhatatlan szemüvege is rajta volt.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
