Sasusaku: Véráztatta élet

Kósza gondolatok

Sakura:

Az ébresztő hangja zavarta meg álmomat, nem volt valami kellemes az ébredésem. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból, elvonultam a fürdőbe rendbe rakni magam, majd lementem a konyhába egy bögre zöld teáért, hogy legalább valami energiám legyen a mai napra. Szép lassan beszürcsölgettem a teámat. Felmentem felöltözni és elindultam az iskolába. A házból kiérve Sasuke várt a kapuba.
- Jó reggelt. – köszöntött.
- Neked is Sasuke. – mondtam — Mióta vársz itt? — kérdeztem.
- 5 perce. Láttam, hogy ég a konyhába a lámpa, így gondoltam, hogy még itthon vagy. — válaszolta, majd elindultunk az iskola felé.

Csendben haladtunk végig az utcákon, nem aludtam tul jól az álmok miatt.
- Mi az? Nem tudtál aludni? – kérdezte.
Legszívesebben elmondtam volna neki az igazságot, de tuti kiröhögött volna, így hazudtam.
- Túl sokáig olvastam az este és nem figyeltem az időre. – mentettem ki magam a beszélgetésből.
- Így már minden érthető. – mondta és szerencsére nem is faggatott tovább.

Az iskolába beérve lecseréltük a cipőinket, majd a terem felé vettük az irányt.
- Jó reggelt Sakura, Sasuke! – köszöntött minket Shika.
- Jó reggelt Shika! – köszöntöttem.
- Reggelt! – mondta Sasuke, majd ment tovább a terem felé.
- Sasuke! – szólt utána Shika.
- Hmm? – szólt vissza.
- Ma edzés, ne felejtsd el. – kiáltotta oda neki.
- Rendben. Ez a lökött is jön. – mondta és közbe mutatott rám.
- Ki a lökött? – kérdeztem vissza puffogva.
- Rendben, akkor délután a tornaterembe. Sziasztok. – mondta, majd futott is órára.
- Mi az? – kérdezte Sasuke.
- Lökött? – kérdeztem.
- Hát igen, te izgultál annyira miattam tegnap, ezért vagy lökött. – mondta.
- Hmm... Jó indok. – mondtam és elkezdtem röhögni.

Beértünk a terembe, lepakoltunk és elkezdődtek az órák. Ma Hinata nem jött iskolába, szerintem elkapta a tavaszi náthát, így Inoval beszélgettem a szünetek alatt. Az egyik órán valahogy megint belecsöppentem az álmomba, majd Sasuke ébresztett fel.
     - Sakura! – szakított félbe Sasuke.
     - Igen! – kérdeztem vissza.
     - Már három órája csak ülsz és bámulsz kifele az ablakon. – mondta, majd odahúzott egy széket az asztalomhoz.
     - Tényleg? Észre se vettem. – mondtam és Sasuke-ra néztem.
     - Történt valami? – kérdezte.
     - Nem semmi, csak fáradt vagyok. — mentegetőztem.
     - Rendben, ha te mondod. – felállt és kiment a teremből.
  Az órákon próbáltam koncetrálni és odafigyelni, de az elmém nem akart megnyugodni. Szerencsére hamar elérkezett az ebédszünet. Felálltam, hogy kimegyek kiszellőztetni a fejemet, de Ino megállított.
     - Ebédelünk együtt? – kérdezte Ino.
     - Köszönöm, de most nem tudok veled ebédelni, sajnálom. – válaszoltam és kiviharzottam a teremből.
  A folyosókon végigmenve azon gondolkoztam, hogy hova menjek, de csak egy hely jutott az eszembe, ahol megnyugodhatok. A tetőre kiérve a meseszép táj fogadott.
     - Mit csináljak? – sóhajtottam és belemarkoltam a kerítésbe.
  Nyikorgást hallottam, majd kinyilt a lépcsőház ajtaja és Sasuke lépett ki rajta.
     - Tudtam, hogy ide fogsz jönni. – elindult felém.
     - Nem volt más ötletem, hogy hova menjek. – mondtam, miközben a tájat bámultam.
     - Mi zavar téged? — kérdezte Sasuke és felémfordult
     - Nem szeretnék róla beszélni. — ráztam le egy egyszerű válasszal.
  Épp mondani akart valamit, de a csengő félbeszakította, gyorsan sarkon fordultam és elindultam a lépcső felé. Miután visszaértünk a terembe, leültünk a helyünkre és folytatódtak a délutáni órák. Az utolsó óránk elmaradt, mert beteget jelentett a tanár. Összepakoltam a jegyzeteimet meg a tollaimat, majd elindultam az ajtóhoz, ahhol már Sasuke várt a falnak dőlve.
     - Mehetünk? – kérdezte.
     - Igen. – mondtam és elindultunk a tornaterem felé.

  Mire odaértünk már mindenki ott volt. Elkezdték a fiúk a bemelegítést, majd a harcot. Ügyesek voltak nagyon, főleg Sasuke. Gyors mozdulatai voltak és kifejezetten pontos, erős ütései. Rendesen érezni lehetett a feszültséget a terembe. Sasuke nyerte a párbajt, majd a kardot visszacsúsztatta a hüvelyébe.

- Kipróbálod? – fordult felém Shika.
     - Komolyan egy lányt akarsz elverni? – kérdezett vissza Sasuke.
     - Szabad? – kértem engedélyt, majd kinyújtottam a kezem a kardért.
  Sasuke odaadta a kardját. Nagyon nehéz volt, de nem akartam, hogy azt higyék gyenge vagyok.
- Érintsük össze a kardunkat. – mondta Shika.
- Sakura! - szólt oda Sasuke.
- Tessék? – kérdeztem vissza.
- Ne hagyd magad.– mondta, majd rám mosolygott.
  - Rendben. – válaszoltam.
- Kezdhetjük Sakura? – kérdezte Sasuke.
     - Igen. – mondtam, majd vettem egy mély levegőt.
  Ránézett Shikara, aki csak bólintott egyet neki.
     - Rajt! – kiáltotta el magát.
  Erős ütései voltak, így nehezebb volt hárítani őket. Majd eltalálta a vállamat.
     - Egy – nulla. – mondta Sasuke.
Ez biztos nyomot fog hagyni.
     - Kész vagy Sakura? – kérdezte Shika.
     - Igen, folytathatjuk. – mondtam, majd minden erőmet összekoncentráltam a kezembe.
     - Rajt.
  Még mindig érezni lehetett az ütések súlyát, de most valami más volt. Mintha, láttam volna előre a mozdulatait. És akkor megláttam egy szabad pontot, ahova lemérhettem a csapást. Telibe.
     - Egy – egy. Szép volt Sakura! – szólt oda Sasuke, miközbe megtapsolt engem.
  Még egyszer megvívtunk, de akkor is Shika jött ki győztesnek. Mindenki megtapsolt minket, majd megveregették a vállamat páran.
     - Sakura, hol tanultál meg így vívni? – kérdezték a fiúk.
     - Ki fogtok röhögni, de nem tudom. Olyan érzésem volt, mintha látnám a mozdulataid. – mondtam.
     - Rendben srácok, a mai edzésnek vége. Szép munka volt. Köszönöm Sakura a párbajt. – mondta Shika, meghajolt, majd elkezdtek összepakolni.
  Mindenki összeszedte a cuccát és elment. Csak én és Sasuke maradtunk.
     - Vívjunk egyet... — szólt oda Sasuke.