Sasusaku: Véráztatta élet

Egy átlagos napnak indult

Sakura:

     - A sorsa... — mondtam halkan.miközben a plafont bámultam.
  Ránéztem az órára, de szerencsére még időbe vagyok. Kikeltem az ágyból, megigazítottam, majd megfésülködtem és lementem a konyhába, hogy készítsek valami reggelit. Reggeli után felvettem az egyenruhámat, a táskámat és a cipőmet, majd kiléptem a házból és elindultam az iskolába.

  A parkon át mentem, amikor észrevettem valakit.
- Sasuke! – kiáltottam oda neki.
Hátranézett, majd megvárta, míg utolértem őt.
- Jó reggelt Sasuke! – köszöntöttem.
- Neked is! – mondta, majd  elindultunk együtt.

  Egész úton csendben mentünk egymás mellett. Egyikünk se próbálkozott azzal, hogy megtörje a csendet. Az iskolába beérve elsétáltunk a szekrényeinkhez, átvettük a váltócipőnket, majd a terembe felérve leültünk a helyünkre.

     - Reggelt Saku — köszöntött Ino.
     - Neked is! — válaszoltam.
      - Jóreggelt Hinata! — köszöntöttem a másik barátnőmet.
     - Jóreggelt Sakura! — mosolygott.

  A lányok is kipakoltak, majd pár perc után megérkezett a tanár és elkezdődött az óra. Valahogy nem tudtam az álmomból kiszakadni, egész nap azon gondolkoztam. Csak bámultam kifele az ablakon, és figyeltem, ahogy a szél egy keringőre kéri fel a lehullott rózsaszín szírmokat.
- Hé! – Ütött rá Sasuke a fejemre egy könyvvel.
Nagy nehezen visszatértem a valóságba.
- Legalább tegyél úgy, mintha figyelnél, lökött — súgta oda.
- Rendben. – fordultam hátra, majd gúnyosan rámosolyogtam.
Az óra többi részébe már odafigyeltem és jegyzeteltem. Nem sok idő múlva megszólalt a csengő és Sasuke szokásához híven megint eltünt. Gondolom fent van a tetőn.
- Sakura jössz? – kérdezte Hina.
- Hova? – kérdeztem.
- Testnevelés órára. – felelte.
- Ja, igen, persze. – mondtam, majd elindultunk az öltöző felé.
Átöltöztünk és a tornaterembe vártuk a tanárt.
- Gyerekek! Mivel ma van az első testnevelés órátok, ezért arra gondoltam, hogy röplabdázni fogtok. – mondta a tanár.
Felosztotta a csapatokat, majd kezdetét vette a játék. A mi csapatunk vezetett, de az egyik osztálytársam véletlenül nekem jött én meg elvesztettem az egyensúlyomat és elkezdtem dőlni a vasszekrény felé.
- Sakura vigyázz! – kiáltotta oda Ino.
Már felkészültem a csattanásra, de nem éreztem olyan nagy fájdalmat, mint ahogy, azt elképzeltem. Hátranéztem és észrevettem, hogy Sasuke mögöttem van.
- Úristen! Sasuke jól vagy? – ijedten fordultam felé.
- I-igen jól. – mondta, de láttam rajta, hogy fájdalmai vannak.
- Megsérült a kezed! – jelentettem ki, de ő csak kikapta a kezemből a kezét.
- Mondtam, hogy jól vagyok. – szúrós tekintetet nyilalt felém, majd felállt és visszament játszani.
- Hazudsz. – suttogtam halkan.
Én még egy kicsit ott maradtam ülve, miközben a többiek játszottak. Láttam Sasukén, hogy nagyon fáj a keze. Haragudtam rá, dühös voltam, hogy nem ismerte be, hogy fáj a keze.

Hamar vége lett az órának és elmentünk átöltözni a lányokkal.
- Sakura tényleg jól vagy? — kérdezte Hina.
- Miért hazudik? – kérdeztem halkan.
- Ki hazudik? – kérdezett vissza Hina.
Felnéztem és Ino meg Hinata ijedten néztek rám.
- Ja! Bocsánat . Kicsit elgondolkoztam. – válaszoltam, majd egy erőltetett mosolyt csaltam az arcomra.
- Biztos, hogy jól vagy? – kérdezte újra Hina.
- Igen, biztos! – jelentettem ki, majd felpattantam és gyorsan átöltöztem.
- Mehetünk? — kérdeztem a lányoktól.
- Persze. — mosolyogtak rám.

Mire visszaértünk a terembe, addigra be is csengettek. Szép lassan teltek az órák és elérkeztünk az ebédidőhöz.
- Velünk tartasz ma? – kérdezett Ino.
- Igen, szívesen. – mondtam és kis boldogsággal töltött el, hogy rájuk mindig lehet számítani.

Úgy döntöttünk, hogy kint a szabadba fogyasztjuk el az ebédünket. Kimentünk az iskola udvarába és letelepedtünk az egyik cseresznyefa tövébe.
- Ki mit hozott magával ebédre? – kérdezte Hina, közbe kipakolta a saját csomagját.
- Én Tamagoyaki-t hoztam. — válaszoltam.
- Én meg Kyaraben-t készítettem — mondta Ino.
- Én Bentó-t csináltam magamnak. – válaszolta Hinata.
     - Kértek belőle? — kérdeztem, majd feléjük tartottam az ételes dobozomat.
     - Igen! — kiálltották egyszerre a lányok.
  Elvették a saját falatjukat és megebédeltünk, közbe beszélgettünk, röhögcséltünk és jól éreztük magunkat.

  Ebéd után még maradt egy kis időnk, így sétáltunk egyet az iskolaudvaron, majd mikor visszaértünk a terembe kezdődtek a délutáni órák. Szerencsére gyorsan eltelt az a pár óra. Együtt lementünk a szekrényekhez, de akkor jutott eszembe, hogy a terembe hagytam az egyik jegyzetemet.
     - Sajnálom lányok, menjetek nélkülem, a terembe hagytam a jegyzeteimet. – mondtam.
     - Semmi gond, majd holnap együtt megyünk.– vígasztalt Ino.
     - Akkor holnap. Sziasztok! - köszöntem el tőlük, majd az osztályterem felé vettem az irányt.

  A lemenő nap világította meg a folyosót.
Visszaérve a terembe, kivettem a jegyzeteimet a padból és elindultam a szekrényemhez, amikor...