Sasusaku: Véráztatta élet

Egy régi barát

  Sasuke:

     - Engedd el őt! — kiáltottam rá.
  Nem tudtam mi tévő legyek. Sakurának nem eshet baja. Miközben azon agyaltam, hogy hogyan mentsem meg az ijedt lányt megpillantottam a kardomat.
     - És ha nem engedem el? — kérdezte az idegen.
  Vártam, hogy lankadjon a figyelme, majd egy szempillantás alatt a kardomhoz ugrottam, majd gyors léptekkel Sakura felé vettem az irányt.
     - Állj, vagy megölöm! — kiáltott rám és egy kunait emelt Sakura nyakához.
  Megdermedtem, ahogy megláttam Sakura rémülettel teli arcát, lábai remegtek. Nem tudom használni a sharingant, mert nem látom a szemét, nem fog rá hatni. Viszont, ha elég gyors vagyok a mozdulatait előre láthatom és lenne esélyem kiszabadítani őt. Idegesített, hogy ennyire tehetetlen vagyok, de próbáltam álcázni, hogy ne lássa rajtam a támadó.
     - Na mi a baj Uchiha? Hagyod meghalni a lányt? — kérdezte.
  Nem válaszoltam. Most vagy soha. Aktiváltam a sharingant, majd az idegen felém hajította a kunait, de kikerültem. Háta mögé ugrottam és vállon rúgtam, majd amikor elengedte a lányt ölembe kaptam és visszaugrottam az ajtóba.
     - Ezek szerint a gyorsaságod nem változott! — jelentette ki a maszkos.
     - Sa...suke — mondta ki a nevem Sakura és arcáról eltűnt a félelem.
  Leraktam a saját lábára és hátrébb toltam.
     - Mit akarsz? — kérdeztem ingerülten.
     - Kíváncsi voltam, hogy ki az a nő, aki miatt elárultad a fajtádat! — felelte, majd támadó állást vett fel.
Követtem a példáját, de tudtam, hogy itt nem jó, ha egymásnak esünk, nem marad semmi a házból.
- Kapaszkodj erősen — fordultam Sakura felé, aki értetlenül nézett rám.
Felkaptam és a folyosó végi ablakon kiugrottam, majd az erdő felé vettem az irányt. Éreztem, hogy követ minket, de nyugodtabb voltam, hogy nem a házat tesszük tönkre. Megálltam, amikor már nagyjából az erdő közepére értünk. Leraktam Sakurát aki feszülten nézett rám. Vártam és koncentráltam.
- Jön! — figyelmeztettem Sakurát.
A sharingannak hála kivédtem a támadását. Kardjaink csattanására az erdő madarai felrepültek a fák lombjaiból.
- Sakura állj hátrébb! — kiáltottam rá.
- Rendben! — válaszolt és az egyik fa tövébe húzódzkodott.
Amikor tudtam, hogy már biztonságban van, akkor nagyobb erővel akartam támadni, de a pecsét blokkolta a démoni erőmet. A maszkos tartotta velem a lépést. Tudtam, hogy ha már egy percre is figyelmetlen vagyok, akkor hátrányba kerülhetek.
- Gyors vagy, viszont még mindig figyelmetlen! — mondta a maszkos.
- Ezt hogy érted? — kérdeztem vissza.
Egy kunait dobott felém, amit túl egyszerűen ki tudtam kerülni. Akkor jöttem rá, hogy nem én voltam a célpontja.
- SAKURA!! — kiáltottam.
A sharingan segítségével oda tudtam időbe ugrani Sakura elé. A kunai nem őt találta el, hanem az én vállamba fúródott bele.
- Sasuke, a hátad! — mondta Sakura.
- Semmi gond, begyógyul! — feleltem.
- Nem fog olyan gyorsan begyógyulni, mint ahogy te gondolod! — vágott a beszélgetésünkbe a maszkos.
  Elsőnek nem értettem hogy mire céloz, de utána éreztem, hogy mérgezett volt.
     - A francba... — hátraestem Sakura ölébe.
     - Sasuke! — kiáltott.
     - A kunai... mérgezett volt... — mondtam neki.
  Muszáj valamit kitalálnom különben mind a ketten meghalunk.

Sakura:

  Sasuke hirtelen az ölembe borult.
     - Sasuke! — kiáltottam, majd a karjaim közé húztam.
     - A kunai... mérgezett volt... — nyögte válaszul.
  Nem tudtam mi tévő legyek. Ránéztem a kezemre, majd eszembe jutott, hogy múltkor is sikerült meggyógyítanom őt. Lehunytam a szemem és vettem egy mély levegőt, kezemet a sebhelyre tapasztottam. Koncentráltam, de nem történt semmi.
     - A fenébe!! — kiáltottam el magam.
     - Mit csinálsz Sakura? — kérdezte Sasuke és megpróbált lábra állni, de visszaesett. Gondolom a méreg legyengítette a szervezetét.
     - Meg akarlak menteni! — kiabáltam, majd hirtelen zölden kezdett világítani a kezem.
  Újra a sebhelyre raktam a kezem és elkezdett beforrni a seb. Láttam, hogy Sasuke kezdi visszanyerni az erejét. Felém fordult, majd két ujjával homlokom bökött.
     - Köszönöm Sakura! — mondta és az ellenség felé fordult.
- Nincs...mit... — suttogtam.
Melegséggel töltött el, hogy végre Sasuke segítségére lehettem és hogy nem csak hátráltatom őt.