5 fejezet-Nem emlékszem...

226 8 0
                                    

~Levi~
Iskola után~

-Szóval van egy barátom akire egyáltalán nem ismerek. De ő igen.Bár ha alig aludnák és minden nap 20db kávét innék lehet én is emlékeznék rá.... Talán... Vagy nem... Nemtudom... -goldolkoztam eléggé hangosan.
-De ki az az L és miért nem mondja el régi barátjának a teljes nevét... Lehet, hogy nem is a barátom hanem az ellenségem volt?... Ez mondjuk logikusabban hangzik... De ha az ellenségem akkor miért segített ki?... Bár az a fickó nem úgy nézki, hogy lenne barátja hisz elléggé zárkozott... De akkor ellensége sincs... Ezt én nem értem... Fura nagyon L... Mindig Light-ot nézi, mintha ismerné... De olyan nincs, hogy NEKEM és LIGHT-nak ugyan az lenne a barátunk.. SŐT NEKEM lenne egyáltalán barátom. Light- nak sincs azt hiszem... Biztos nincs... Vagy... NEM NEM NINCS BARÁTJA... LEHETETLEN... Baszki úgy utálom amikor nem tudok semmit. De mivan ha Hanjitól tudja ezt a nevem... De nem emlékszem, hogy mondta volna neki. Nem tudok semmit... Teljesen üres az agyam... - nem akartam tovább agyalni mert avval magamat cseszem fel... Ezért inkább menetem házit csinálni...

Másnap az iskolában~
Matek óra közben~

Hé Light! -mondtam suttogva padtársamnak, hogy a tanár ne vegye észre.
-Olyan furán néz ránk L elvileg ismer engem... -mondtam volna továb, de ő nem közbe szólt...
- Ne foglalkozz vele! - mondja idegesen
-De ismer engem és én ne... - megint közbe szólt
- NE FOGLALKOZZ VELE!!! -üvöltötte idegesen, amire a többiek és a tanár kérdően néztek ránk...
-Lennének kedvesek megosztani a beszélgetés témáját? -kérdezte a tanár kicsit ideges, de én is idegess lennék, ha valaki közbe szól na, mint például Light az előbb...
-Elnézést... -mondja Light
-Ez esettben kérem maradjanak csöndbe óra után vitatkozzanak! -mondja a tanár

Rám ideges Light... Vagy mert valami rosszat mondtam... Vagy, hogy óra közben hozzá szóltam...??? Egyre furább ez a nap, ahigy egyre többet gondolkozok... Megőrültem???

-Órák után beszéljünk- mondtam Light-nak csendben.
-Jó - mondta még mindig idegesen.

Time skip~

A nap nagy része unalmasan telet...
Már alig vártam, hogy a kérdéseimre választ kapjak... Vagy már megint ideges lesz rám... Na mindegy megér egy próbár...

Bejött velem eggyütt a terembe. Voltak benn páran. Meg várta még mindenki ki ment és becsukta az ajtót.
És robbant...

-MONDTAM, HOGY NE FOGLALKOZZ VELE!!!  EZ NEM FÉRBELE ABBA AZ APRÓCSKA AGYADBA??? BELE VERJEM?
- Ugye tudod, hogy erősebb vagyok-mondtam lenézően.
-MAJD MEGLÁTJUK!!!

Evvel a lendulettel neki lökőtt az asztal sarkának. Felálltam majd oda fordultam hozzá.

- NYUGODJ LE ÉS BESZÉLJÜK MEG. JÓ??

-NEM AKAROK BESZÉLNI VELED-mondta szerintem a veszekedésünk le hallatszodott a tanáriig, de nem érdekelt VISZONT retkes lett a kezem a földön lévő por miadt.

-AKKOR MI A FASZÉRT JÖTTÉL EL?

- Mert hallani akartam a hangod. -mondta már lenyugodva, de én nem voltam nyugott...

-HOGY MIVAN???!!!

-Semmi...

-MONDTÁL VALAMIT... MIT MONDTÁL?

-SEMMIT!!! -mondta ő is hangosan hát ha befejezem, de arról álmodhat.

-Szóval ki az az L? Miért néz engem meg téged? Honan ismer és ha már itt tartunk ki vagyok én??

-Levi- mondta nyugottan- Mondtam, hogy ne foglalkozz vele érted?? -úgy mondta, mintha fogyatékos lennék

- MOND MÁR EL!!!  MIÉRT LETTÉL IDEGES?!  ÉS MIVAN AZZAL AZ L-EL? - mondtam már nagyon dühösen...

- NA JÓL VAN LEVI LÁTOM NEM ÉRTED HAGYD BÉKÉN L-ET!  NE FOGLALKOZZ VELE JÓ?

- DE DE De de de....AKOR ÉN KI VAGYOK?!

- NEM MONDHATOK SEMMIT...

Na itt már betelt a pohár és jó erősen behuztam neki eggyett. Ő kiakart gáncsolni, de én gyorsabb voltam. A földre esett.

-NA MIVAN ENNYIT BÍRSZ?! -belé rugtam egy nagyott...

- RIVAILLI- kiálltótta én meg le fagytam ez idő alatt volt elég ideje fel állni.

- TE HONNAN TUDOD?  ÉS L IS HONNAN TUDJA?! -egyre közelebb jött én elkeztem hátrálni, de neki mentem a falnak.

- Levi mondtam, hogy nem mondhatom el. - közel hajólt és meg akart csókólni, azt hiszem... Vagyis hát annak tünt... Szóval gyorsan megrugtam érzékeny test részét és elfutottam...  Menekültem... Egyre messzebb majd egy a férfi mosdónál voltam amikor megfordultam valaki szaladt utánam. Nem láttam az arcát a fénytől, de szinte majdnem biztos vagyok benne, hogy Light az...
Szóval elkesztem haza fele rohani mikor hátra néztem nem volt mögöttem senki. Szoval lassítottam, mert táskával nehéz rohanni.

Haza értem senki nem követtet. A nal többi része olyan volt mint álltalában felmostam, söpörtem, elmosogattam, teát csináltam... Csak a szokásos. .. Már, mint nekem a legtőbb gyereknek nem...

Mire végeztem már nagyon álmos lettem ezért elmentem aludni.

Szeretsz? /Befejezett/Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon