Sasusaku: Véráztatta élet

Kiképzés

Sasuke:

- Azért jöttem, mert az Akatsuki mozgolódni kezdett. — mondta Naruto.
     - Tudom... találkoztam Deidarával. — feleltem.
     - És vele találkoztál már? Itachival? — faggatott.
  Az arcomon összerándultak az izmok, amikor meghallottam a bátyám nevét. Sok mindent el kell még magyaráznom Sakurának a múltammal kapcsolatban.
     - Nem... még nem... — halkultam el a mondta végére.
     - És mit akarsz kezdeni Sakurával? Tudja már, hogy milyen erő van a hatalmába?  — kérdezte Naruto.
     - Holnap elkezdem a kiképzését! — jelentettem ki.
     - Segítek, ha szeretnéd! — válaszolta Naruto.
- Lehet szükségem lesz rád! Nem mindent tudok megtanítani neki — mondtam.
- Mihez ért Sakura? — kérdezett.
- Eddig amiről tudtam a kardvívás és a gyógyítás, viszont most már azt is tudom, hogy látói képessége is van. — vázoltam fel Narutónak a részleteket.
Sakura lépteit hallottam közeledni a szoba felé.

Sakura:

Összedobtam egy kis ráment, remélem Naruto szereti. Ahogy látom a fiúk elvonultak a nappaliba, biztos sok mindent kell megvitatniuk. Hamar elkészültem a vacsorával, majd kiszedtem és kivittem nekik a nappaliba.
- Köszönjük Sakura-chan! — hatalmas vigyor terült el Naruto arcán.
- Köszönöm Sakura! — mondta Sasuke.
Leültem Sasuke mellé és nekifogtunk megenni a vacsorát. Miután elfogyasztottuk az ételt leraktuk az asztalra a tálakat.
- Szóval... — kezdtem — Te is egy démon vagy igaz Naruto? — kérdeztem.
- Igen, úgy ahogy Sasuke is, de gondolom ezt már tudod. Együtt képeztek ki minket és akkor lettünk barátok.
- Értem! És az a ketrec amit láttam? — faggattam tovább.
- Az Kurama ketrece. Gyerekkoromban a démonok világába elszabadult egy szörnyeteg, egy kilencfarkú rókadémon. Én lettem a gazdateste. Eleinte nem voltunk jóba,de most már barátok vagyunk és mindent együtt tudunk összhangban csinálni, ha harcra kerül a sor. — fejezte be a mondatot.
- Köszönöm, hogy ezt elmondtad Naruto! — mosolyogtam rá.
- Ideje lenne pihennünk! — szólalt meg Sasuke.
- Igen, szerintem is pihenjünk! — helyeseltem a döntését.
- Naruto van még egy hálózsákom, ha szeretnél itt maradhatsz éjszakára! — mondtam neki.
- Köszönöm Sakura-chan, de inkább hazamegyek. — mondta, majd az ajtó irányába indult.
- Jóéjt Naruto! — búcsúztam el tőle.
- Jóéjt! — mondta és egy szempillantás alatt eltűnt a sötét éjszakában.
Amikor becsuktam az ajtót akkor már Sasuke a lépcső tetején vár már rám. Ezek szerint nem mer egyedül hagyni. Elindultam felfele, majd az utolsó lépcsőfokon megálltam és felnéztem rá.
- Köszönöm, hogy mindig megvédsz! — törtem meg a csendet.
Sasuke mosolygott egyet és elindult a szobája ajtaja felé.
- Holnap elkezdem a kiképzésedet! — szólt oda.
- Kiképzés? — kérdeztem vissza.
- Igen! Nem te mondtad, hogy a segítségemre akarsz lenni? — fordult vissza Sasuke.
     - De... — kezdtem, de félbeszakított.
     - Semmi de, holnapra pihend ki magad. Nem fogok veled kesztyűs kézzel bánni! — kacsintott rám és kinyitotta az ajtaját.
     - Rendben! Jóéjt Sasuke! — köszöntem el tőle, majd én is benyitottam a szobámba.
     - Neked is! — mondta és már csak az ajtó kattanását hallottam.

  Kinyitottam az ablakomat, hogy kiszellőzzön a szobám, majd átvettem a pizsamámat és belefeküdtem az ágyamba.
- Kiképzés — suttogtam a párnámba.
Nem sok idő kellett ahhoz, hogy elnyomjon az álom.
Az éjszaka folyamán nem voltak rémálmaim és az emlékképek sem jelentek meg előttem. Végre volt egy nyugodt éjszakám, amin kipihenhettem magam.

  Hamar elérkezett a reggel. A nap sugarai átszűrődtek a redőnyömön és bevilágították az egész szobámat. Felültem az ágyamon és kinyújtózkodtam, majd a szekrényem felé vettem az irányt. Kényelmes ruhát kerestem, ha már azt mondta Sasuke, hogy nem fog kesztyűs kézzel bánni velem. Kivettem egy piros pólót és egy fekete rövidnadrágot. Miután felöltöztem elindultam a fürdőbe, hogy megfésülködjek. Sasukéval egyszerre nyitottuk ki a szobaajtóinkat.
- Jó reggelt! — köszöntött Sasuke.
- Neked is! — mondtam és a fürdő felé indultam.
Gyorsan kifésültem rózsaszín tincseimet és már indultam is le az emeletről. Mire leértem addigra Sasuke csinált szendvicseket.
- Gyorsan megreggelizünk és indulunk is! — mondta Sasuke.
- De hol fogunk edzeni? — faggattam, majd beleharaptam a szendvicsbe.
- Az erdőbe — felelte, majd ő is hozzálátott a reggelihez.
Hamar befejeztük a reggelit, a tányérokat csak beraktam a mosogatóba. Felkaptam a táskámat és már indultam a bejárati ajtóhoz, ahol már Sasuke rám várt. Kiléptünk a friss levegőre, kellemesen meleg volt. Bezártam az ajtót, majd Sasuke felé fordultam.
- Gyere! — nyújtotta felém a kezét.
- Oké — mondtam és belecsúsztattam a kezemet az övébe.
Magához rántott és átkarolta a derekamat.
- Kapaszkodj! — figyelmeztetett.
Mire észbe kaptam akkor már a házak tetején ugráltunk. Hamar az erdőbe értünk, majd Sasuke megállt egy tisztáson és lerakott.
- Itt fogunk edzeni? — kérdeztem, majd felmértem a terepet.
- Igen — felelte Sasuke.
     - De nem fognak észrevenni minket? — vontam kérdőre.
     - Nem, mert reggel Naruto egy védőburokkal vette körül a területet. — mondta, majd a táskájából kivett pár kunait meg shurikent.
  Az oldaláról leakasztotta a két kardot. Az egyiket felém emelte, amit kivettem a kezéből és vártam.
     - Szóval, mivel vívtunk már így tudom, hogy tudod a kardot használni, úgyhogy meg kell próbálnunk az ösztöneidet felgyorsítani. Az lesz a feladatod, hogy megpróbáld kivédeni a támadásaimat. — közölte és felvett egy támadó helyzetet.
     - Értem! — jelentettem ki majd én is felvettem egy védekező-támadó testhelyzetet.
     - Kezdhetjük? — kérdezte Sasuke, szeme vörösre váltott.
     - Igen! — feleltem.
  Az erdőn egy lágy fuvallat söpört át. Csak álltunk egymással szemben, majd hirtelen eltűnt előlem. Szemem kikerekedett Sasuke gyorsaságától. Már mozdítani akartam a kardomat, hogy körülnézek, amikor észrevettem a vállam felett a kardot. Sasuke a hátam mögött termett és a kard hegyével az állam alá nyúlt.
     - Meghaltál! — törte meg a csendet a tisztáson — Próbáld meg érezni a természetet! — mondta és visszahúzta a kardját.
     - Rendben, megpróbálom.
  Sasuke felé fordultam és újra felvettem a testhelyzetet. Megint eltűnt a látóteremből. Lehunytam a szemem és vártam. Az ő szavai vízhangzottak a fejembe. Egy másodpercre mintha éreztem volna az erejét, de mire reagálni tudtam volna addigra Sasuke kiverte a kezemből a kardot és kigáncsolt.
     - Ez nem volt szép! — pufogtam, miközben felálltam a földről.
     - Nem koncentráltál! — jelentette ki.
     - De igen, egy pillanatra éreztem az erődet! — vágtam rá egyből.
     - Újra! — kiáltotta el magát.

  A kiképzés nagyon lassan telt és persze mindig Sasuke nyert. Most is eltűnt előlem, túl gyors volt. Megint lehunytam a szemem, majd koncentrálni kezdtem és sikerült megéreznem őt. Fentről támadott rám és sikeresen kivédtem a támadását, arrébb ugrottam, de mire lett volna esélyem támadni, addigra már mögöttem volt.
     - Kezdenek az érzékeid felgyorsulni! — súgta a fülembe, majd két lépést hátrébb sétált.

     - Ezt vegyem dicséretnek? — húztam mosolyra a számat.
     - Ha annak szeretnéd — válaszolta.
     - Nem tartunk egy kis szünetet? Hulla fáradt vagyok. — mondtam neki, majd az egyik fa tövéhez sétáltam és leültem.
     - Rendben pihenjünk! — felelte, miközben ő is a fához sétált.
  Egymás mellett ültünk csendben és figyeltük, ahogy a nap sugarai megvilágítják a zöld tisztást.
     - Sasuke! — ejtettem ki halkan a nevét.
     - Igen? — kérdezett vissza.
     - Mi lesz, ha egyszer rossz kezekbe kerül az erőm? Vagy ha elveszítem az erő feletti uralmamat? — a hangom komollyá változott.
     - Olyan nem lesz! Megígértem, hogy megvédelek, igaz? — mondta Sasuke és kezét a fejem tetejére rakta.
  Örültem, annak amit mondott. Nekem is muszáj beleadnom mindent, hogy Sasukénak és Narutonak is a segítségére tudjak lenni. Felpattanta a fa tövéből és lenéztem a meglepődött arcú fiúra.
     - Folytathatjuk? — kérdeztem.
  Sasuke mosolyra húzta száját, majd vett egy lendületet és talpra állt.
     - Ne hidd azt, hogy hagyni fogom magam! — jelentette ki.
  Visszasétáltunk a tisztás közepére és folytattuk a kiképzést. Naplementéig edzettünk, majd a kimerültség eluralkodott rajtam.
     - Sasuke — lihegtem — Nem hagyjuk mára abba? Alig állok a lábamon! — mondtam, majd letöröltem az izzadtságcseppeket a homlokomról.
     - Rendben! Fejlődtél egy kicsit, most már megérzed a jelenlétemet. — válaszolta és elkezdte összeszedni a fegyvereket a táskájába.
     - Tessék! — odanyújtottam neki a kardot.
  Elvette és felakasztotta a sajátja mellé.
     - Indulhatunk? —kérdezte.
     - Igen — feleltem, majd Sasuke odalépett hozzám és felemelt.
  Most az egyszer nem ellenkeztem vele, hogy az ölébe visz. Elindultunk az otthonom felé. Útközbe a fejemet Sasuke vállának döntöttem. Megpróbáltam nem elaludni, de a fáradtság legyőzött. Mikor felébredtem, akkor már az ágyamban feküdtem, betakarva. Elfordultam az ágyban, de a fejemet beütöttem valamibe. Felnéztem, majd a szemem elkerekedett.
     - Sasuke?! — suttogtam...