Sasusaku: Véráztatta élet

Barátok

Sakura :

- Igaz? — kérdezte egy ismerős hang.
  Ijedten fordultam hátra, de akkor észrevettem a falnak dőlt Sasuket.
     - Ide szoktam feljönni — kezdte — Innen belátni az egész várost. – mondta miközbe lassan idesétált mellém.
  Egy kis ideig némán álltunk egymás mellett és bámultuk a várost.
     - Gondolom eltévedtél. – törte meg a csendet.
     - Dehogy tévedtem el! – puffogtam.
  Sasuke a szemöldökével vont kérdőre.
     - Jó... igen, eltévedtem. – ismertem el — Meg téged kerestelek. — mondtam.
     - Engem? Ugyan miért keresne az új diák pont engem? — kérdezte kicsit cinikusan.
     - Mert tudni akarom, hogy miért vállaltad el velem a felelősködést? — kérdeztem, de ő csak megvonta a vállát.
     - Nem tudom. Csak úgy kedvem támadt. — válaszolta.
     - Aha, értem...
  A lágy szellő gyengéden fölrepítette a lehullott virágszirmokat a levegőbe.
     - A nevem Uchiha Sasuke — mondta felém fordulva, majd egy virágszirmot vett ki a hajamból.
     - Örvendek Sasuke — mosolyogtam rá.
     - Gyere, visszamegyünk az osztályterembe.– mondta, majd sarkonfordult és elindult a lépcsőház felé.
     - Rendben. – válaszoltam neki.

  Még egy pillantást vetettem a tájra, majd elindultam Sasuke után. Csengőszóra be is értünk a terembe és folytatódtak az órák. A nap hátralévő részébe már a terembe maradtam és beszélgettem a lányokkal. Megpróbáltam beilleszkedni és kezdetnek ez is elég. Hamar véget ért az első nap.
     - Sakura, megyünk együtt haza? — kérdezte Ino.
     - Persze mehetünk! — kiálltottam oda nekik.
  Ino és Hinata már az ajtóba vártak, így gyorsan összepakoltam a könyveimet és már futottam is oda hozzájuk. Együtt végigsétáltunk az iskola folyosóin, majd a szekrényekből kivettük a cipőinket és elindultunk haza.

Útközbe még beszélgettünk, röhögcséltünk. Meséltek magukról a lányok is, így már nem is voltak annyira idegenek számomra. Mesélte Hinata, hogy a városba nyílt egy új karaoke bár és, hogy menjünk el, majd együtt. Örültem, hogy ilyen két barátnőm lett már az első napom.

     - Lányok, nekem most erre kell mennem - mutattam az útra - Majd holnap találkozunk! – intettem nekik.
     - Rendben Saku, akkor holnap. – mondta Ino.
     - Szia Sakura! – köszönt el tőlem Hinata is.
  Ők ketten együtt sétáltak tovább, míg én a park felé vettem az irányt. A parkon átmenet találtam egy szentélyt, ahol megálltam, imádkoztam egyet a szüleimért, majd tovább sétáltam. Egy negyed óra múlva haza is értem.
     - Hazaértem! – kiálltottam el magam, majd kibújtam a cipőmből.
  Igaz, nem mintha valami válaszra is vártam volna.
Felmentem a szobámba, átvettem egy zöld rövidnadrágot meg egy fehér kinyúlt pólót és nekifogtam kipakolni azokat a dolgokat, amikre még nem volt időm, mióta ide költöztem, majd készítettem vacsorát magamnak.
    - Jó étvágyat! — csaptam össze a tenyerem.

  Vacsora után elmosogattam és eltörölgettem a tányérokat. Felsétáltam az emeletre,engedtem egy jó forró fürdőt, majd megmostam a hajam. Fürdés után a szobám felé vettem az irányt.

  Kinyitottam az ablakomat, majd kiültem az ablakpárkányra gondolkozni, meg kiszellőztetni a fejem. Egy 15 perc után az ágyamboz sétáltam, majd elnyomott az álom.

Az éjszaka folyamán, megint azok a furcsa álmok gyötörtek. Minden álmom egy papnőröl és egy démonról szólt. A mostani álmomban, mintha én lettem volna a nő. Egy fa tövébe ültem és sírtam, majd egy démon jelent meg előttem, aki a kezét nyújtotta. Felnéztem a démonra, de arcát a sötétség eltakarta.Kezét még mindig felém tartotta, így elfogadtam a segítséget és ő felhúzott a fa tövéből.

Tekintetünk találkozott. Vörösen világító szemeibe volt valami... valami szomorúság. Hideg kezével letörölte a könnyeimet, majd magához húzott. Gyengéden ölelt, mintha attól félne, hogy bármelyik pillanatba összetörnék. Ölelése felmelegítette a testemet és melegséggel árasztott el. A démon a fülemhez hajolt:
- Sajnálom, hogy miattam kell szenvedned — súgta.
Hangja tele volt fájdalommal és szomorúsággal.
- Nem a te hibád, ez a Sorsom... — súgtam vissza a démonnak, majd minden elsötétült körülöttem.