Szeretsz? /Befejezett/

11.fejezet- Mikor van ennek vége?

~Levi~

Szóval elvesztettem az emlékeim. Ezért nem tudtam, hogy kicsoda L meg Eren. Nem tudom mit csináljak nem akarok haza menni...Talán el kéne mondanom Erennek? Nem tudom most jöttem el ... De azért még is tudnia kéne,hogy mi is történt... nem? Elindultam Erenhez.

Mikor megérkeztem kopogtam. Eren nyitotta az ajtót kicsit furcsán nézett rám hisz alig mentem el, de már megint itt vagyok.K
-Zavarok- kérdeztem félénken.
-Nem. Baj van?- engedett be.
-Igen
- Mi az? Valamit csinált megint Light?
-Hát így is mondhatjuk-vakartam a tarkómat
-Mit csinált? -kérdezte. Tényleg aggódik értem annyira kedves.
-Hát emlékszem,hogy miért nem emlékszem rád meg L-re.-mondta miközben helyet foglaltam a kanapén.- Elvesztettem az emlékeim.
-Mikor ? Hogyan ?- kérdezte
- Hát 4 évvel ez előtt elütött egy autó és elfelejtettem mindent.-mondtam el röviden
-Tudtam,hogy valami történt. Tudtam, hogy csinált valamit Light. Megölöm!!!-mondta idegesen
-Ne kérlek
-Miért?
-Mert haszontalannak tartom a saját fajtánk gyilkolását és elmondta az igazságot szóval semmit nem tett.
-De igen is tett! Majd nem biztos vagyok benne, hogy miatta csapott el az autó!
-Mi van ha nem ? Mi van ha igen?
-Hát az van, hogy meg is halhattál volna!
- De ha megölöd akkor nem kérdezhetnék tőle többet és már mondtam nem tartom helyesnek saját fajuk gyilkolását- mondtam fa pofával. -meg hát nem azért jöttem, hogy veszekedjünk. Ha csak ezt tudsz akkor megyek.
- Jól van menj csak! - mondta dühösen
- Jó szia!
- Szia!
Ki mentem nem akarok találkozni vele soha többet vagy legalább is egy ideig nem.

Haza mentem. Elmentem fürdeni, majd lefeküdtem elegem van. Csak forgolódtam és forgolódtam. Nem bírtam el aludni. A gondolataim csak úgy zakatolnak.  Lehet túl erőszakos voltam? De hat ő kapta fel a vizet... De én nem csináltam semmit...  Elegem van... Túl reagálja... Borzasztó...

Mikor már fél órája csak fetrengtem az ágyban arra gondoltam, hogy beveszek egy nyugtató tablettát, hogy eltudjak aludni. Be mentem a szobámba és egy 5 perc múlva el is aludtam. Álmodtam.

Egy réten vagyok. Minden hol szép virágok vannak. De én valami elől futok.  Mi lehet az? Vagy ki lehet az? Hátra fordulok meglátom Light- ot egy véres késsel a kezében fut utánam. A késről folyik a vér. Zakatol a szívem. Futok egyre jobban fáradok. Egyszer csak elesek egy fában. Megbotlok és a földre esek. Azonnal megfordulok Light közeledik felém. Elkezdek hátra fele kúszni mert nem tudok felállni. Leereszkedik négy kézlábra és engem néz szájából is folyik a vér szemei pirosak nem olyan, mintha sírt volna hanem olyan, mintha már ilyenek lettek volna születése óta közeledik a fogaival rá fog a kés markolatára. Úgy közeledik. Majd hirtelen rám ugrik. Le fogja a karjaimat és ráül a lábamra. Már nagyon gyorsan zakatol a szívem. Nagyon megijedtem főleg a tehetetlenség miatt ha akartam volna akkor se tudtam volna megmozdulni.
- ERESSZ EL!!! - sikitom
- ERESZ MÁR EL!!!
Erre ő elenged elkezdek futni. Nem is nézek hátra ahogy futok elérkezek egy úthoz át akarok fúrni rajta, hogy az utcákban eltűnhessek. De amikor kilépek az útra akkor egy autó a semmiből jön is elüt. Még nem haltam meg, de látom, hogy Light közeledik felém nagy vigyorral az arcán. Megfogja a kést és belém döfi.

Felébredtem. Nagyon megijedtem.
- ő nem ölne embert tudom nem lenne rá képes- győzködöm magam.
- ez csak egy álom volt úgysem fog megtörténni.
Nagyon sokáig még fent voltam pakoltam egy kicsit a szobámban, hogy meg gyugodjak. Fáradtam dőltem az ágyba és aludtam vissza.