Darabokra törve

1. fejezet - Visszaemlékezés

▪▪▪

December 22-ét írtunk. Eszembe jutott, hogy a Margaret unokahúgomnak szánt ajándékot elfelejtettem beszerezni. Mindig is rajongott a porcelán tárgyakért és az ékkövekért, ezért kötelességemnek éreztem, hogy valami ezekhez hasonlót kerítsek neki az ünnepekre. Órákig jártam a város boltjait, mind hiába. Nem bukkantam rá egyetlen megfelelőnek ítélhető darabra sem. Lelombozódott hangulatban vettem hazafelé az irányt.

Már éppen lekanyarodtam volna az utcánk irányába, amikor megpillantottam egy feliratot az egyik ház bejárati ajtaja felett.

Bailey's.

A név láttán egyből a fékre tapostam. Az autó fék csikorgatva állt meg az út közepén. Úgy éreztem valami vonz a ház irányába. Ám nem tudtam volna megmondani, mégis miért.

Leparkoltam a járdasziget mellé és kiszálltam a vezetőülésből. Bizonytalan léptekkel haladtam a bejárat felé. Az ajtóhoz érve teleszívtam a tüdőmet levegővel. Miután lassan kieresztettem, megnyomtam a csengőt. Pillanatokkal később egy sötétbarna hajú, harmincas évei elején járó hölgy nyitott ajtót, ölében egy alig két éves gyermekkel.

Zavartan pislogtam rá.

- Segíthetek valamiben? – érdeklődött mosolyogva, a kicsit ringatva.

- Én azt hiszem... - haraptam a számba idegesen.

- A Bailey's után szeretnél érdeklődni, igaz? – döntötte oldalara a fejét.

Kelletlenül és kissé megilletődve bólintottam rá kérdésére.

- Mindig is mondtam Gavinnek, hogy ne a bejárati ajtó felé fesse a feliratot – forgatta meg szemeit szeretetteljesen. – Ha a ház melletti hátsó ajtón bemész, jobbra lesz egy kikövezett út – intett az említett irányba. - Azon menj végig, majd mikor elérsz egy kisebb kertajtóig, fordulj balra. Egyből meglátod az üzlethelységet. Az öcsém ott pakolászik, biztos tud segíteni, ha szükséged lenne némi segítségre, hogy elboldogulj – mosolygott rám kedvesen, az ajtó felé intve a fejével. – De tíz perc múlva én is segíthetek, ha gondolod, csak le kell tennem Aerist aludni – pillantott a kezében tartott kislányra.

- Nyugodtan, addig én körülnézek, ha nem gond – mosolyodtam el, teljesen ellazulva a közelében.

- Dehogy gond, nézelődj kedvedre – kacsintott.

Miután lassan lelépkedtem a lépcsőn, amely a bejárathoz vezetett fel, hallottam a zár kattanását magam mögött. Ezért elindultam azon az úton, a hátsó udvar irányába. Elérve az említett kertajtóig, balra fordultam és megpillantottam az üzlethelyiség épületét. Bézsszínű falain hatalmas, fekete árnyalatú szimbólumok díszelegtek. Elmosolyodtam a körvonalas ábrákat látva.

Belépve Bailey's ajtaján, síri csend fogadott. Egy pisszenést sem lehetett hallani. Óvatos, alig hallható léptekkel haladtam egyre beljebb. Időnként megálltam, hogy megcsodáljam a polcokra kihelyezett egyedi darabokat. Ám befordulva az egyik sorba, nem várt pillanat fogadott. Valami dobozféleség nyomódott a hasamnak, kimozdítva az egyensúlyomból. Hátra estem és a fenekemen érkeztem a kemény kövezetre. Másodpercekkel később tolleső zúdult rám a mennyezet irányából, mindenemet beborítva. Aztán rám esett valami kemény és súlyos, amely eszméletlen meleget árasztott magából.

- A fenébe – hallottam meg a szitkozódó hangot.

Felnyögtem a rám nehezedő tömegtől. A padlóhoz szegeződtem. Arcomat tucatnyi toll lepte el. Pár darab a számba esett, ahogyan elnyíltak ajkaim a döbbenetesen zavarba ejtő helyzetet illetően. S bár arcom nagy részét takarták a színes toll darabok, éreztem, ahogyan elönt a forróság, minden fedetlen bőrfelületet elborítva a pírrózsáimmal, melyek nagy ritkán mutatkoztak meg, ehhez hasonló körülmények közepette.