Darabokra törve

4. fejezet (2)

▪▪▪

Amint a vacsora elkészül, Daphne is visszaérkezik egy táskányi holmival és berendezkedik a vendégszobába. Aerisszel közben megterítjük az asztalt és az ő kívánságára díszítő elemet is elhelyezünk az asztal közepén.

Egy üvegtálat megtöltünk félig vízzel és illatos mécseseket kerítünk elő az egyik konyhai fiókból. Hogy még hangulatosabbá tegyük, Aeris a nappaliban elhelyezett csokornyi virágok közül kiválaszt párat, amelyeket a vízbe tesz, az égő mécsesek köré szórva. S az asztal vacsorára készen áll.

- Ezek a fenséges illatok nagyon étvágygerjesztőek – szippant bele a levegőbe Daphne, ahogy a konyhába lép. – Jól érzem? Lasagne? - somolyog a lányára és az ölébe kapja.

- Nem volt más választásom. Aeris kérésének lehetetlen ellentmondani – kacsintok az érintettre.

Miközben vacsorázunk, alig hangzik el néhány mondat, amivel megtörjük a beállt csendet. Leginkább hallgatagságba burkolózunk és a saját gondolataink közé merülve fogyasztjuk el az ételt. Még a három éves kislány is csendesen eszeget, holott ő rendszeres cserfességével emeli a napjaink fényét.

- Hiányzik Dwight bácsi – suttogja Aeris a táljába meredve.

- Nekünk is, kicsim – mosolyog rá szomorúan az édesanyja, tenyerét a kezére simítva.

- Mikor jön haza? – pislog rám nagyokat, a választ várva.

- Nem tudom, Aeris – fújom ki megtörten a levegőt. – De remélem minél hamarabb – eresztek meg egy gyenge, biztató mosolyt.

- Miért nem hozzuk haza? Majd én meggyógyítom – húzza ki magát büszkén.

- Dr. Aeris rendel? – nevetem el magam.

- Anyát is mindig én gyógyítom meg, ha köhög – pillant somolyogva Daphne-ra. – Tudok, finom gyógyító teát csinálni. Ha Dwight bácsi inna belőle, biztos jobban érezné magát és akkor itt lehetne velünk. Payton néni, csinálhatok egyet neki?

- Majd inkább holnap, kicsim – hajol le hozzá Daphne. – Most amúgy is egy nagy fürdőparti vár rád – koppint rá orrára egyet somolyogva.

- De anya, nem akarok még fürdeni menni – biggyeszti le ajkait szomorúan.

- Mire elkészül, csinálok neked forró csokit, ahogy Dwight bácsi is szereti – egyezkedem vele.

- Jó – nyújtja el a szót boldogan, mielőtt elszaladna a földszinti fürdőszoba felé.