Darabokra törve

3. fejezet (2)

▪▪▪

A stáblista felsorolásának végére Aeris a karjaimba dőlve szuszog. Óvatosan emelem fel, hogy befektethessem az ágyba. Betakargatom, elrendezve körülötte a párnákat, hogy ne zavarják. A tv-t a mese csatornára kapcsolom, hogyha felébredne, legyen valami elfoglaltsága és ne ijedjen meg, ha egyedül találja magát.

Miután mindent rendben találok, elvonulok a dolgozó szobába, hogy elintézem a Reának ígért teendőket. Az asztalomhoz érve, helyet foglalok a bőrszékben és bekapcsolom a laptopom. Mihelyst bejön az asztalon elhelyezett ikonok tömkelege, rákattintok a leveleimet rejtőre, hogy megnézzem Edgar elküldte-e már a szükséges információkat tartalmazó e-mailt.

Az elsők között szerepel a neve. Rákattintok a kiszemelt sorra és szinte azonnal rátapadok a dokumentumokra, amiket mellékletben küldött. Xavier számát percekkel később tárcsázom is.

Három csengés után egy mély, bariton hang csendül fel a fülem mellett.

- Xavier Raynolds.

- Jó napot kívánok, Mr. Raynolds! A Realake reklám ügynökségtől keresem. Payton Read vagyok és Rea tájékoztatott a kissé balul elsült találkozóról, amelyért szeretném szíves elnézését kérni. Esetl...

- Nem értem megkeresésének okát, Read kisasszony - szakít félbe távolságtartóan.

- Tisztában vagyok vele, hogy a megbeszélés nem úgy alakult, ahogyan az elvárt lett volna, ezért szeretnék egy másik időpontot kérni, hogy részletesebb betekintést adhassunk a munkákat illetően. Intézkedem az ügyben is, hogy a korábban előfordult komplikációk ez alkalommal ne tegyék kényelmetlenné a helyzetet.

- Miből gondolja, hogy nekem szükségem lenne egy újabb találkozásra magukkal?

- A kollégáim úgy vélekedtek a találkozásról, mintha az nem sikerült volna a legjobban és ezt szeretném korrigálni. Akár egy kávé erejére szakított pár perces megbeszéléssel is megelégszem, ha Önnek annyi ideje van az elkövetkező napokban.

- Meg szeretne vesztegetni, Read kisasszony?

- Erről szó sincs – áll el a lélegzetem a gyanúsításra.

- Holnap reggel 9 órakor akad pár percnyi időm magára. Sms-ben értesítem a részletekről.

- Köszönöm – rebegem zavartan a búgó telefonnak.

Kinyomta, mielőtt bármit is felelhettem volna szavaira.

Zavartan meredek a laptopom kijelzőjére. Pár perc múltán felpittyen, jelezve, hogy e-mailem érkezett. Reától.

Rákattintva, kábultan olvasom el sorait. Xavierrel való megbeszélésről érdeklődik. Sóhajtva pötyögöm be neki a választ. Miután a küldés gombra kattintok, másodpercekkel később felcsendül a mobilom jellegzetes dallama, mely jelzi a hívásom beérkeztét. A fogadás ikonra kattintok, és a fülemhez emelem.

- Holnap reggel találkozni akar veled? Csak veled? – érdeklődik Rea fennhangon.

Szinte magam előtt látom, ahogyan kikerekedett szemekkel mered maga elé, teljesen lesápadva.

- Ahogy megírtam az e-mailben, igen, holnap találkozom vele.

- De ezt mégis hogyan? Miként fogsz felkészülni a megbeszélésre, Payton? Lesz időd ezzel foglalkozni?

- Megoldom valahogy – sóhajtom. - Csak éppen még mindig a döbbenet hatása alatt vagyok. Csak úgy kinyomta a telefont.

- Mint már mondtam, kissé kéjenc és illemtudatlan a férfi. Délelőtt a világért sem akarta levenni szemeit az átnedvesedett blúzomról – fújtat idegesen.

- Mert férfiből van? – motyogom.

- Még mindig nem tudom felfogni, miért csak veled akar találkozni? Mit mondtál neki? Talán félreérthetően akartad rávenni, hogy vegyen részt egy újabb megbeszélésen?

- Mi? Dehogy! – döbbenek le a feltételezésen. - Nem hiszem el, hogy ilyesmit feltételeztél rólam, Rea. Ez már sértő!

- Sajnálom, csak nem értem, miként vetted rá ilyen gyorsan egy újabb találkozóra, amin csak veled akar részt venni – szabadkozik a maga módján. – De mindegy is. Inkább beavatlak a fontosabb részletekbe, hogyha rákérdezne, tisztában legyél mindennel.

Látatlanban rábólintok az ajánlatra és végig hallgatom Rea hadarását a reklám ötletről, aminek elfogadásáról lemaradtam.

Húsz perc elteltével minden szükséges információt magamba szívok. Búcsút veszek főnökömtől és a Dolan Projekt gondjaival is haladásra térek. Előkeresem fiókomból a szponzor listám és egyesével keresem fel az illetékeseket, hogy támogatást kérjek tőlük az előkészületben lévő rendezvényre.

Délután két óra tájában a telefonom felrezzen a kezem mellett. Ijedtséget kelt elmerült személyemben. Egy sms érkezett Xavier Raynolds számáról. A holnapi megbeszélésünk részleteit küldte el, szűkszavúan. A szemeim forgatom meg a soraiban olvasható távolságtartásán és közömbösségén. Mielőtt visszapötyögnék neki valami beleegyező választ, Aeris álmos tekintettel rohan hozzám, lebiggyedő ajkakkal ugorva az ölembe.

- Rosszat álmodtam, Payton néni – szipogja, szorosan hozzám bújva.

- Miféle rosszat, tündérke? – simítok végig a haján és a hátán, hogy megnyugtassam.

- Egy hosszú, sötét folyosón szaladtam anyáékat keresve, de nem találtam meg őket, bármennyire akartam volna. Csak futottam és futottam. Nagyon rossz volt – feleli szipogva.

- Jaj, kicsi lány. Ne is gondolj rá. Csak egy rossz álom volt, semmi több – fogom két kezem közé könnyektől áztatott arcocskáját. – Biztosan túl sok volt a fagylalt és megfeküdte a pocakod.

- Annyira féltem – gördül le még egy könnycsepp az arcán.

- Most már nincs mitől tartanod, itt vagyok veled és nem hagylak magadra.

- Ígéred? – pislog fel rám nagyokat.

- Kisujj eskü? – mutatom felé a kisujjam, hogy beleakaszthassa az övét.

- Kisujj eskü – derül fel az arca.

Pár pillanattal később lemászik az ölemből, majd elkapva a kezem, húz maga után.

- Nézel velem mesét? – rángat kifelé a dolgozó szobából a másik szoba irányába.

- Minden vágyam – felelem mosolyogva, ahogyan az ágyhoz húz.

Kényelemesen elhelyezkedünk. A karomba bújik, fejét a vállamra fektetve. Meghitt nyugalom ölel körbe. Régen éreztem már ilyen felhőtlen békeséget.

Percek múltán a fáradság telepedik rám. Teljesen elnehezíti a szemhéjam súlyát. Lustán pislogok a képernyőre. Igyekszem megbirkózni a rám törő kimerültséggel, de képtelen vagyok vele viaskodni. Szépen lassan elnyom az álom.