Sasusaku: Véráztatta élet

Kezdetek

Sakura:

     -,,Ébredj papnő!" - egy ismeretlen hang szólított, majd az álmomat az ébresztő hangja törte meg. Minden este ugyanaz az álomkép jelenik meg előttem. Gondolatmenetemet az órára való pillantásom szakította meg.
- Basszus, sietnem kell, el fogok késni! – gyorsan kipattantam az ágyból, megfésültem a derékig érő rózsaszín hajamat, majd felkaptam az egyenruhámat és már futottam is.

  Haruno Sakura vagyok, 18 éves, középiskolás lány. A szüleim meghaltak a születésem napján, így anyukám nővére nevelt fel. Örülök, hogy legalább ő mellettem volt és lányaként szeretett, de sajnos pár hónapja az utolsó családtagomat is elvesztettem. Egyedül maradtam. A rámhagyott pénzből visszaköltöztem Kyotó-ba. Beiratkoztam a Konoha Középiskolába.

  Az iskolához érve megálltam a kapu előtt, majd egy nagy levegővétel után összeszedtem minden erőmet és elindultam. Miután beértem, elkezdtem keresni a szekrényemet, de nem vettem észre, hogy áll valaki előttem, így sikeresen nekisétáltam.
- Ne haragudj nem vettelek ész... — mondtam, de a hangom elhagyott, amikor a szemem találkozott azokkal az ónixfekete szemekkel.
- Nem gond, én is figyelmetlen voltam — a szekrénye felé fordult és kivette a könyveit, majd elment.
Nagy nehezen megtaláltam a 204-es szekrényt, kivettem a váltócipőmet és a könyveimet, majd elindultam megkeresni az osztálytermemet.
- Haruno Sakura? — kérdezte egy férfihang.
- Igen, én vagyok! — jelentettem ki, majd a hang felé fordultam.
- Hatake Kakasi vagyok, az új osztályfőnököd — mondta — Gyere utánam, bemutatlak az osztályodnak.
Bólintottam egyet és elindultunk a folyosón. Már becsengettek mire a teremhez értünk. Belépve a terembe mindenki engem bámult.
     -  Diákok! Bemutatom az új osztálytársatokat! - törte meg a csendet Kakasi-sensei.
- Haruno Sakura vagyok, örvendek a találkozásnak! — mondtam.
- Kérlek foglalj helyet! — szólalt meg a tanár.
Hátrasétáltam a padomhoz és amikor leültem akkor vettem észre, hogy az a srác is az osztálytársam akinek reggel nekimentem.
- Diákok! — kezdte — Mivel ez az első óránk így ideje megbeszélni az osztály felelőseit!
Senki se jelentkezett, így muszáj voltam cselekedni.
- Én elvállalom! — emeltem fel a kezem.
- Köszönöm Sakura-san! — mondta — Még valaki?
Egy mély hang törte meg a csendet.
- Elvállalom! — mondta a srác.
Sokan elkezdett forgolódni, páran a padtársaikkal kezdtek el beszélgetni. Az előttem ülők beszélgetését sikerült elcsípnem.
- Nem gondoltam volna, hogy Sasuke-kun elfogja vállalni, főleg nem egy új diákkal! — mondta az egyik lány.
- Én se — válaszolta neki.
Kakasi-sensei elcsitította az osztályt, majd megköszönte nekünk, hogy elvállaltuk a feladatot. Szeretett volna még mondani valamit, de a csengőszó félbeszakította.
-Diákok! Ezzel megnyitom az idei évet!- jelentette ki a tanár, majd összeszedte a dolgait és kiment az osztálytermből.
Szerettem volna Sasukeval beszélni, de mire hátrafordultam már csak az üres padot láttam.
- Szia! — köszönt rám két lány — Ino vagyok, ő meg itt mellettem Hinata — mondta a másik lányra mutatva.
- Sziasztok! Sakura vagyok, örvendek.
     - Honnan jöttél Sakura? — kérdezte Ino.
     - Shirakawaból jöttem, de amúgy Kyotóban születtem — mondtam nekik.
     - És a szüleiddel élsz? — faggattak.
     - A szüleimet... — enyhe fájdalom hasított a mellkasomba — elveszítettem a születésem napján, így egyedül élek.
     - Sajnálom Sakura, nem akartalak megbántani — mondta Hinata.
     - Semmi gond — mosolyogtam rájuk, de nem volt teljesen őszinte.

  Szerencsémre megszólalt a csengő és folytatódott a tanítás.  Teltek az órák, majd elérkeztünk az ebédszünethez. Persze Sasuke megint eltűnt, így úgy döntöttem, hogy megkeresem, de Ino megzavart az indulásnál.

     - Szeretnél velünk ebédelni? — kérdezte.
     - Köszönöm de most inkább sétálnék egyet. — válaszoltam Inonak és Hinatának, majd kimentem a teremből.

  Elindultam az iskola folyosóján. Mindenki ebédelt vagy a barátaival beszélgetett. Remélem nekem is sikerül hamar beilleszkednem. Miközbe ezeken gondolkoztam a tetőn kötöttem ki. Igaz nem ide szerettem volna jönni, de a cseresznyevirágok szépsége magával ragadott. Tavasz van, ilyenkor a cseresznyeszirmok csak úgy repkednek a levegőbe és szebbé varázsolják a tájat.

     - De gyönyörű! – jelentettem ki.
     - Igaz? — kérdezte egy ismerős hang.