Sasusaku: Véráztatta élet

Mi lett volna, ha...?

Sasuke:

Korán kelő típus vagyok. A függöny résein átszűrődött a reggeli nap sugara. Sakura arcáról áradt a nyugalom. Megpróbáltam óvatosan kifejteni a kezéből a pólómat, majd a fürdő felé vettem az irányt. Megnyitottam a csapot és a kellemes hideg víz felfrissítette az arcomat. Visszaléptem a szobaajtóhoz, de nem volt szívem felkelteni az alvó szépséget.

Lesétáltam az emeletről a konyhába, majd felderítettem a hűtő tartalmát. Nem sok minden volt benne, így kivettem a tojást és összedobtam egy kis rántottát reggelire.
- Meddig akarsz még az ajtóból figyelni? — szegeztem az ajtóhoz támaszkodó Sakurához.
- Nem tudtam, hogy tudsz főzni! — mondta, majd elrugaszkodott az ajtótámasztól és mellém sétált.
- Persze, hogy tudok, igaz nem vagyok profi benne, de egy rántottát bárki megtud csinálni — válaszoltam, majd lepillantottam rá.
Smaragdzöld szemei azonnal rabul ejtettek, nem bírtam elvenni a tekintetem róluk. Gyengéden ujjaim közé fogtam egy hajtincset és megszagoltam, cseresznyevirág illata volt. Sakura arcán halvány pír keletkezett. Lassan hagytam, hogy a haja kicsússzon az ujjaim közül, majd a megkavartam a rántottát.
- Megterítek addig — törte meg a csendet, majd a felső polcról leemelt kettő tányért.
- Nemsoká kész a rántotta is — feleltem, de a szemem sarkából a rózsaszín hajú lányt követtem.
Elkészültem a reggelivel és átraktam az étkezőasztalra és leültünk megreggelizni. Sakura az étel fölé hajolt, lehunyta a szemét és egy hatalmas beleszippantott.
- Isteni illata van! — csillant fel a szeme.
  Kiszedte nekem a reggelit, majd magának is és csendben elfogyasztottuk a reggelinket.
     - Köszönöm Sasuke — suttogta.
     - Megígértem, hogy vigyázok rád! — válaszoltam neki.

Sakura:

  Összeszedtem a tányérokat és a mosogatóhoz léptem. Megnyitottam a csapot és nekifogtam a tányérok elmosogatásának.

  Nem tudom mi van velem, de a tegnap este óta, annyira zavarban vagyok Sasuke előtt. Talán kezdem megkedvelni őt. Megfordultam és szememmel a fekete hajú fiút kerestem. Tekintetünk találkozott, ónix szemei közrefogták smaragdjaimat. A mosogatószer miatt kicsúszott a tányér a kezemből és a csapba esett, majd széttört.
- Basszus! — szólaltam fel és Sasuke felpattant a székről.
- Mi történt? — kérdeztem, miközben felém sétált.
- Kicsúszott a kezemből a tányér és összetört. — mondtam és elkezdtem kiszedni a törött darabokat a csapból.
Az egyik szilánkkal megvágtam az ujjamat.
- Au... — felszisszentem.
- Elvágtad az ujjad, igaz? — vont kérdőre.
- Igen — feleltem halkan.
Sasuke megfogta a vérző ujjamat és lenyalta a vért róla. Arcom a vérem színével vált egyformává.
- Mi-mit csinálsz? — dadogtam. Felém fordította az ujjamat és a seb begyógyult. Az arcomon meglepődöttség tűnt fel.
- A kis horzsolásokat az erőmmel betudom gyógyítani, viszont a mélyebb sebeket már nem. Arra a te erőd képes! — válaszolta Sasuke.
- Értem — suttogtam.

Felnéztem az előttem álló démonra. Ébenfekete szemei az ajkamra siklottak, majd újra a tekintetemet keresték. Kezével az állam alá nyúlt, majd mélyen a szemembe nézett. Érintése melegséggel járta át a testemet.
- Sa-su-ke — ejtettem ki halkan a nevét.

Ezek szerint ugyan azok az érzések kavarognak bennünk, csak mindketten féltünk ezt megmutatni. Nem akartam magamhoz közel engedni, nem akarom őt is elveszíteni,ahogy eddig mindenkit.

Sasuke tekintetét újra az ajkamra irányította, majd lassan közeledni kezdett felém. Minden porcikám megfeszült és remegett a vágytól. Éreztem a számon Sasuke leheletét.

Már csak pár centi választott el minket, amikor Sasukét kizökkentette valami. Éreztem, hogy az összes izma megfeszült, arcán idegesség jele uralkodott el.
     - Mi a baj? — kérdeztem, miközben összeszedtem a gondolataimat.
     - Figyelnek minket! — közölte rezzenéstelen arccal.
     - Ezt hogy érted? — megremegett a hangom, majd körbenéztem a konyhába.
     - Eddig elrejtette az erejét, azért nem éreztem, de most viszont figyelmetlen volt és leleplezte magát! — mondta Sasuke, majd ében fekete szemét felváltotta a vérvörös szempár.
  Ennyire közelről még nem láttam őket. Teljesen másmilyen volt, mint az álmaimban lévő démonnak a szeme. Az övé sokkal különlegesebb.
     - A francba, ha nem lenne az átokpecsét, akkor hamarabb megéreztem volna a jelenlétét! — dühöngött.
     - Átokpecsét? — kérdeztem vissza érdeklődően.
     - Mielőtt a te világodba jöttem volna, akkor összehozott a sors egy nem kívánatos személlyel, aki az átokpecséttel elzárta a démoni erőm felét. — mondta.
     - Mit csináljunk? — hangomból áradt az aggodalom.
     - Menj fel a szobába és keresd meg a kardomat! — utasított Sasuke, majd felrohantam az emeletre.
  Beléptem a szobába, majd amikor a kardért nyúltam valaki befogta a számat. Próbáltam kiszabadulni a szorításából. Sikerült megharapnom a kezét, majd sikítottam, de kezét újra a számra tapasztotta. Felnéztem és egy fehér-piros kitsune maszkos démon volt aki megtámadott.

Sasuke:

  Próbáltam a démon jelenlétét keresni, de sikertelen volt. Hirtelen sikítást hallottam az emeletről.
     - Sakura! — kiáltottam el magam és már rohantam is fel az emeletre.
  Amint a szobaajtóba értem, észrevettem a maszkos démont. Sakura könnyes szemmel nézett rám.
     - Engedd el őt! — kiáltottam rá.