Sasusaku: Véráztatta élet

Örökölt erő

Sakura:

- A fenébe! — belevertem az öklömmel a földbe, amikor a föld hirtelen megrepedt.
  Szemem kikerekedett, majd egy pillantást vetettem Sasuke felé, de ő is annyira meg volt lepődve mint én.
     - Ezt...mégis hogyan? — felemeltem a kezem és semmi sérülés nem volt látható rajta.
     - A chakra megvédte a kezedet — mondta Sasuke, miközben felém sétált — Amikor visszavertem a támadásodat, a chakra keringésed nem szűnt meg a kezedben, így amikor belevertél a földbe akkor engedted ki magadból az erődet.
- Értem — feleltem, de újra éreztem a bordám felőli fájdalmat.
- Folytathatjuk? — kérdezte.
     - Persze! — próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.

  Felálltam és folytattuk tovább az edzést. Az erőmet a kezembe és a kunaiba koncentráltam, majd támadtam. Sasuke folyamatosan hárította a támadásaimat, de az egyik támadásom közepette megtorpant.
     - Mi a baj? — faggattam.
  Sasuke szemébe aktiválódott a sharingan.
     - Meddig akarsz még ott állni? — kiáltotta.
  Értetlenül néztem rá, majd az egyik pillanatba kikapta a kezemből a kunait és bedobta az erdőbe. Pár perc után megpillantottam egy alakot, aki felénk sétált.
Naruto volt az.

Sasuke:

     - Még szerencse, hogy nem találtál el! — mondta Naruto, miközben az ujján forgatta kunait.
  Megragadta és felénk hajította,felemeltem a kezem és  mutató és középső ujjammal elkaptam.
     - Gyors vagy! — mondta — Szia Saku! — vigyorgott rá Naruto.
     - Szia Naruto! — mosolygott vissza.
     - Mit csinálsz itt? — faggattam.
     - Jöttelek megnézni titeket, hogy haladtok, de amit az előbb láttam az meglepett! — jelentette ki.
     -  Kezd fejlődni! — válaszoltam.
     - Vajon, ha több chakrát koncentrálna a puszta kezébe, mekkora erőt bírna fölszabadítani? — hangoztatta Naruto.
  Ránéztem Sakurára, de tudtam, hogy most nem tud 100%-osan koncentrálni a bordája miatt.
     - Majd holnap megpróbáljuk! — feleltem.
     - Most is megpróbálhatjuk! — szólalt meg Sakura.
     - Mára végeztünk! Neked is pihenned kell! — zártam volna le a vitát, de Sakura makacskodott.
     - De ha már itt vagyunk miért ne próbálhatnám meg? — nyaggatott.
     - Ez az Sasuke! — kezdte Naruto is.
  Nem fog ez jót tenni Sakurának, ha ennyi chakrát akar felhasználni.
     - Jó, legyen! — beadtam a derekamat, de érzem, hogy nem lesz jó vége.
  Felugrottam az egyik fa ágára, amíg Naruto elmagyarázta Sakurának, hogy mit hogyan csináljon.

Sakura:

  Láttam, ahogy Sasuke felugrik az egyik fa ágára és keresztbetett kézzel nekidől a tőrzsének.
     - Rendben Saku! Hunyd le a szemed és próbáld meg minden erődet az egyik kezedbe koncentrálni, majd amikor úgy érzed akkor engedd ki! — mondta Naruto, majd pár lépést hátrébb ment.
  Lehunytam a szemem és elkezdtem koncentrálni a chakrámat. Egyre jobban éreztem, hogy melegszik a kezem, ahogy átjárja az erő. Kinyitottam a szemem és vettem egy nagy lendületet, majd belevertem a földbe.

  Az öklöm amint hozzáért a talajhoz,megrepedt és mindenfelé törmelékek repültek.
     - Szép volt Saku! — tapsolt meg Naruto.
  Felé fordultam, de amikor elindultam elkezdett elhomályosulni a látásom, majd minden elsötétült. Az utolsó emlékem, az hogy meleg kezek szorítanak magukhoz.

Amíg eszméletlen voltam, az előző papnő emlékei jelentek meg, méghozzá a halálát láttam. A  démon a karjaiba zárva tartotta a papnőt, akit a saját vére borított be.
     - Sajnálom... hogy így történt! — suttogta a nő.
     - Meg fogsz gyógyulni, ígérem! — kiabálta a démon, miközben a könnyeivel küszködött.
  A papnő csak megrázta a fejét és mosolyra húzta a száját.
     - Ennél szebb... halálom nem is lehetne...—  mondta és vért köhögött fel.
  A démon arcán legördült egy könnycsepp. A papnő felemelte a kezét és a démon arcára tette. Közelebb hajolt hozzá a démon és egy lágy csókot lehelt a nő ajkaira. Neki is folytak a könnyei, majd keze elengedte a démon arcát és a földre zuhant.
- Szeretlek Indra... suttogta, majd szeméből eltűnt az élet jele.
     - Kushina! Kushina! — kiabálta a démon, de a nő teste többé nem mozdult.

Sasuke:

  Sakura pár perc alatt összegyűjtötte a chakráját, majd kiengedte a talajba. A porfelhőktől nem láttam, hogy mi törtét, de amint leülepedett akkor pillantottam meg, hogy mekkora kárt okozott a talajban.
     - Rengeteg erőt örököltél! — húztam félmosolyra a számat.
  Miközben Sakurát figyeltem, bekövetkezett amitől tartottam. Éreztem, ahogy kezd Sakura energiája elszállni. Leugrottam a faágról és pont időbe érkeztem, hogy eltudjam kapni az ájult Sakurát.
     - Mi történt? — kérdezte meglepődve Naruto.
     - Mondtam, hogy hagyjuk holnapra, de te bíztattad és ez lett a vége! — eluralkodott rajtam a düh.
     - Sajnálom Sasuke! — válaszolta, miközben a tarkóját vakarta.
     - Ideje hazamennünk! Otthon folytatjuk! — felemeltem az ájult lányt, majd elrugaszkodtam a talajtól és elindultunk szélsebesen haza.

  Siettem, hogy mihamarabb elláthassam a sérüléseit. Amint a házhoz értünk, kinyitottam az ajtót és felvittem Sakurát a szobájába, majd megpróbáltam az erőmmel begyógyítani a sebét, de csak a fájdalmán tudtam enyhíteni. Dühös voltam magamra, hogy nem állítottam meg őket. Felálltam és már indulni akartam, amikor Sakura szeme sarkából egy könnycsepp csordult le, óvatosan letöröltem neki, nehogy felébredjen. Kiléptem a szobából, becsuktam az ajtaját és lesétáltam Narutohoz.
     - Hogy van Sakura? — kérdezte idegesen.
     - Most már jobban! — feleltem.
     - Tényleg sajnálom Sasuke! — kért bocsánatot Naruto.
     - Semmi gond, az én hibám, hogy nem szóltam Sakura sérüléséről. Tudtam, hogy fájdalmai vannak, de azt vártam, hogy ő szóljon, de helyette még nagyobb fájdalmat okozott magának! — válaszoltam.
- Ne okold magad! — mondta. Nem emlékeztet valakire Sakura? — kérdezte.
- Kire? — kérdeztem meglepődve.
- Épp olyan makacs, mint te! — mosolyodott el Naruto.
- Vagy makacsabb! — mosolyodtam el én is.
Egymásra néztünk és mindketten elröhögtük magunkat. Pár perc után lépteket hallottam az emeletről.

Sakura:

Kezdtem visszanyerni az eszméletemet, és arra lettem figyelmes, hogy már nem fáj annyira a bordám. Érzékeny volt a mozgásra, de már nem lüktetett. Hirtelen nevetésre lettem figyelmes. Összeszedtem az erőmet, és elindultam a nappaliba. Minden lépésnél éreztem, hogy alig van bennem erő, túl sok chakrát engedtem ki az ütésnél. Amikor leértem észrevettem a két fiút. Sasuke egyből odajött hozzám és elkísért a kanapéig. Leült mellém, szeméből áradt az aggodalom.
- Jól vagyok, ne nézz így rám! — mosolyogtam rá.
- Biztos? — faggatott.
- Biztos — válaszoltam.
Naruto is leült velünk szembe a fotelba. Az arcom komolyra változott.
- A démont Indrának hívták! — kezdtem —Szerették egymás, de a szerelmük nem bontakozhatott ki, ugyanis a papnőt...megölték. — fejeztem be a mondatot.
Néma csend lepte be a szobát. Sasuke hangja törte meg a némaságot.
- Nem fogjuk hagyni, hogy meghalj! — jelentette ki, majd kezét az ölemben pihenő kezemre rakta.
- Igen, megvédünk bármi áron! — pattant fel Naruto a székből ökölbe szorított kézzel.
- Köszönöm Sasuke, Naruto — mondtam, miközben felváltva néztem a két fiúra.
- Na ideje lassan mennem! Pihend ki magad Sakura, meg te is pihenj Sasuke! — mondta Naruto és elindult az ajtó fele.
- Rendben, köszönöm Naruto a segítséget — választ nem kaptam, csak meglegyintette a kezét.
Sasuke bezárta az ajtót majd visszaült mellém.
- Biztos, hogy jól érzed magad? — kérdezte, közben kezét visszarakta a kezemre.
- Igen, teljesen jól vagyok! — jelentettem ki.
Felnéztem Sasuke ébenfekete szemeibe, mint mindig most is rabul ejtettek. A fülem mögül kitörtek a rózsaszín hajtincseim, de Sasuke gyengéden visszasimította őket a helyükre, majd...