Sasusaku: Véráztatta élet

Megvédelek

Sasuke:
   
    - Igen... démonok — mondtam.
     - Add át nekünk a lányt és nem fogunk megölni téged! — utasított az egyik.
- Hmm... majd azt hiszed, hogy könnyű szerrel átadom nektek? — egy mosoly suhant át az arcomon, majd fekete szemeim vörösen kezdtek izzani.
     - Akkor muszály lesz megölnünk! — válaszolta.
Hátrafordultam Sakurához. Minden porcikája remegett.
- Semmi gond Sakura, nem lesz semmi baj! — mondtam neki.
- Mit fogsz csinálni? — kérdezte remegő hangon.
- Megölöm őket. — válaszoltam neki, majd előhúztam a  démonvilágból származó kardomat.

Sakura:

Megjelent három démon előttünk. Éreztem Sasuken, hogy feszült. Elém állt, hogy védelmezzen. Engem akartak, vagyis az erőmet. Sasuke ónix fekete szemeit átváltoztak a vérvörös szempárrá.
- Mit fogsz csinálni? — kérdeztem, de a hangom cserben hagyott.
- Megölöm őket. — válaszolta nekem és megragadta a kardját.
- Hogyan? — remegett a hangom.
- Ne becsülj le, én is démon vagyok! — enyhe mosoly hagyta el a száját.

Sasuke:

Megfordultam, majd a kardom az ellenfeleim felé fordítottam. Nem volt akkora démoni energiájuk, de oda kell figyelnem rájuk. Az egyik támadni kezdett. Kivédtem a támadásait és sikeresen megsebeztem, de nem halálosan. Visszábbb vonult, majd a másik kettő támadt egyszerre. Szerencsém volt, hogy magammal hoztam a kardomat, így súlyosabb sebet tudtam ejteni rajtuk. Az egyiknek átszúrtam a szívét, majd a földre zuhant és hamuvá porladt.
- Na ki lesz a következő? — kérdeztem.
- Ne becsülj le minket kölyök! — kiálltotta oda, majd támadásba lendült.
Gyorsított a mozgásán, de a sharingannal minden mozdulatát láttam. Megsuhintottam a kardomat és a démon feje levállt a testéről, hamuvá porladt, ahogy a társa is.
- Már csak te maradtál! — mutattam rá a kardommal.
- Azt hiszed, hogy csak mi akarjuk a nőt? — kérdezte.
- Nem... de azért vagyok itt, hogy megvédjem! — jelentettem ki, majd támadtam.
Hárította a támadásaimat, de egy pillanatra figyelmetlen voltam és megvágta az arcom egy kunaival. Éreztem, hogy nehezebb dolgom lesz vele. Sikerült megsebeznem, de pár karcolást, vágást én is beszereztem tőle. Gyorsítottam a tempómon, majd a háta mögé ugrottam és beleszúrtam a kardomat. Nem sikerült a szívét eltalálnom, a fájdalomtól a földre térdelt. Felé álltam és a kardomat a fejéhez szegeztem.
- Ki bérelt fel titeket? — kérdeztem dühösen.
- Nem kell neked arról tudnod, Áruló! — válaszolta és vért köpött.
- Rendben, ha ezt akarod. — a karddal átszúrtam a fejét, majd az utolsó is hamuvá porladt.
- Sasuke? — kérdezte Sakura, majd lassan elindult felém.
- Vége van. — válaszoltam és felé vettem az irányt
Hirtelen megéreztem még egy démon jelenlétét. Megfordultam, de nem voltam elég gyors. Egy kard fúródott át a vállamon.
- Rég találkoztunk Sasuke! — vigyorgott a szőke.
- Deidara...

Sakura:

Sasuke gyorsasága hihetetlen volt. A három démont könnyű szerrel megölte. Kérdezett valamit a démontól, de azt nem hallottam, hogy mit.
- Sasuke? — ejtettem ki a nevét és elindultam felé.
- Vége van. — fordult felém.
Sasuke visszafordult és egy kard szúrta át a vállát.
- Rég találkoztunk Sasuke! — mondta egy szőke hajú srác, akin fekete és piros színű köppeny volt.
- Deidara — szólította nevén Sasuke, majd a srác kirántotta a kardját a vállából.
Sasuke felkiálltott, megragadta a vállát, de térdre kellett ereszkednie.
- Ezek szerint az Akatsuki bérelte fel ezeket az alsóbb rendű démonokat! — mondta.
- Szükségünk van rá — mutatott Sakurára — de még nem most visszük magunkkal. — válaszolta és eltűnt a sötétben.

Odarohantam Sasukehoz, és mellé térdeltem.
- Jól vagy Sasuke? — ijedten kérdeztem tőle.
- Persze, megmaradok. — próbált erős maradni, de láttam az arckifejezésén, hogy fáj neki.
- Ez mind miattam történt! Ha nem lettél volna velem, akkor... — kezdtem, de a szavamba vágott Sasuke.
- Akkor vagy halott lennél, vagy kitudja mit csináltak volna veled! — dühösen fejezte be a mondatot, majd lehúzta a pólóját, hogy megnézze a sebet.
Rátettem a tenyeremet a sebhelyre, majd a kezem zölden kezdett világítani és Sasuke sebe egy szempillantás alatt begyógyult.
- Ezt meg hogyan? — kérdeztem, miközben felváltva bámultam a kezem és a sebhelyet.
- Ezek szerint az egyik erőd a gyógyítás — válaszolta.
Sasuke felemelte a kézét, majd letörölte a könnycseppeket az arcomról. Pillantásunk találkozott, majd sírva borultam Sasuke nyakába.

- Annyira féltem! — zokogtam.
- Semmi baj Sakura! Mostmár nincs semmi baj. — próbált nyugtatni.
Pár perc után megnyugodtam és kisírtam magam. Sasuke végig csendben ült és cirógatta a hátamat.
- Köszönöm, hogy megvédtél! — súgtam a fülébe, majd elengedtem a nyakát.
Felemeltem a fejemet, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Nem kell megköszönnöd, azért jöttem hogy megvédjelek! — válaszolta Sasuke.
Sasuke felpattant, majd kezét nyújtotta, hogy felsegítsen engem a földről. Belecsúsztattam a kezem a tenyerébe és gyengéden megragadtak a kezek és felhúztak.
- Menjünk haza, hosszú napunk volt! — mondta Sasuke.
- Rendben. — válaszoltam.

Felvettük a táskáinkat, majd elindultunk. Egy szót se szóltunk egymáshoz, mintha mi sem történt volna az elmúlt néhány órában. Sasuke vállára pillantottam, az ingje tiszta vér volt és szakadt, az arcán és a karján vágásnyomok voltak. Amint megpillantottam az otthonomat átsuhant az agyamon, hogy egyedül fogok maradni éjszakára. Már a gondolattól is remegni kezdtem.

  Megérkeztünk a lakásomhoz. Megtorpantam a bejáratánál és végigmértem az üres házat. Sasuke hangja törte meg a csendet.
     - Mi a baj? — kérdezte kicsit aggódó hangon.
     - S-semmi... — suttogtam.
     - Akkor jóéjt! — mondta és elindult.
  Ijedten nyúltam Sasuke után, megragadtam az ingje sarkát.
     - Nem maradnál itt éjszakára?...